Óvjuk a madárfiókákat!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a közeledő madarak és fák napja alkalmából is felhívta a figyelmet arra, hogy a szaporodási és vegetációs időszakban végzett kivágások súlyos természetvédelmi kockázatot jelentenek. Ez az elmúlt években sajnálatos módon általánossá váló gyakorlat nemcsak szakmailag igazolhatatlan, felesleges és káros, de a természetvédelmi, állatvédelmi és az erdőtörvényt is sérti, ugyanis védett állatfajok, köztük gerincesek tömeges sérülését és kínhalálát okozza. 

A tiltás nem elegendő 

A napjainkra a bel- és agrár­területeken gyakorivá váló, rossz, természetkárosító, egy-egy helyszínen nagyobb területet érintő bokor- és fakivágási gyakorlat kapcsán látható, hogy a törvényi tiltás önmagában nem elegendő, a hatóságok képviselői nem lehetnek mindig mindenhol jelen. 

A bokros, fás élőhelyekhez kötődő énekesmadaraink költési szezonja már márciusban megindul a fészeképítéssel, a tojások kiköltése és a fiókanevelés pedig április második felétől június elejéig tart. Ezt követően számos fajnak másodköltése is van június-júliusban. Természetesen a tavasz és a kora nyár más állatcsoportok és a növények számára is fontos szaporodási, virágzási időszak. 

Éppen ezért az ilyenkor végzett, különösen a nagy kiterjedésű bokor- és fakivágások védett és fokozottan védett állat- és növényfajok tömeges sérülését, elhullását okozzák. Ez pedig ellentétes a természetvédelmi, az állatvédelmi és az erdőtörvényben foglaltakkal is.

Védett fajokat veszélyeztet 

A fás szárú növényzet, a fák és bokrok kivágása sok esetben és számos okból indokolt lehet a bel- és külterületeken egyaránt. A bel- és árvízkár megelőzését szolgáló csatorna- és hullámtértisztítás, az elektromosvezeték-hálózat nyomvonalán túlnövő vagy éppen az értékes gyepterületeket elfoglaló fás szárú vegetáció az emberi létesítmények funkcióját, illetve az élőhelyek fenntartását akadályozza, így önmagában ezen esetekben a fakivágások igénye nem kérdőjelezhető meg. Nem lehet azonban szemet hunyni azokban az esetekben, amikor ez a tevékenység a nem megfelelő időzítés vagy végrehajtás miatt védett fajokat veszélyeztet. A vegetációs időszakban végzett fakivágások az ezekben a foltokban fészkelő madarak fészek­aljait elpusztítják, a kísérőmunkálatok, például a faanyag kihordása más fajcsoportok élőhelyeit károsíthatja. A legfontosabb és egyben a problémára is megoldást jelentő ellenérv a vegetációs időszakban végzett fa- és bokroskivágásokkal, visszavágásokkal szemben, hogy ezek a munkák az őszi-téli hónapokra is tervezhetőek és szervezhetőek, amikor az említett természetvédelmi kockázat nem áll fenn, de a probléma már augusztus-szeptemberi ütemezés esetén is jelentősen csökkenthető. Az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről kimondja: „... 43. § (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.”

(A borítóképen: Az élőhelyek háborítatlansága elsődleges szempont)