akcióban a civil rendőrautóval

2020.02.28. 13:00

Autós üldözés 190-nel a 26-oson

Megnézhettük belülről, hogyan dolgoznak a jelzés nélküli járművel a közlekedésiek.

Horváth Imre

Fotó: Horváth Imre

Reggel fél hétkor érkezem a megyei rendőr-főkapitányság Szeles utcán található, úgynevezett „kettes objektumába”, amely a közlekedési rend­őrök otthona. Itt találkozom Béres Ferenc és Broda Attila c. főtörzszászlósokkal, a forgalom-ellenőrző alosztály járőrvezetőivel, akik ezen a napon egy úgynevezett civil rendőrségi autóval fogják a közlekedők sebességét mérni, na és persze az egyéb szabálysértéseket figyelni.

Szabálytalankodó van bőven

Az indulás igényel némi előkészületet, vételezik a lézeres sebességmérőt, kitöltik a szükséges papírokat, előre nyomtatnak jó néhányat a bírságnál kitöltendő formanyomtatványokból, miközben megtudom, olyan sebességmérővel indulunk útnak, amely a saját memóriájába és SD-kártyára rögzíti a felvételeket. A szabálytalankodókat minden esetben azonnal „kiszedik a forgalomból”, tehát nem a klasszikus „hetekkel később kapjuk a csekket” bírságolási módszerről van szó.

Felvetem, hogy a civil autók bevezetése után sokan azt állították a közösségi médiában: a rendőrök „belehajszolták őket” a szabálytalankodásba, gyorshajtásba, hogy aztán büntethessenek. A két rendőr mosolyogva ingatja a fejét a már ismert sztorin, hozzátéve: van éppen elég szabálytalankodó anélkül is, hogy erre kéne őket kényszeríteni.

A kérdésemre, hogy mennyire ismertek a civil rend­őrautók az autósok körében, mindketten mosolyognak.

– Több helyen is ott vannak a típusok és a rendszámok a neten, van külön olyan oldal, ahol minket vadásznak. Olyanok, akik a rendőrségi laktanyák közelében laknak még azt is rögtön beírják, ha valamelyik autó kiindul. Ennek ellenére se szúrnak ki, az autósok – sajnos – nagyon figyelmetlenek, így hiába van valaki tisztában a civil autókkal, csak akkor vesz észre, ha már megállítottuk. A figyelmetlenség mellett nagy gond a nemtörődömség is, a „csíkos” rendőrautóval is tudunk intézkedni, mérni, bírságolni, mert az sem tartja vissza az autósokat vagy nem érdekli őket – magyarázzák.

Fotó: Horváth Imre

Közben már az udvaron járunk, ahol nyitják az impozáns, 190 lóerős, automata váltós Škodát, mire meg is jegyzem, hogy ezt bizony én is hajtanám. Az anyósülésre kerül az állvány, arra a sebességmérő, vezeték jobbról, balról. A tetőre egy kis fekete érzékelőt tapasztanak, Broda Attila elmagyarázza, hogy ez méri a rendőrautó sebességét, és ad viszonyítást a trafinak, hogy be tudja mérni, ki tudja számolni a mérendő autó sebességét. Attila fog mérni, míg Béres Ferenc lesz ma a sofőr, én pedig hátul kapok helyet a fennmaradó ülésen.

Ferenc kirakja a kék villogót is az autó tetejére, kérdésemre, hogy ezzel nem buktatjuk-e le magunkat, azt mondja, van, aki kiszúrja, de korántsem mindenki, meglátom, így is lesz szabálytalankodó bőven. Beülünk, és a 37-es főút felé vesszük az irányt mint első helyszínre. Közben arról érdeklődöm, mennyire jellemző, hogy ne ismernék el a szabálysértést az autósok, de azt a választ kapom, hogy ezzel nem szokott gond lenni.

Hajmeresztő indokok

– Még a felvételt is csak húszból egy autós nézi meg, az is inkább csak kíváncsiságból. Olyanra volt példa, hogy azért nem ismerte el valaki a szabálysértést, mert húzta az időt, hogy az előző pontjai törlődjenek, és ne vegyük el a jogsiját – mesélik. Hozzáteszik azt is, hogy hajmeresztő indokokat hallanak arra nézve, hogy miért hajtottak gyorsan, de olyan hölggyel is volt dolguk, aki szinte örült, hogy bemérték, mert a családból csak őt nem kapták még gyorshajtáson korábban. Már a csavargyári elágazás előtti hídnál járunk, amikor elmesélik, hogy itt a 70-es táblánál száz-egynéhánnyal közlekedő sárga buszt is megállítottak már, amelynek a sofőrje nem tudott indokot mondani a sietségre, így ő is megkapta a bírságát. Rákérdezek arra is, mennyire gyakori, hogy valaki nem akar megállni, esetleg szökni próbál, mire azt mondják, ez sem igazán jellemző, az előfordul, hogy úgy próbálnak lavírozni, hogy minél nehezebben érjék őket utol, kihasználják a forgalom adta lehetőségeket ehhez.

