A magántőke a megtérülést keresi

Az Év Vállalkozója megyei díjat 2017-ben kapta meg, a Magyarország Év Vállalkozói díjat 2018-ban nyerte el. 2022-ben Magyar Gazdaságért állami díjjal, Miskolc város napján pedig Pro Urbe díjjal ismerték el Hajdú László, az Expert-Fac­tor Zrt. vezérigazgatójának tevékenységét. Az üzleti életben vállalt szerepei mellett mecénásként kiveszi a részét a kultúra, a sport és a civil szervezetek támogatásából is, de támogatója számos jószolgálati programnak is. A lokálpatrióta üzletemberrel a gazdaságot érintő témák mellett a közösségi értékek megőrzésének lehetőségeiről is beszélgettünk. 

Széles tevékenységi körrel rendelkező cégcsoportot vezet, amiben a mezőgazdasági termeléstől kezdve a vagyonkezelésen át a csődmenedzselésig, az ingatlanhasznosításig terjed a paletta, amibe ráadásként még egy utazási iroda működtetése is belefér. Melyik áll önhöz a legközelebb? 
Leginkább létrehozni szeretek, alkotni, egy-egy projektet összerakni a kezdetektől a végéig, legyen az egy barna- vagy zöldmezős beruházás vagy akár kreatív, szellemi projekt. Ha két szóval kellene összefoglalnom, mihez értek, akkor az a problémamegoldás és az üzemeltetés. Üzemeltetés alatt azt értem, hogy a rendszereket működtetni kell. Befektetéseinkben, cégeinkben 120-130 körül van a különböző területeken dolgozó kollégáinknak a száma, ehhez mérten erőn felül próbálunk teljesíteni azokban a társadalmi szerepvállalásokban, amik Miskolcon láthatóvá tettek minket. 

Ha már a megoldáskeresést említette: sok problémával szembesült azóta, amióta a cégcsoport-portfólió az ezredforduló éveiben összeállt? 
Rengeteggel. Hívtak sokan, sok helyre, hogy találjunk megoldásokat a válsághelyzetekre. 

Változott a problémák minősége, mennyisége, a kihívás mértéke? 
A gazdaságban a dolgok természetes rendjéből fakadóan van egy természetes „elhullás”. A normál menetrend szerint, ahogy látom, ez évi öt százalék körül alakul akkor is, ha nincs rendszerszintű probléma. Ha viszont belecsúszunk egy válságba, ezek a számok szignifikánsan el tudnak térni, és olyanokat is érinteni tudnak, akik nem érdemelnék meg. A Covid például specifikus ágazati problémákat hozott. Olyan ágazatok omlottak össze pillanatok alatt, mint a turizmus, a rendezvényszervezés, a repülőterek, az éttermek és szállodák, a teljes kulturális szféra, amik azóta is komoly problémákkal küszködnek. Kifejezetten jó kondícióban lévő cégeket is komolyan érintett ez a válság. 

Egyszemélyes vállalásai vannak? 
Jellemzően üzlettársakkal dolgozom együtt. Éltem egy évet Torontóban, ahol az akkori magyarországitól egy teljesen eltérő világképet és mentalitást tapasztaltam meg. Visszaköszönt Sándor Pál Régi idők focija című filmjének fő mondanivalója, az, hogy „egyedül nem megy”. Kell építeni egy csapatot, ráadásul olyat, amelyben a résztvevők különbözősége és a más területen szerzett tudása jelenti azt a hozzáadott értéket, ami extra szinergiákat tud előhozni az együttműködésből. Így lett például az egyik legerősebb befektetésünk a mezőgazdaság, a Borsod Agroker és annak céghálója. Két nagyobb üzlettársammal három termelőszövetkezetet tulajdonlunk, de az Agroker kereskedőcégként önmagában is 15 milliárd forint körüli forgalmat bonyolít évente. Van egy faktorcégünk, ami pénzügyi work-outtal foglalkozik, ebben egy jogász a társam. A követelésvásárlás és követeléskezelés az egyik lényeges elem a tevékenységünkben. A problémamegoldásnak leginkább az az oldala érdekel, hogy helyrehozható-e vagy újraépíthető-e egy-egy vállalkozás romjain még valami. Erős ingatlanprojektjeink vannak emellett Miskolcon. Az irodaház- és ipari ingatlanfejlesztésben az Indotek csoport, lakás- és üzletfejlesztésben egy műszaki végzettségű barátom a társam. 

