Messziről fújta ide a szél

Bár a Taktaköz kevésbé közismert része a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnak, mégis számos természeti értéknek ad otthont, és mindig tud valamilyen meglepetéssel szolgálni. A Tisza-töltés tiszatardosi szakaszán megjelent a bíboros kosbor, amely eddig nem volt honos ezen a területen. Legközelebbi állományai a tokaji Kopasz-hegyről ismertek. 

Az, hogy idáig eljuthatott, a rendkívül apró, széllel terjedő, úgynevezett mikromagjainak köszönhető. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy tudott a magból virágzó növény fejlődni, az orchideamagok ugyanis csekély mennyiségű tartaléktápanyagot tartalmaznak, amely arra sem elegendő, hogy hajtást hozzanak. Ehhez partnergombafajokra van szüksége. 

Sisak és sarkantyú 

A bíboros kosbor 30–90 centiméter magas növény, melynek szára jellemzően bíboros futtatású. Három-hat széles tőlevéllel rendelkezik, melyek már február-márciusban is megfigyelhetőek. Tömött, hengeres virágzata 25–200 virágból áll, mely áprilistól akár július elejéig is viríthat. Az egyes virágokat jellemzi, hogy a barnás-bíborvöröses külső lepellevelek sisakká összeborulók, a mézajkak mélyen háromkaréjúak, a középső karéj pedig további két részre osztott. A mézajkak jellegzetességei a rajtuk található apró, bíborszínű szőrpamacsok, melyek a faj névadói is egyben. A virágok része a lefelé irányuló sarkantyú is. Tokterméseiből a magszórás július-augusztus hónapokban történik. 

A beporzását jellemzően méhek és bogarak végzik, melynek eléréséért egyes orchideafajok, így a bíboros kosbor is cselhez folyamodik, ugyanis a táplálék csábító ígéretével vonzza be a beporzókat. Azonban ezek a fajok nem termelnek nektárt, így a megporzás megtörténik, de a kihasznált megporzók hoppon maradnak. 

Az orchideák körében ez csak egy stratégia a megporzásra, hiszen emellett vannak olyan fajok is, melyek valóban nektártermelők, és ezáltal a beporzásért nem csupán hamis ígéret a jutalom, tudhatjuk meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság beszámolójából.

(A borítóképen: Bíboros kosbor | Fotó: Soós Gábor)