– Az szokott jópofa lenni, hogy amikor elindul a sziréna és a villogó, akkor nem leállni akarnak, hanem lehúzódnak, és intenek, hogy menjünk nyugodtan. Nem kapcsolnak, hogy ez rendőrautó, azt hiszik, valami miniszteri autó vagy ilyesmi, és utat akarnak adni. Persze olyan is akad, hogy nehezen érünk valakit utol, például ilyen volt tavaly nyáron a Szabolcsból lángosért átugrott motoros, akit 227-el mértünk be, és kilométerekkel később, Gesztelynél sikerült megállítani – mondja el Ferenc.

Fotó: Horváth Imre

Legalább egy órája autózunk már a 37-esen oda-vissza, de minden autós mintaszerűen betartja a KRESZ-t, elenyésző sebességtúllépéseket mér csupán az eszköz, így aztán kezdünk azon gondolkodni, hogy talán mégsem volt jó ötlet kint hagyni a kék lámpát.

Szabálysértők sorban

Ekkor azonban egy kombi Passat megiramodik, és a 90-es tábla hatálya alatt 129-cel robog. Sziréna, villogó, kiintik egy mezőgazdasági útra, miközben két másik megzavarodott autós is kiáll, őket tovább tessékelik, a szabályszegő hölgytől pedig megkérdik, tudja-e, miért állították meg. Mosolyogva bólogat, hogy biztosan gyorsan hajtott, de a 129-en meglepődik. Próbál kicsit érvelni, hogy előzött, azért ment gyorsabban, de nem vitatja a dolgot, és kedélyesen elbeszélget a rendőrökkel, miközben a papírmunka készül, és kitöltik a csekket. Ez bizony 45 ezer forintba és négy büntetőpontba fáj, aminek a hölgy persze nem örül, de mint mondja, ez azért előfordul, nagyon régen nem büntették már meg, így belefér. A rendőrök felhívják a figyelmét, hogy a gyorshajtás nem a bírság miatt nem kifizetődő, hanem mert a saját és a többi közlekedő életét kockáztatja vele, amit a hölgy elismer, és ígéretet tesz a szabálykövetésre.

Alig hajtunk tovább, egy másik VW-t mér gyorshajtáson az eszköz, igaz, itt „csak” 108-cal, ez még nem éri el a közigazgatási bírság határát, de helyszíni bírság ezért is jár, igaz, büntetőpont nélkül. A „húszezer lesz”-től cseppet sem boldog a sofőr, aki céges autóval sietett kicsit jobban a kelleténél, de végül némi bosszankodás után bankkártyával rendezi a büntetést, ugyanis a rendőrautóban mobil terminál is akad, hogy megkönnyítsék a bírság rendezését.

Karikázunk még a 37-esen eredménytelenül, így az a döntés születik, hogy áttesszük a székhelyet a 26-os főútra. Arról, hogy ez mennyire volt jó döntés, azonnal meggyőződhetünk, ugyanis néhány percen belül már be is mér az eszköz egy Škodát 140-nel a 90-es táblánál. Éppen a VÉDA-kapu alatt intézkednek a sofőrrel szemben, aki szintén nem vitatja a szabálysértést, a felesége előbb bosszankodik, majd a részletfizetés után érdeklődik. Végül ők is inkább kiegyenlítik bankkártyával a 60 ezres bírságot, amely mellé szintén 4 büntetőpont jár.

Fotó: Horváth Imre

Alig indulunk tovább, amikor egy SUV halad el mellettünk, amely egy kéttengelyes utánfutót vontat. Attila meg is jegyzi, erről tudni kell, hogy már járműszerelvénynek számít, és nem jó hozzá a B kategóriás jogosítvány. Úgy döntenek, ellenőrzik az autóst, így megállítjuk. A hölgynek persze csak B-s jogsija van, bár sietve megjegyzi, hogy a mellette ülő férjének megvan a szükséges E kategória is, ez azonban nem mentesíti őket a 35 ezres bírság alól, amelyhez 5 pont is jár. A hölgyet láthatóan bosszantja az eset, így „gyerünk, gyerünk, haladjunk” megjegyzésekkel noszogatja a papírmunka gyorsítására a rendőröket, míg a férj elárulja, hogy csak a nő unszolására adta át kicsit a kormányt, hogy kipróbálja, milyen a futóval vezetni az autót. Ez drága hibának bizonyult.