Jogászként végzett a Miskolci Egyetemen. Távolra került attól a pályától? 
Van adó- és pénzügyi szak­üzemgazdász végzettségem is, de csődmenedzseléssel is foglalkoztam. Papírom sokféle van, de majdhogy teljesen mindegy, hogy az ember milyen diplomával indul el a vállalkozói életben. 

Viszont mielőtt belépett ebbe a világba, dolgozott a Pénzügyminisztériumban és az Állami Vagyonügynökségnél is. Abban az időszakban, ami a hazai gazdaság rendszerváltás utáni átalakulásának egyik legizgalmasabb korszakát jelentette. Mit lehetett az 1990-es években tanulni ezeknél a szervezeteknél, amit később az üzleti világban hasznosítani tudott? 
A Pénzügyminisztérium osztályvezetőjeként ráláttam az állami költségvetés tervezésére. Később az Állami Vagyonügynökség ellenőrzési igazgatójaként vagy a bankprivatizációs kormánybizottság titkáraként a rendszerszintű gondolkodást tanultam meg. Azt, hogy ne magam elé nézzek, hanem messzebbre, a kitűzött cél megvalósításához pedig alakítsak ki olyan közeget, olyan partnerséget, ami támogat a célhoz vezető úton. 

Ezt Budapesten kellett felismernie? 
Budapest nélkül nincs Magyarország. Aki nagyobb léptékben gondolkodik, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az ottani kapcsolatok kifejezetten fontosak. Miskolcban gondolkodva: a mindenkori városvezetésnek is rendkívül célravezető, ha jó összeköttetéseket teremt a fővárosban. 

Mégis visszajött a szülővárosába. Elmúlt a főváros vonzereje? 
Amikor 2003-2004 környékén eldöntöttem, hogy végérvényesen hazaköltözök, olyannak tűnt, mintha mindenki szembejönne az autópályán. Erős volt a menekülési hullám a városból, már-már fölvetődött bennem a kérdés, hogy jó irányba tartok-e. Az idő bebizonyította, hogy jó döntés volt. Van bennem egy erős lokálpatriotizmus, büszkeség a város iránt. Látom azokat az értékeket, azt a mikrokörnyezetet, ami a világot bejárva sok helyen nincsen meg. 

Gondolja, hogy a „megoldóemberek” jól jöhetnek a városnak? 
Ilyen típusú megkeresés soha nem érkezett hozzám, de a politikától igyekszem távol maradni. Véleményem természetesen van, de számomra az az egyetlen értékmérő, hogy látom-e az erőfeszítést, amit az itt élők megmaradásáért tesz valaki, és ennek mi az eredménye. Ez az én olvasatomban rendszertől és személytől teljesen független. 

A városért végzett munkáját Pro Urbe díjjal ismerték el. Ez nem jelenti azt, hogy kikérik a véleményét olyan területeken, ahol otthonosan mozog: az ingatlanhasznosításban vagy a válságmenedzselésben? 
A mostani városvezetés a kulturális koncepció mecénási képviseletére kért fel. Ebben igyekszem elmondani a véleményem arról, hogyan lehet bevonni a vállalkozói szektor fogékony szereplőit. 

