Sajókaza gyászolja a faaggastyánt

 A község legidősebb lakója, a Rákóczi-vérbükk örökre megpihent 2022. augusztus 9-én 17 óra körül Sajókazán, a Radvánszky-kastély Bárókertjében.

Szerencsére személyi sérülés nem történt, mostanra a fa maradványait is elszállították – adta hírül közösségi oldalán Sajókaza önkormányzata. 

A több száz éves faóriáshoz a legtöbb helyinek kötődik valamilyen személyes emléke, úgyhogy egyként gyászolja a település. Nem mindennapi halála és életútja volt a fának. 

– Múlt hét kedden erősebb szél fújt, és az öreg fa nem tudta tovább tartani magát. A szélsőséges időjárás hatására szépen lassan kidőlt. Közvetlenül a Radvánszky-kastéllyal szemben állt. Pár utcával arrébb lakom, és otthonról hallottam a nagy reccsenést. Úgyhogy elsőként én értem a helyszínre – idézte fel az eseményeket Lévai Ákos, a sajókazai Radvánszky Béla Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója. – A terület térfigyelő kamerával felszerelt. Így utólag a felvételeken is egyértelműen látszott, hogy mi történt. Bár ez egy forgalmasabb rész a Bárókerten belül, de a délutáni órákban éppen nem sétált arra senki. A területet gyorsan körbekerítették, és már másnap elkezdődött a maradványok föl­darabolása. A tereprendezés még tart, de a hely már tiszta és járható. A faanyagot a polgármesteri hivatal udvarára szállították, amiből nagyobb volumenű művészeti alkotás, egy mementó készül majd a vérbükkről, fafaragómesterek segítségével. A helyszín örökségvédelem alatt áll, így ehhez még a hatóság hozzájárulása is szükséges. 

Rákóczi Zsigmond fája 

A művelődési ház igazgatója szerint a helyi levéltárban fellelhető források igazolják, hogy az óriásfát az 1600-as években a Rákócziak ültették. 

„Radvánszky Kálmán élete fő céljának tekintette édesatyja, a neves diplomata Radvánszky Béla (1841–1906) gyönyörű könyvtárának és az általa szépen rendezett családi levéltárnak a gondozását. Emellett az őseitől örökölt, több évszázados faritkaságokban gazdag arborétumnak a megőrzését – írja H. Hubert Gabriella, A sajókazai Radvánszky-könyvtár története című 1998-ban megjelent könyvében. – Ebből ma már csak egy Radvánszky által vitorláson Japánból hozott japánfa, egy 1604-ben Rákóczi Zsigmond ültette tölgy és még néhány más óriásfa van meg.” 

– Ehhez a hagyományhoz kötődően készült egy kopjafa a kétezres években az Ország­építő pályázat keretében, azzal a felirattal, hogy „1604 Rákóczi-Vérbükk”. A kidőlés miatt a kopjafa csak kicsit sérült meg, és ma is a fa helyén áll. A vérbükk egyébként a nevét arról kapta, hogy ősszel a levelei vörösre váltanak, és kitűnnek a többi növény közül. A sajókazaiaknak rengeteg pozitív, akár szerelmi története kapcsolódik a faaggastyánhoz. Házassági szertartásokat is tartottak a környezetében. Nagyon sokan szerettek időzni és fotózkodni alatta, úgyhogy mindenki szomorú, hogy elveszítettük – osztotta meg Lévai Ákos. 

(A borítóképen: A fa, a tavasszal készült fotón még teljes pompájában | Fotó: Jámbor Tamara)