Vas Jankó heteseitől a miskolci Vas utcáig

Tizennégy évvel ezelőtt Japánban jutott fel először az elitmezőnybe a magyar jégkorong-válogatott, melynek tagjai ezért lettek szapporói hősök. A következő dobás 2015-ben történt: a lengyelországi Krakkóban vált másodszor A csoportossá együttesünk, a napokban pedig Szlovéniában történt meg a csoda: hokisaink Ljubljanában nyertek ismét jogot arra, hogy jövőre akár Kanadával, vagy Finnországgal mérkőzzenek majd. 

A Macik elnöke kezdte 

Tizennégy év alatt, egy kivételével, mindenki elkopott vagy kicserélődött. Az egyke Vas János, aki egykor megjárta Észak-Amerikát, itthon pedig – többek között – a székesfehérváriak erőssége volt, majd 2017 és 2021 között a DVTK Jegesmedvék erősségévé és a közönség kedvencévé vált. Ljubljana óta a Jankó becenévre hallgató kiválóság ázsiója egyenesen az egeket veri, holott már túljutott a harmincnyolcadik életévén is. 

– A szlovén fővárosban szó szerint otthon szerepeltünk – mondta a jelenleg eperjesi színekben játszó Vas János, majd így folytatta: – Miskolcról is sokan jöttek utánunk, több autóval keltek útra a diósgyőri szurkolók. Számomra rendkívül jó érzést jelentett, hogy a borsodi megyeszékhelyen élő barátaim közül többen is drukkoltak nekem és nekünk, az az ünneplés pedig, amit a torna után kaptunk, mindent vitt. A divízió I/A-s világbajnokság után aztán megszaporodott a postaforgalmam. Egri Istvántól, a Jegesmacik elnökétől kaptam az első üzenetet, majd jött a többi. A hívások, az sms-ek, az e-mailek, és persze a Facebook-bejegyzések szakmányban. 

A habot az jelentette Vas János tortájára, hogy valaki felfedezte a miskolci Győri kapuban lévő Vas utcát, és kitalálta, hogy a valamikori keresztelőt Jankó tiszteletére tartották.

(A borítóképen: A ljubljanai ünneplés pillanatai Vas Jánossal (középen) | Fotó: olvasónktól)