A traumán: "trauma" nélkül

A B.-A.-Z. Megyei Kórház Traumatológiai osztályának folyosóit járva nem tűnik fel, hogy pár napja ideköltözött a volt Diósgyőri Kórház baleseti sebészete. Az ambulancián ugyan nem kevés beteg várakozik, de nem is feltűnően több, mint mondjuk két hónapja. A szobákba bekukkantva sincs zsúfoltság: vannak ugyan a zömmel kétágyasakon túl ötágyasak, de azok nagyobbak is. Sőt, itt-ott néhány ágy éppen „üres”. Nyugalom, rend, tisztaság.

- Tényleg nem fértek el a diósgyőri traumatológia ágyai? - tudakoljuk az osztály vezetőjétől, dr. Kazacsay Ferenctől.
- Zömmel javításra szorulnak, egyelőre elraktároztuk őket, egy használaton kívüli épületben. Felújításuk után a jelenlegi kölcsönágyainkat kicseréljük speciális traumatológiai ágyakra. Hely pedig már csak azért is rendelkezésre állt, mivel a minisztérium „ágyfaragása” előtt 115 ágyunk volt, amiből 102 maradt. A többletfeladatot most több orvossal és szakdolgozóval látjuk el, az ambulancián és a járóbeteg-szakrendelésen nyitottunk pár rendelőt. Mivel nem voltak értékelhető adataink a másik traumatológia forgalmáról az utóbbi fél évről, ezért a tervezhető műtétekkel óvatosan bántunk. Június első két hetének adatai alapján okosabbak leszünk.

Mint megtudtuk: fekvőbetegként egyetlen embert költöztettek csak át június elsején, hiszen az utóbbi két hétben Diósgyőrben már csak azokat vették fel, akik várhatóan a költözés napjáig hazabocsáthatók voltak.

A „nyelvtanulás” ideje

- Konfliktus nincs, de a régi és az új dolgozóinkat még „össze kell gyúrni”. Orvosoknak, műtősöknek, ápolóknak egy nyelven kell beszélniük. Más osztály, más szokások. Ezen túlmenően, bár elismert szakmai munka folyt Diósgyőrben, az osztály anyagi lehetőségei szűkösek voltak. Mi például korszerűbb implantátumokat használunk. Az új eszközökre és módszerekre át kell térni - válaszolta kérdésünkre az osztályvezető.

El nem küldik

Diósgyőrben a traumatológiából egyedül a járóbeteg-szakrendelés maradt meg, hétköznapokon. Nem okoz-e gondot, hogy esetleg az oda tartozó ellátási körzetből is a megyei kórházba jönnek a betegek, tudakoltuk.
- Mindenkit ellátunk, függetlenül attól, hogy hová tartozik. Csak nem küldjük el a sérült embert 12 kilométerrel távolabbra, ha már egyszer itt van?! - ütközött meg a főorvos.
- Jó osztályt szeretnék itt, minden ottani értéket megtartva.

Egy beteg, egy ápoló

Glonczi Istvánné, Éva (54):
Már korábban amputálták a lábam, s én úgy akartam kimenni a szobából, hogy nem csatoltam fel a műlábamat. Elestem, megsérült a csonk, meg kellett műteni, még a Diósgyőri Kórházban végezték el. Most pedig itt kezelnek, a szeptikus részlegen, így össze tudom hasonlítani a két intézményt. Itt jobban érzem magam, amennyire fel tudom mérni, ez az osztály újabb, korszerűbb. De jobban is érzem itt magam, úgy tapasztalom, hogy sokkal jobban törődnek velem.

Sárköziné Sípos Mónika (30):
17 éves koromtól a Diósgyőri Kórház traumatológiáján dolgoztam, 13 éven át. Persze, hogy rossz volt eljönni, elhagyni a megszokott környezetet, közösséget. De itt meglepően kedvesen, segítőkészen fogadtak. Sok új eszköz van itt, de megtanulható, majd beleszokunk. Általában úgy osztottak be bennünket kettesével, akik ismertük egymást. Eleinte még el is tévedtünk az épületben, amott meg belátható volt az egész folyosó. Az kétségtelen, hogy itt jobbak a körülmények.

Mi, hol, mennyi

A B.-A.-Z. Megyei Kórház 102 ágyas traumatológiai osztályán a volt Diósgyőri Kórház traumatológiájának beolvadása után 144 ágyon folyik az ellátás.
Egy külön épületben (a műveseállomás épületében) a ,,kiprivatizált" kézsebészeten 12 finanszírozott ágy van.
A traumatológiai osztály földszintjén egy 17 ágyas részleg található, míg az első emeleten 115 ágyon folyik ellátás.
(A teljesség kedvéért: további 10 ágy a neurotraumatológiai ellátást szolgálja.)