Zászlóshajó kulturális rendezvényeket engedett el a város az elmúlt két évben. Korábban kellett volna önhöz fordulni? 
A kultúra támogatásában, a sportfinanszírozásban, az egyesületi támogatásokban és a jószolgálati közösségépítésben tette magát láthatóvá Miskolcon az Expert, ezért a mecenatúrában a saját példánkat igyekszünk ajánlani másoknak is. Alapító tagjai vagyunk a Miskolci Múzsa díjnak, ami az egyik legerősebb civil kulturális elismerés. A VOSZ-szal partnerségben évek óta közreműködünk a megyei Prima díj megrendezésében, hitet teszünk a kulturális terület fontossága mellett. Viszont a városi fesztiválok, amiket említett, azok a mindenkori városvezetés nagy projektjei. Én hiszek abban, hogy ilyenek nélkül várost építeni nem lehet. Szükség van országhatáron túl is visszhangra számító rendezvényekre, és azokra áldozni kell. 

Olvasta a kulturális koncepciót, amihez mecénásokat kellene találni? 
A tervezet alapvetően fejlesztési irányokat jelöl meg. Én azt a részét fogtam meg, ami ránk, a Technika Házában működő társaságunkra hatással van, vagy amire mi tudunk hatással lenni. Ez az ITC-től a múzeumon át a Népkertig egy új kulturális tér létrehozásáról szól. Adottságait tekintve ez a polgárias miliő tényleg alkalmas arra, hogy minőségi rendezvények helyszíne legyen. Alapvetően fejlesztéspárti vagyok. Azt látom, hogy a középgeneráció megtartása alapkérdés, mert az adja majd a gerincét Miskolc megmaradásának. Önmagában már nem elég, ha van valakinek munkája, és az meg van fizetve. Egy élhető várost kell mögé tenni, amiben apró dolgok igazolják, miért érdemes itt élni, gyereket nevelni. 

Az Expert két évvel ezelőtt apartmanházat adott át a belvárosnak egy olyan, központi területének peremén, a Széchenyi utca mögött, ami évtizedek óta egyik szégyenfoltja a városnak. Milyen szerepet vállalhat a városkép alakításában a magántőke? 
A Bazártömbnek hívott területen két épületet helyreállítottunk, nyáron szeretnénk elkezdeni az építkezést egy nagyobb épülettömbbel. Vinnénk tovább a Széchenyi-negyed-koncepciót: az épületekben alul üzletek, lehetőleg prémiumszintű üzletek, fölöttük három szinten lakások és mindezek alatt mélygarázs kapna helyet. Örökbe fogadtuk a tömb belsejében a Nagy Imre utcai teret és az ottani körforgalmat, amit a Technika Háza előtti térhez hasonlóan próbálunk európaivá tenni. Én hiszek abban, hogy ezeknek a területeknek van jövője. 

Ha sorra veszem az úgynevezett „kavicsos parkolókat”, vannak még tájsebek. 
Az Erzsébet fürdő, illetve a megyeháza mögötti területeknek megvan a maga tulajdonosa. Ha mindenki megteszi a maga feladatát, akkor optikai szempontból is felértékelődne a belvárosi környezet. Létrejöhet a közepes, lokális fejlesztések kapcsolata. 

Hiányosnak tartja Miskolc élménykínálatát? 
A világ a szolgáltatás irányába mozdult el. Minden város szolgáltatni akar, erről a palettáról nem maradhat le Miskolc sem. A fürdőfejlesztésre szükség volt Tapolcán, a vár és a környékének fejlesztése ugyancsak jó irány. A személyes hiányom: Bánkút. Azt gondolom, ott van egy olyan adósságunk, ami az idegenforgalom oldaláról rengeteg pénzt tudna a városba hozni. Ebben a méretben aprópénzt kellene fordítani arra, hogy télen egy száznapos hóbiztos, alsóosztrák minőséget lehessen ott létrehozni. Mögötte azonban egy négy évszakos kirándulóhely állhatna. Ha ilyen egyedi élménykínálatból három-négyet fel tudunk mutatni, akkor véleményem szerint ebben a szektorban megalapoztuk a város versenyképes jövőjét. 