Padlógázzal üldözésben

A Sajószentpéter előtti körforgalomból kihajtva Miskolc irányába éppen arról beszélgetünk, hogy eltelt a délelőtt nagy része, és eddig nem akadt az utunkba egyetlen „cápa” sem, vagyis a közlekedési rendőrök szlengjében olyan autós, amelyik extra nagy sebességtúllépést követ el, amikor jó száz méterrel előttünk meglódul egy nagy fekete X-es BMW.

– Ez nagyon nyomja neki – kap a sebességmérőhöz Attila, miközben mi is más tempót veszünk fel, és beváltunk a belső sávba. – Már 180-nal megy! – meredünk rá a trafi által mutatott értékre.

Felbődül a 190 ló a motortérben, és megcsikordulnak a gumik, ahogy kilövünk, Ferenc most aztán odalép az autónak, amire szükség is van, mert a BMW-s úgy nyúlik el tőlünk, mint a rágógumi, már 190-es értéket mutat a sebességmérő. Villog az összes kék lámpa az autón, és üvölt a sziréna, ennek ellenére laza mozdulattal vált be elénk egy kisbusz bruttó 75-tel. Míg eddig a gyorsulás simított bele az ülésbe, most 3G-vel indul előre minden belső szervem, ahogy Ferenc a fékbe tapos. Beveti a ködkürtöt és a dudát is, de a mikrobuszos nem tágít sem a belső sávtól, sem a kényelmes tempótól. Már én is kiabálom, hogy „menj már ki!”, amikor végre valahogy kiszúrja, hogy mi történik mögötte, és sávot vált. A bömös már sehol, de mi újra űrsebességbe kapcsolunk; ahogy vágtatunk végig a 26-oson, kicsit a Cobra 11-ben érzem magam. Miután egy újabb kisbusz malőrözik előttünk, szintén nehezen átlátva a szituációt, már-már úgy tűnik, hogy elveszítettük a gyorshajtót, amikor a szirmabesenyői elágazásnál utolérjük a piros lámpánál.

Mellé húzódunk, és a rend­őrök jelzik neki, hogy húzódjon le, de úgy csinál, mintha észre sem venne minket, így Attila kipattan és bekopog, megpróbálja az ajtót nyitni, de nem megy. Egy hosszú pillanatig úgy tűnik, hogy emberünk nem „adja meg magát”, de végül csak leengedi az ablakot, odaadja a papírjait, majd követi a rendőrautót a benzinkúthoz.

Kiszállva meg sem lepődik, hogy mi a megállítás oka, bár azon elcsodálkozik kicsit, hogy 190-nel is hajtott, meg is nézi a felvételt, amellyel a nap folyamán ő az első, a többi gyorshajtó nem volt kíváncsi rá. Aztán megjegyzi, hogy a jövő héten már benne lesz a blokkoló az autóban és az ő szerencsétlensége, hogy most futottak össze, ahogy azt is, hogy az autópályán nem állt volna meg, mert ott úgysem érte volna utol a rendőrautó. Nem rendíti meg a hír, hogy a gyorshajtás és a biztonsági öv használatának mellőzése miatt magas közigazgatási bírságot szabnak ki számára. Így aztán következik a hosszadalmas papírmunka, és megírják a csekket is számára.

Biztos szem és kéz

Miután végzünk, Miskolc felé indulunk, miközben még egy 15 ezres helyszíni bírságot kiszabnak egy fiatalembernek, akit 106-tal mérnek be. Mire útjára engedik az autóst, már dél is bőven elmúlt, így visszaindulunk, hiszen ebédidő jön. Béres Ferenc és Broda Attila még mesélnek arról, hogy rendszeresen kell vezetési tréningeken részt venniük, és ötévente vizsgáznak is, és hogy ehhez a munkához kell a jó szem és a biztos kéz.

Én pedig jó étvágyat kívánva nekik búcsúzóul megköszönöm, hogy egy fél napra beleleshettem a civil rendőrautóval járőrözők munkájába, akiknek nagy feladata van abban, hogy a szabályszegők kiszűrésével csökkenjen a közúti közlekedés kockázata.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában