„Én vagyok a legkorosabb tinédzser, és élvezem”

Befejezte első tanévét a Miskolci Egyetemen az ország egyik – vagy talán – legidősebb gólyája, a 69 éves Szegedi Dezső. A Miskolci Nemzeti Színház színművésze tavaly előbb emelt szintű érettségit tett, majd izgalommal várta a július végi ponthatárhúzást, hogy sikerül-e bejutnia az egyetem kulturális antropológia szakára. Mint tavaly megírtuk, simán bejutott: 380 pontja volt, a választott szak alapképzésére pedig 284 volt a ponthatár. Hihetetlenül boldog volt, amikor megérkezett az sms: felvették.

– Csodálatos éven vagyok túl – mondta el most az Észak-Magyarországnak. – És immár másodévesnek mondhatom magamat. 

Sőt, nem is akármilyen eredményekkel. Csupa 4-est, 5-öst sikerült szereznie, mindössze egyetlen 3-asa van.

– Már az első nap érdekes volt – mesélte. – Végig mentem a folyóson a sok-sok fiatal között, mint utólag mesélik, azt hitték, megérkezett a tanár. Aztán beültem közéjük a padsorokba. Volt nagy csodálkozás!

Új közös élmény

Szegedő Dezső elárulta, hamar összebarátkozott a hallgatókkal. Nem sokkal később meg is invitálta őket a színházba, ők pedig elmentek, hogy megnézzék a diáktársukat. Alig néhány hete pedig új közös élményük volt, a nyári terepgyakorlat a Békés megyei Mezőberényben, ahol 4 nap alatt 120 házban kérdőíveztek. Ez is, de az egész év hatalmas élmény volt Szegedi Dezső számára.

– Először szociológia szakra jelentkeztem volna, de végül a kulturális antropológia mellett döntöttem, és nem bántam meg. Az antropológia embertant jelent, és rájöttem, ez érdekel engem igazán. Szophoklész szavait idézve: „Sok van, mi csodálatos,/De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” 

Egyébként nappali tagozatra jár, de egyéni tanrend szerint tanulhat a munkája miatt. Szerencsére mind az egyetemen, mind a színházban támogatják. Volt, hogy próbáról is elengedték egy-egy fontos gyakorlat miatt, ha szükség volt rá. A színész kedvenc tantárgya egyébként a filozófia, Decartes, Locke művei nagy hatással vannak rá. Az antropológiatörténetet tartotta egy kicsit nehezebbnek a sok-sok név, évszám miatt.

Maga a tudás a fontos

– Valójában nem a diploma lesz számomra fontos, hanem maga a tudás – jegyezte meg. – Az, hogy tágítsam az ismereteimet. Úgy érzem, nem vagyok otthon a társadalomtudományal kapcsolatos kérdésekben, ezt sokszor éreztem társaságban, beszélgetés közben. Beszűkül az ember, ha negyven évet ugyanott tölt el, mint én például a színházban. Résnyire kinyílt most az ajtó a világra. Még az elején járok, de már szélesebben látok dolgokat. Amit hallok, nem feltétel nélkül fogadom el. És már kérdéseket is tudok feltenni!

Szegedi Dezső megjegyezte, sokan megkérdezik tőle, minek kellett ez neki ennyi idősen, „filozófiával nem lehet jóllakni”, de ő azt tudja mondani, csodálatos új dolgokat felfedezni, megérteni, olyan világot megismerni, ami mellett elment, elmegyünk az életünk során, nem érzékeltük.

– Fantasztikus az egész. Szájtátva hallgatom az okosabbnál okosabb előadókat, sokat kell gondolkodni, rágni magam egyes mondatokon, hogy rájöjjek, miről is van szó. De annyira jó megérteni, felfogni, rendszerbe helyezni.

Kérdeztük, a színházi munkájában tudja-e már hasznát venni az egyetemen tanultaknak. Úgy látja, egy év után még korai lenne, az egyetemen viszont tudja használni a korábban megtapasztaltakat.

68 az új 18

– A színpadi gyakorlat miatt talán könnyebben tudok beszélni, de semmivel sem érzem magam előrébb bármely más szaktársamnál – jegyezte meg. Érzi viszont, hogy tanulmányai során jól jön mindaz, amit az etnikai, a romakérdésekben korábban olvasott, megtapasztalt. Ez később is sokszor lesz téma. (Roma művészként 2005-ben létrehozta Romano Teatro nevű színtársulatot, amelynek célja, hogy a művészet segítségével közelebb hozza egymáshoz a roma és nem roma fiatalokat – a szerk.) Mint mondta, a hallgatótársaitól is rengeteget tanul. Összedolgoznak, közös ppt-előadásokat készítenek, együtt tanulnak.

– Azt mondhatom, számomra a 68 az új 18. Én vagyok a legkorosabb tinédzser, és ezt nagyon élvezem – hangsúlyozta.