Katalin utca: a "gettó erre szült"

Azzal kezdeném, hogy komoly hibát követtünk el, gázálarcot nem vittünk magunkkal a kis kirándulásunkra, mert a nádszövet eddig mindent eltakart, még a szagokat is visszatartotta, és nem számoltunk egy komoly gáztámadással.

"A sövényen túl"

Az már nem meglepő, hogy szinte mindenhol falfirkákba botlunk a sikátorban, sőt egy "WC ajtot Ne áld el!" plakát még mosolyra is húzza a szánkat, de a mosoly lehervad, amikor meglátjuk a valaha szebb napokat megélt kirakatot, amiből három vezeték lóg ki. Fázisceruza híján nem néztük meg, hogy van-e benne áram, de nem lennénk meglepve, ha benne lenne a "bizsera". A parkoló autók mögött sövény húzódik, ami jótékony próbálja eltakarni a mögötte megbújó szemét- és szénahalmot. A szagok arról árulkodnak, hogy nyilvános vizeldeként is szolgál a pár négyzetméternyi betonmentes terület, egy eldobott óvszer másról is…

A nádszöveten túl

A sövénnyel szemben kinyitottak egy nádszövettel borított kaput, ahonnan videó kamerával felszerelt kollégám amilyen elánnal bemegy úgy is jön ki, gazdagon telehintve a délutáni csöndet némi anyázással. Nem igazán értem a dolgot és bemegyek, orromat megcsapja némi dögszag, macskavizelet-szaggal keveredve. A gazt ott irtó férfitől próbálunk némi információt szerezni, hogy mi is található itt valójában, illetve kié a telek, ő a MIK-hez irányít minket. (a terület és az ott található macskakolónia sorsáról feltettük e-mailben a kérdéseket, várhatóan egy-két napon belül választ kapunk)

A Jurassic-park szerű területen, találtunk két besebesedett szemű macskakölyköt, - anyjuk sehol- a bejáratnál rengeteg rothadó étel, látszik, hogy valakik ellátják a macskákat. Egy fotelt méregetünk a gaztenger közepén, jó lenne tudni, hogyan került a minden oldalról lezárt területre. A kettesüveg és egyéb flakonok állandó vendégei kameránknak, recseg a talpunk alatt a rengeteg üvegszilánk és a csigaház, a nyolcvanas évek csigagyűjtőinek ideális terep lenne a terület.

A parkoló

A Katalin utcában található Statisztikai Hivatal munkatársa vezet minket a parkoló végébe, ahol megmutatja, hogy a kerítés helyére – talán ellopták?- szépen beépített valaki, néhány gumiabroncsot, na meg rengeteg szemetet. Elmondása szerint a hajléktalanok is előszeretettel használják a falikriptára emlékeztető helyet alvásra, pihenésre.

A lakók is unják

A szomszéd házba sikerül bejutnunk, egy ott lakó elmondja, – nevét nem adta mondataihoz- hogy nem mindennapi koncertet adnak a szaporodási ceremóniájukat tartó macskák – nem így mondta, de szeretnénk kerülni a trágár szavakat (a szerk.)- ráadásul a bűz így a nyár beköszöntével beszivárog a nyitott ablakokon, a szálló virágpor, pedig az allergiásokat kergeti kétségbeesésbe. Örül, hogy rendbeteszik a telket, de amikor először kérdeztek rá az önkormányzatnál, akkor is letarolták a gazt, majd felhúztak egy nádszövetet, hogy ne csúfítsa el az utcát az ismételten elvaduló növényzet, ami az utóbbi napokra már a kerítésen is túlnőtt. Aztán pár hét múlva ugyanaz a kép fogadta a lakókat és lehetett becsukni az ablakot…
- sothis -
Kapcsolódó cikkek:

• Leopold a miskolci belvárosban
• Szvasztika, szemétdomb és pitbull
• Lillafüredi üregi szemetesek, buta turisták
• Fekália a nagyszobában, horogkereszt a falon Miskolcon
• Cseppkőbarlang születése Miskolcon az aluljáróban?