Györgyné Újvári Mária, a magyar kultúra lovagja: „Alig tudom szavakba önteni az érzéseimet”

Az avatás a történelmi díszőrség által őrzött Szent Korona másolatának jelenlétében történik.

A kossuthi örökség 

Györgyné Újvári Mária a dalkultúra fejlesztéséért érdemelte ki az elismerést, melyet január 22-én vett át a Stefánia-palotában. Erre a címre a Kossuth Népdalkör Egyesület nevében Kádár László, az egyesület elnöke terjesztette fel. 

Bár munkáját már ismerték el szakmai díjjal, most mégis szokatlan neki a cím viselése. 

– Alig tudom szavakba önteni az érzéseimet, annyira friss ez az élmény. Kimondhatatlanul nagy öröm és megtiszteltetés. Végtelenül hálás vagyok, hogy mások, a közönség és a társaim is értékelik azt, amiért és ahogyan élek, mert ez megerősít abban, hogy jó úton járok – mondta az Északnak a Magyar Kultúra Lovagja újonca, előadóművész, kántor és művelődésszervező. 

Marika, ahogyan mindenki szólítja, Kossuth Lajos szülőfalujában, Monok egyik legrégebbi házában nőtt fel, magába szívva a kossuthi örökségét. 

– Első zenei élményeim is az itteni templomhoz kötődnek. Gyermekkoromban még természetes volt, hogy hétvégente az emberek misére mennek, persze velem is megesett, hogy szívesebben maradtam volna otthon, de ma már tudom, hogy ennek a fajta rendszerességnek sokat köszönhetek. Megtanultam imádkozni magamért és másokért, ami a mai napig fontos része az életemnek. Az imák, az orgona hangja, a karácsonyi kántálások örökre elvarázsoltak és belevésődtek a lelkembe, később pedig a pályámat is meghatározták. Általános iskolában beléptem az énekkarba, s ma már úgy látom, hogy mindennek az alapja az itt elsajátított kóruséneklés volt. Mellette zongorázni is tanultam, majd a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium következett, ahol ének szakra jártam. Itt szerettem meg igazán az egyházi műveket, és itt tanultam meg a zene iránti alázatot is. A gimnázium után pedig a miskolci Mindszenti templom plébániáján végeztem kántorképzőt, ahol Tóth László edelényi kántor tanított. A belőle sugárzó mérhetetlen hit és szeretet kíséri végig ma is a kántorságomat – emlékezett vissza a kezdetekre, a meghatározó élményekre. 

Arról, hogy a kántorsággal, miként egyeztethető össze a magyar nóta, így vallott. 

– Én a magyar nótára egyfajta hitvallásként tekintek, hiszen nézzük csak meg, miről is szólnak ezek a dalok: az életünkről, a hitről, az egymás és a hazánk iránt érzett szeretetről. A magyar nóta éneklését édesanyám és nagymamám szerettette meg velem. Emlékszem, hogy az első versenyemre 2004-ben még édesanyám unszolására mentem el. Ez a Csendül a nóta verseny volt. A döntőbe is bejutottam. Itt figyeltek fel rám. Ennek a versenynek köszönhetem, hogy fellépésekre hívogattak, melynek nyomán szép lassan felépült az előadóművészi pályám is.

A lovagias tettek 

A falvak lámpásai életük során lovagias tetteket hajtanak végre. Ezeket ismeri el a Falvak Kultúrájáért Alapítvány. 

– 1996-tól kezdtem el szolgálni a monoki katolikus templom kántoraként. Nem sokkal előtte vettem át a Kossuth Népdalkör vezetését. Lokálpatriótaként visszatérve a kossuthi hagyományokhoz, művelődésszervezőként 12  éven át irányítottam a monoki művelődési házat és ezzel együtt 10 évig a Kossuth Emlékházat, miközben aktívan foglalkoztam a település helytörténetével is. 2018- tól a tarcali Művelődési Ház (6  Puttonyos Borfalu) vezetője vagyok. Itt szintén vezetek egy dalkört, a Tarcali Hagyományőrző Népdalkört. A népdalkörök az életem fontos részei. Ők az én második családom. Nekem ez nem munka, hanem feltöltődés. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy járjon el egy ilyen csapatba, mert a dalok mérhetetlenül sok örömet tudnak nyújtani. A muzsika életet, lelket varázsol a szívünkbe, egy-egy közösség életébe, az pedig már tudományosan is bizonyított tény, hogy a zenének, stílustól függetlenül, gyógyító hatása van. Vagyis nem az a döntő, mit énekelünk, hanem a zenemű iránt érzett szeretet és nyitottság számít – mesélte.

A hazafias vonal 

– Az édesanyám, a férjem, a keresztanyám is énekel a Kossuth Népdalkörben. A mi életünkhöz ez hozzátartozik. A két fiunk is ebbe a vallásba, a keresztény, hazafias magyar értékrendbe és hagyományokba született és nőtt bele. Nekünk természetes, hogy őrizzük és ápoljuk ezeket. A Kossuth Népdalkörben elkötelezetten gyűjtjük a Kossuth-nótákat, a '48-as dalokat, a katonadalokat. Éppen most rendeztük csokorba ezeket, összesen 14-et, melyek mindegyike 6-8 egyedülálló énekből áll. Ezek mellett még számos egyéb dal is megtalálható a repertoárunkban. A jövőben a hazafias vonalat szeretném még inkább erősíteni – árulta el. 

Györgyné Újvári Máriát, a Kossuth, valamint a Tarcali Hagyományőrző Népdalkört legközelebb március 15-én láthatja, hallhatja a monoki és a tarcali közönség.

(A borítóképen: Györgyné Újvári Mária azt vallja: a dalok mérhetetlenül sok örömet tudnak okozni)