Újra felvirágoztatnák a borsodi szénbányászatot

Az elmúlt időszakban kialakult energiaválság miatt ismét a figyelem középpontjába került a bányászat. Az évtizedekkel ezelőtt háttérbe szorult nehézipari szakma számára reménysugarat jelenthet a kormány döntése, amely szerint meg kell vizsgálni a bányák helyzetét és az esetleges újbóli termelés megindítását. Természetesen erről is szó volt a 72. Bányásznap megyei rendezvényén, amelyet Putnokon tartottak meg.

– Habár különbözőek vagyunk, egyvalami mindenképp összeköti a jelenlévőket. A szakma múltja, jelene és jövője iránt érzett felelősség – ezt Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke mondta a köszöntőjében. – Tagadhatatlan, hogy egykoron a bányászat a magyar gazdaság húzóágazatát jelentette. A szakma megbecsülése nem csupán gazdasági, hanem szellemi, tudományos és kulturális értelemben is jelentős befolyást gyakorolt hazánk fejlődésére, a történelmünkre. Borsod megye évszázadokon keresztül a nehézipar, a kohászat és bányászat fellegvára volt, sok ezer embernek adott munkát, nyújtott szerény, de becsületes megélhetést. 

Dicső múlt 

Való igaz, hogy már az 1800-as években folyt bányászat, nem csupán a felszínről, hanem a tárókon keresztül is. Ez a folyamat az 1980-as évek végéig tartott, de több évtizedes szünetet követően elképzelhető, hogy van remény a folytatásra. Nyilván nem olyan formában, mint régen, hiszen a szakemberek most azt vizsgálják, hogy a jelenlegi technológiai módszerek felhasználásával a bányáink hogyan lehetnek rentábilisak. 

– Az elmúlt időszakban hazánk energiapolitikájával kapcsolatos döntései az ellátásbiztonság, a környezetvédelem és az ár háromszögében mozogtak – ezt már Rabi Ferenc, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke tette hozzá. 

– Most, a háború idején az első pont, tehát az ellátásbiztonság kerül előtérbe, ami a 72. Bányásznap hangulatát és üzenetét is megváltoztatja. Nem csupán a múltra és a föld alatt régen eltöltött hosszú időre emlékezünk, hanem egy kicsit bizakodunk is. Bizakodunk, hogy ismét fontos lesz a szakmánk, újra a figyelem középpontjába kerülhetnek a bányák és a bányászok. Meggyőződésünk, hogy a helyes út az új tárók nyitása, olyan helyszínek létrehozása, ahol a tisztaszén-technológia alkalmazásával lehet a termelést megkezdeni. 

Tisztelte, szerette 

A 72. Bányásznap alkalmából természetesen megemlékeztek azokról a dolgozókról is, akik az évszázadok során a föld alatt, bányászbalesetben vesztették el az életüket. A csendes főhajtás és a koszorúzás minden évben velejárója az eseménynek, mint ahogyan a visszaemlékezés is. 

– Ez a legnagyobb ünnepünk, ezért az 1800 fős tagságunk nevében szólhatok a megjelent vendégekhez – fogalmazott Szőke András, a Borsodi Bányászok Területi Tagozatának elnöke. – Ebben a helyzetben úgy gondoltam, hogy a bányászat érzéséről, az érzelmekről szólok, amely végigkísérte az életünket. A bányász erős alakja mögött mély érzelmű, családját, szakmáját tisztelő, szerető ember állt. Ez a kép maradt meg mindannyiunkban a bányászról, és ez a valóságban is így volt. Reméljük, hogy a kitartás és a hazai szénbányászat újraindításáért tett erőfeszítések elérik a várt céljukat. Mi, volt bányászok ehhez felajánljuk tudásunkat, tapasztalatunkat. Régen is itt voltunk, most is itt vagyunk. 

Új generáció

 Az eseményen a képzés fontosságát is kiemelte Riz Gábor. A térség országgyűlési képviselője, miniszteri biztos személyes élményeit, emlékeit is megosztotta a bányászattal és a kohászattal kapcsolatban, majd az ágazatra váró feladatokról is beszélt. – Az elmúlt egy évtizedben sok időt és energiát fektettünk abba, hogy a bányászatot valamilyen szinten életben tartsuk – fogalmazott Riz Gábor. – Elkészült egy anyag, amely víziója volt a szénbányászatnak, ehhez pedig egy cselekvési terv, amelynek most zajlik a felülírása. A világban kialakult helyzet miatt újra kell fogalmazni mindazt, amely az energiapolitika kapcsán irányt mutat. Hazánk nyolcmilliárd tonna széntartalékkal rendelkezik, amelyből hárommilliárd tonna a kibányászható vagyon. Azt is át kell tekintenünk, hogy az ehhez szükséges munkaerőképzést, hogyan tudjuk megvalósítani. A régiek ugyanis vagy koruk, vagy egészségi állapotuk miatt nem tudják már a feladatot vállalni, de sajnos nagyon sokan azért, mert már nincsenek köztünk. Éppen ezért ezen a területen egy új generációban kell gondolkodnunk.