Édesanya éjjel-nappal szolgálatban

Ma már teljesen természetes, hogy egy nő vezető pozícióban dolgozik, azonban édesanyaként is ugyanúgy helytállni nem mindig egyszerű. Anyák napja közeledtével erről a helytállásról beszélgettünk a miskolci mentőállomás vezetőjével, Leskó Diánával. Az édesanya 12 éve dolgozik aktívan mentőtisztként. Vezetői státusza mellett az Észak-magyarországi Regionális Mentőszervezet kommunikációs munkatársa. Ami azt jelenti, hogy Heves, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye összes kommunikációs feladatát Diána látja el. A fiatal hölgy felelős beosztása mellett két kislány boldog anyukája. Munkája nem a megszokott napi nyolc órában, hétfőtől péntekig zajlik, sokszor kell szolgálatban lennie éjszaka vagy hétvégén is. Az időbeosztását azonban jól tudja menedzselni, amiben legnagyobb segítségére családtagjai vannak. Rájuk mindig számíthat, enélkül valószínűleg nem is tudná ezt a munkát ellátni – vallotta be.

Hiányzott a munkája

Diána gyermekei jelenleg hat- és hétévesek, egyikük még óvodába jár. Majdnem öt évig volt otthon velük édesanyjuk, melybe a várandósság ideje is beletartozik, hiszen veszélyes lett volna terhesen szolgálatban lennie. Mindössze ezek az évek estek ki a mentőknél eddig eltöltött időből. Amint lehetett – amikor a lányok már bölcsibe és oviba jártak –, visszatért a mentősök közé.

„Soha nem tagadtam, hogy a gyerekeimért élek, és nagyon vágytam rájuk, de akkor érzem magam teljes értékűnek, kiegyensúlyozottnak, ha a munkám is része az életemnek. Ez kimaradt majdnem öt évig, amikor nem ülhettem mentőre. Bár a gyerekeimet gondoztam, és ez is fontos feladat volt, de rosszul éltem meg a hivatásom gyakorlásának hiányát” – fogalmazott Diána.

Bár lett volna segítsége, meg sem fordult a fejében, hogy a lányok kétéves kora előtt visszatérjen. Amikor a kisebbik lánya született, beiratkozott egészségügyi mestertanári képzésre, mert kellett valami, amivel fejlesztheti magát, illetve a későbbi boldogulás is cél volt. Hiszen nem tudhatta, hogy mennyire lesz összeegyeztethető a későbbiekben a munkája és a gyermeknevelés. De a gyakorlat bebizonyította, hogy egészen jól sikerült az összehangolás. Amióta pedig a mentőállomás vezetője lett, azóta egyszerűbb, mert a munkaóráinak felét irodai munkaidőben tölti, ami az óvodai és iskolai napirenddel is egyezik. Persze ez nem jelenti azt, hogy már nem mentőzik, hiszen az idő másik felében kivonuló mentőtisztként esetkocsin dolgozik. Amióta édesanya, azóta jobban vigyáz magára, megfontoltabb. Bár azelőtt sem ment bele veszélyes szituációkba. Az is igaz, hogy mindig is empatikus volt, de még jobban megérintik a gyermekekkel történt traumák, betegségek, balesetek. Anyukaként sokkal inkább átérzi a szülők helyzetét, és nehéz elhatárolódni – mondta Diána.

Így szokták meg

Nagyon büszkék a lányok az anyukájukra, nekik ez a természetes, hogy anya mentős, ebbe születtek bele – emelte ki Diána. Tudják azt, hogy ha anya hajnalban elmegy, csak másnap reggel jön haza, de már megszokták. Előfordul az is, hogy bemehetnek anya munkahelyére, a mentőállomásra, ahol mindenkit ismernek. Egyébként a kicsi gyerekek roppant érdekesnek tartják a szirénázó mentőautót, ezért amikor a körülmények ezt lehetővé teszik, akkor szoktak óvodás és iskolás csoportokat fogadni a mentőállomáson – folytatta az anyuka. Természetesen már mindkét kislány csoport- és osztálytársai jártak náluk. Még kicsik ahhoz, hogy az érdeklődési körük igazán kontúros lehetne, de a nagyobbik lánya már közölte, hogy ő légimentő szeretne lenni, mentőhelikopteren szeretne dolgozni, mert kedveli a magasságot, és ő is betegeket akar menteni, mint anya – mesélte Diána.

Családi összetartás

A lányok édesapja is mentős, közvetlen családjuk, szinte mindenki, akivel napi kapcsolatban vannak, hasonló hivatást választott. Anyai nagypapájuk rendőrtisztként ment nyugdíjba nemrégiben, de két nagybátyjuk is rendőr. Így a rapszodikus életmód nem idegen a náluk felnövő gyermekek számára. A családjuk nagyon összetartó, a kislányok felügyeletét, iskolába, óvodába szállítását mindig meg tudják oldani, akkor is, ha anya éppen dolgozik, vagy más hivatalos elfoglaltsága van. Ez nagy kincs és hálás is érte – hangsúlyozta Diána. Sokszor az eredetileg eltervezett hétvégi programot is át kell szervezni az utolsó pillanatban, de ők mindezt jól tolerálják. Ha pedig nem a nagy családi körben vannak éppen, akkor nagyon szeretnek minőségi időt együtt tölteni a lányokkal, a négy fal között, de házon kívül is. Rengeteg maradandó élményt szereznek kalandjaik során, hiszen nagyon sokfelé járnak. Ha az idő engedi, kirándulásokat, gyermekprogramokat, játszóterezést iktatnak be hétvégente. A kedvelt helyekre vissza is térnek többször. Otthon pedig társasjátékokat játszanak, vagy legóznak együtt – avatott be az anyuka.

(A borítóképen: A miskolci mentőállomás vezetője, Leskó Diána. Fotó: Kozma István)