Részt vállalnának ebben magánbefektetők? 
Igen, teljesen biztos vagyok ebben. Az a mindenkori városvezetés közép- vagy hosszú távú tervén múlik, milyen módon kíván együttműködni a magántőkével és támogatni egyes tervek megvalósulását. Támogatja-e a befektetői munkát akár azzal, hogy a megvalósítás érdekében kirendel egy hivatalnokot a felmerülő hatósági ügyek intézésére, csak azért, mert a beruházás fontos a számára. Bánkút fejlesztésének nagyságát tekintve kisebb, de intenzitásában nagyobb állami szerepvállalásra van szükség, de hiszek abban, hogy egy olyan fejlesztési csomagot tudunk letenni az asztalra, amiben partnerséget tudunk találni a nemzeti parkkal, az erdőgazdasággal és még számos más szereplővel. 

Mi lenne ebben az ön szerepe? 
Az, hogy megtaláljam azokat a projekteket, amelyekben integrálható akár a kormányzati, akár az önkormányzati, akár a magánerőből származó forrás, és abból olyan helyi érték teremthető, ami itt fog maradni. Ebből a szempontból mindegy, hogy Bánkutat ki fogja megcsinálni, mert a cél az, hogy ott egy értékszemléletű fejlesztés valósuljon meg, ami Miskolc és Borsod attrakcióinak egyike lehet. 

Úgy gondolja, hogy irányváltásra van szükség, és az ipari parki fejlesztések felől az attraktív szolgáltatások irányába kellene elmozdulni? 
Minden egyes gyártósor, mely Miskolcon termel hozzáadott értéket, nemzeti kincs. Ezzel együtt a gazdag Európa a szolgáltató, turisztikai ágazatban költ egyre többet. Megfelelő attrakciókkal Miskolcnak jó esélyei lehetnek. Azonban többféle balanszra kell egyidejűleg figyelemmel lenni. A VOSZ megyei társelnökeként azt látom, hogy a kis- és középvállalkozások sokkal több embernek adnak megélhetést, mint az extra hozzáadott értéket termelő multicégek. Nyilvánvaló persze, hogy nélkülük nem lenne ilyen jelentős a térség gazdasági teljesítménye. 

Mint ingatlanhasznosítással is foglalkozó szakembertől kérdezem: belátható időn belül megoldhatónak látja a miskolci szellemházak, mint a leánykollégium, a Szentpéteri kapui húszemeletes, az ITC-székház sorsát? 
Végignéztük az ezekben rejlő lehetőségeket, számoltunk is. Tisztán magántőke-hasznosításra alkalmatlanok. Ha a potenciális befektető nem látja a megtérülést, akkor nem fog oda menni. Hiába van jó helyen például a leánykollégium, irodaházként nem üzemeltethető, mert nincsen hozzá parkoló. Ha ezeknek az épületeknek a hasznosításához nem lesz plusz-államiforrás, akkor a jövőjük kérdéses. Egy másik probléma, hogy Miskolc belvárosában nincs jó minőségű ötcsillagos szálloda, ami azért mutatja a város jelenlegi erejét. Kassán például két ilyen van. A Mathias Corvinus Collegiumnak az Avas Szállóra vonatkozó fejlesztési tervei ezt előlegezik meg.

Névjegy

Dr. Hajdú László 
jogász, adó- és pénzügyi szaküzemgazdász, 
az Expert-Factor Zrt. vezérigazgatója. 
Közéleti szerepvállalás: 
– a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének megyei társelnöke 
– a MEAFC elnökségi tagja 
– a Miskolci Lions Klub egykori elnöke 
– a Budapesti Corvinus Egyetem meghívott óraadója

(A borítóképen: Dr. Hajdú László: „Egy élhető város kell, amiben apró dolgok igazolják, miért érdemes itt élni, gyereket nevelni”)