2025.01.16. 12:00
Olyan ritka állatot talált a mezőzombori vadász, aminek eszmei értéke is negyedmillió – fotó!
Egy borsodi vadász talált fokozottan védett halfajt a Taktaközben. Halfaunisztikai vizsgálatokat végeztek a térségben, amikor a fokozottan védett lápi póc jelenlétét jelezte egy helyi vadász.

Fotó: CHUYKO SERGEY
Tavaly ősszel a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) keretében halfaunisztikai vizsgálatokat végeztek a Taktaközben – közölték a Magyar Haltani Társaság (MHTT) honlapján, ahol arról is beszámoltak, hogy a kutatásban egy vadász is segítséget nyújtott. A felmérések során sikerült több vízfolyásból is megerősíteni a fokozottan védett lápi póc (Umbra krameri) jelenlétét.

Itt fordult elő
- Takta–Taktaharkány
- Takta–Szerencs
- Taktaközi öntöző főcsatorna–Tarcal
A felmérések során a halkutatók (Nyeste Krisztián, Gál István, Lenyhárt Dávid és Nagy László) találkoztak Gál Istvánnal, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye mezőzombori körzetének hivatásos vadászával, aki beszámolt arról, hogy a térség több további vízteréből is van tudomása a lápi póc előfordulásáról.
Lápi lidérc helyett lápi póc
A vadász segítségével felkeresték ezeket a helyszíneket, és a Bocs-ér mezőzombori szakaszán sikerült megerősíteni korábbi észlelését, ahol tíz lápi pócot és sajnos három inváziós amurgébet (Perccottus glenii) fogtak.
„Tudomásunk szerint erről a helyszínről korábban nem volt adat a lápi pócról” – írták a kutatók.
A Bocs-ér alapvetően sekély, náddal közel teljesen benőtt. Az a szakasz, ahonnan a halakat gyűjtötték, egy földút keresztezésénél található, és korábban egy körülbelül ötször kétméteres területet kikotortak.
„A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Taktaköz több vízterében még mindig stabil populációi élnek a lápi pócnak. Ugyanakkor aggasztó, hogy mindegyik helyszínen jelen van az inváziós amurgéb, amely jelentős veszélyt jelent a lápi póc populációinak hosszú távú fennmaradására” – hívták fel a figyelmet a szakemberek.
Az év hala
A hazai lápos- mocsaras élőhelyek jellemző halfaja, melyből élőhelyeinek eltűnése és más okok miatt is egyre kevesebb van.
Közép-Dunai elterjedésű halfaj, korábban a Kárpát-medencében nagy területen, nagy állományokkal volt jelen. A Magyar halászat könyvében (1887) Herman Ottó közönséges halfajként ír róla, melyet az emberek kosárszámra hordanak haza és takarmányozásra, trágyázásra is használnak. A könyvből az is kiderül, hogy nem jó ízű a húsa, ráadásul nagyon apró, 10 centiméternél nem nő nagyobbra.
Fokozottan védett faj, eszmei értéke 250 ezer forint. Életmódja a lápokhoz, mocsarakhoz alkalmazkodott. Az úszóhólyagba lenyelt levegőből az oxigént fel tudja venni, ideje nagy részét lápi növényzetbe rejtőzve tölti.

A faj eltűnőben van az élőhelyvesztés, a klímaváltozás miatti szárazodás és egy konkurens faj megjelenése miatt is. Az amurgéb (Perccottus glenii) 1912-ben egy szentpétervári akvarista közvetítésével került a Távol-Keletről Európába. Akváriumi fajként tartották, ahonnét kiszabadulva elkezdte hódító útját.
Magyarországra az 1980-as évek végén, a 1990-es évek elején kerülhetett, elsőként a Tisza- tóból került elő. Emberi segítséggel terjedhetett el az ország vizeiben: halastavak halszállítmányaival juthatott egyik helyről a másikra.
A 2000-es évekig csak a tiszai vízrendszerből került elő, 2007-ben már a Kis-Balaton vízrendszeréből is kimutatták, és azóta is folyamatosan terjed a nyugatabbi vizekbe.
Élőhelyigényei a lápi pócéhoz hasonlók, illetve az amurgéb nagyon tágtűrésű faj, azaz a lápi póc élőhelyei még megfelelnek neki. A lápi pócnál kissé nagyobbra nő, és akár még magának a lápi pócnak is ragadozója, de felfal mindent, amit le tud nyelni.
A lápi póc volt 2023-ban az Év hala.