Nehezen kézzelfogható a nyereség

A hazai kis- és középvállalkozások jelentős lemaradásban vannak a külföldi versenytársaikkal szemben az információtechnológiai eszközök használatában. Erről tanúskodik az uniós országok digitális gazdaságát és a társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI), amely Magyarországot a 24. helyre sorolja. A huszonnyolcas listában mögöttünk csak Lengyelország, Görögország, Bulgária és Románia szerepel. Ez a pillanatnyi helyzet akkor, amikor a szolgáltatások, a kereskedelem és a termelők piaca egyre kevésbé helyhez kötött, gátolhatja a versenyképesség fenntartását.
 

Pályázat érkezik 
 

Ahhoz a kérdéshez, hogy mit lehet tenni a hazai vállalkozások digitális fejlődéséért, három irányból közelíthetünk – vette számba a lehetőségeket Koleszár Péter, a Modern Vállalkozások Programjának vezető tanácsadója. Egyfelől a piac kényszeríti ki ezt, ami a termelési folyamatok digitalizálásával, az automatizálással jár együtt, és megvalósítása igencsak tőkeigényes. Egy másik irány, amikor a gazdaságpolitikai szabályozás követeli meg az információtechnológiai eszközök használatát. Erre lehet példa az elektronikus számlázás bevezetése vagy a szálláshelyek esetében a vendégek digitális nyilvántartási kötelezettsége. A digitális fejlesztések elindításának harmadik iránya az ösztönzés, az erre a célra fordítható állami és uniós források biztosítása. Januárban várható egy olyan pályázati lehetőség megjelenése, amelynek keretében a vállalkozások jelentős összegeket tudnak majd vissza nem térítendő támogatás formájában a digitalizációhoz kapcsolódó beszerzésekre fordítani.

 Magyarországon 700 ezer, ebből Borsod-Abaúj-Zemplénben mintegy 50 ezer kis- és középvállalkozás működik. Információtechnológiai fejlettségükről az uniós DESI-mutatón kívül – amely egyébként az internet hozzáférhetőségét és a hozzá kapcsolódó humán tőkét is számba veszi – valamelyest képet kaphatunk a Modern Vállalkozások Programjában összegyűlt tapasztalatokból. A projekt hat éve igyekszik a vállalkozásokat útba igazítani a digitális átalakulásban. Meglátásuk szerint azok érdekeltek leginkább a digitális fejlődésben, amelyek közvetlen módon vesznek részt a termelési folyamatokban.
 

Nem gondolják át 
 

– Gyakori tévút, hogy a vállalkozások a digitalizáción az egyes feladatokat ellátó szoftvereket értik, és eszerint gondolkoznak a fejlesztésekről – mondja Koleszár Péter. – Nem gondolják végig, hogy ha például egy számlázóprogramot, egy ügyfélkezelő programot és egy elektronikus levelezést kezelő szoftvert külön rendszerben működtetnek, az háromszoros erőforrás-lekötést igényel tőlük. Ebben az esetben ugyanis minden változást három helyen kell átvezetni, három rendszer folyamatos karbantartása pedig jelentősen lelassítja a munkát. Ezzel szemben valódi hatékonyságnövekedést eredményezhet munkájukban, ha komplex, egymással kommunikálni tudó megoldásokat alkalmaznak. 

A vállalkozások informatikai fejlesztéseiben a legfőbb gátló tényező, hogy használati értékük nem mérhető egzakt módon. Nem lehet egyszerű matematikai módszerekkel meghatározni, mikor térül meg a befektetés. Míg egy termelőeszköz esetében a fix és a változó költségek alapján egyszerűen kiszámolható a megtérülés, egy digitális fejlesztés esetében nincs mérőszám arra, mennyi pénzt hoz az üzleti tevékenység felgyorsítása. Koleszár Péter példaként említi, hogy ha egy számla 10 perc helyett egy gombnyomással elkészül digitálisan, az időmegtakarítást nem igazán lehet forintosítva elkönyvelni, nincs olyan részletes munkaidő-nyilvántartás, amivel az időnyereség összege kiszámolható lenne. Ez megnehezíti a Modern Vállalkozások Programja tanácsadóinak a feladatát is, amikor a digitalizációnak az értékteremtő oldaláról akarják meggyőzni azokat a vállalkozókat, akik az érveikkel szemben inkább olyan új termelőeszközt szereznek be, amelynek használatával a hatékonyság növekedése egzakt módon mérhető és nyomon követhető.
 

Gyorsított a Covid 
 

Könnyebb helyzetben vannak azonban akkor, ha a versenypiaci kényszer vezérli a digitális fejlesztést. Érzékelhető ez a második éve tartó globális Covid-járvány gazdasági mellékhatásaként is, miután elkezdődött a korábban a Távol-Keletig elnyúló termelési láncok rövidülése. A nagyvállalatok igyekeznek felmérni, hogy európai gyártóüzemeik közvetlen környezetében milyen nyersanyagok és alapanyaggyártók érhetőek el, és abból a körből keresnek beszállítót, ahonnan a leggyorsabban és legbiztonságosabban tudják beszerezni a termelésük fenntartásához szükséges alkatrészeket. Elvárás azonban a partnereik felé, hogy a kapacitásukról és a nyersanyagkészletükről naprakész, elektronikus úton elérhető nyilvántartást vezessenek. A végfelhasználó így a késztermékek gyártási folyamatait optimálisan tervezheti, a kockázatait pedig minimálisra csökkentheti. Nem is kötnek ezért olyan beszállítókkal szerződést, amelyek ezeket az elvárásaikat nem tudják elektronikus csatornákon keresztül teljesíteni. 

– Az információtechnológiai fejlesztésre fordított pénz megtérülése nem csak a rendszer működtetésétől várható, hanem attól, milyen hozadéka van a használatának a partnerek és az ügyfelek elégedettségére – szögezi le Koleszár Péter. – De jelentős a szerepe a digitalizáltságnak a megfelelő munkaerő megtalálásában is, ami a vállalkozások legnagyobb problémája lett. 

A munkaerőigény csökkentését sok ágazatban és területen a magasabb szintű digitalizáltsággal lehet elérni. Egy másik vetülete a kérdésnek, hogy a munkaerőpiacra napjainkban bekerülő, szakmailag jól képzett huszonévesek jó része azokat a munkahelyeket részesíti előnyben, amelyek lehetőséget adnak számukra az otthoni munkavégzésre is. Ha egy vállalkozás nem tudja ezt biztosítani, nem tudja megszerezni a korszerű ismeretekkel rendelkező szakembereket, nem lesznek hatékonyak a munkafolyamatai, aminek következtében megreked a fejlettség egy alacsonyabb fokán. Egy cég digitalizációs fejletlensége előbb-utóbb egy negatív irányú folyamatot indíthat el, ami végső soron veszélyeztetheti versenyképességét.
 

(A borítóképen: Koleszár Péter szerint a munkaerő megtartásában is nagy szerepe van a digitalizációnak)