Békésen szunyókáltak az éjszakai műszakban

Ellenőriztek az egyik nagy gyárban – az esetről és következményeiről 1983. február 6-án számolt be az Észak-Magyarország. Az éjszakai műszak dolgozói közül nem egyet bevackolva találtak a sufnik, melegedők, étkező fülkék mélyén. „Mintha éppen a tévé esti meséjét álmodnák tovább, békésen szunyókáltak” – írta le a látványt a lap. Az eredmény: több, mint húsz embert elbocsátottak és hatvannak osztottak ki egyéb, enyhébb fegyelmi büntetést, pedig ez a gyár sem dicsekedhetett sok felesleges munkaerővel. Talán éppen ezért gondolhatták a pihenőre tért emberek, hogy alhatnak is munka helyett, mert úgysem lesz belőle baj, hiszen kevés a munkáskéz.

Az eset arra is alkalmat adott a szerzőnek, hogy tágabb összefüggésekbe helyezze a történteket. Az írásból kitűnik, hogy ez már az az időszaka volt a magyar gazdaságnak, amikor egyre többször lehetett hallani a termékszerkezet-váltásról, a vállalati átszervezésekről, a gazdaságosabb termelésről, az új technikákról. 

A folyamat nem kizárólag műszaki változásokkal járt, de emberi sorsokba is beleszólt. Évtizedeken át megszokott munkahelyeket kellett elhagyni, modern gépek kezelését kellett megtanulni, hogy holnap is meglegyen a betevő falat. 

„Nem lehetetlen, hogy aki tegnap még hengerész volt, holnap már valamilyen karbantartással bízzák meg. Megbízzák — tehát nem hagyják munka nélkül. Csak mást várnak el tőle. És ők számíthatnak a munkára, a fizetésre. De csak akkor, ha jelenlegi munkájuk helyett, közben nem dőlnek le szunyókálni, nem teremtik meg a maguk külön bejáratú munkanélküliségét” – hívta fel rá a figyelmet az Észak-Magyarország 1983. február 6-án.