2022.01.18. 17:30
Szépségkirálynőként tért vissza Miskolcra „A legszebb mosolyú lány”
Vajon hallotta már valaki Miskolcon Tasnády Fekete Mária (1911–2001) nevét?
Forrás: RZ
Én akkor hallottam – vagyis olvastam róla – először, amikor nemrégiben egy filmhíradó-összeállítást készítettem a blogomhoz. Ekkor elhatároztam, hogy megpróbálom jobban megismerni a kalandos életű, különleges hölgy élettörténetét.
Ebben a segítségemre volt Pusztaszeri László könyve, és, szerencsére, fellelhető volt a Reggeli Hírlap sok tudósítása is arról, amikor a szépségverseny után meglátogatta a városunkat a szépségkirálynő.
Pusztaszeri László alapos kutatásai szerint Mária 1911. november 14-én született, a romániai Hunyad megyében található Petrilla városában. (Több forrásban ettől eltérő információkat találhatunk, de ez tűnik a legvalószínűbb adatnak.) Valamikor, még a román betörés előtt, 1916 környékén menekült el Erdélyből a családjával. Ekkor Budapestre költöztek, majd a húszas évek utolsó harmadában kerültek Ormosbányára – amit akkoriban Ormospusztának neveztek –, mert az édesapja, dr. Tasnády Fekete Aladár főorvosi állást kapott a Magyar Állami Kőszénbányák ottani üzeménél. Az ő feladata volt a bányászok egészségügyi ellenőrzése, ellátása, ezenkívül a szükséges anyagok, gyógyszerek beszerzése is, amihez egy T-Ford gépkocsit biztosítottak a számára. 1928-tól pedig egy sofőrt is, Hadobás Sándor személyében, akitől később rengeteg információt lehetett megtudni a családról. A legtöbb esetben Miskolcra, illetve Diósgyőrbe jártak beszerezni a gyógyászati anyagokat. Mária édesanyja pedig – az édesapja szavajárásából következtetve – dunántúli lehetett. (Ugyanis úgy emlegette őt a férje, hogy a legszebb lány volt Szigetvár környékén.)
A fővárosi tanulóévek után Mária Miskolcon, a református reálgimnáziumban érettségizett. A gimnázium után a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója volt, diplomát azonban nem szerzett (arra, hogy miért nem, hamarosan megkapjuk a választ).
1931-ben a barátnője, a festőművész Timbó Nelli beszélte rá arra, hogy benevezzen a Miss Hungária szépségversenyre.
A szépségverseny időpontjára is nagyon eltérő információkat lehet találni minden forrásban. (A Mária életéről szóló könyv szerint február 3. volt a verseny napja. A Wikipédia szerint február 6. vagy 7., a Reggeli Hírlap szerint viszont január 28-án már a frissiben megválasztott királynőjét ünnepelte Miskolc...)
Mária túljutott az előválogatón, ahol 22 lány vetélkedett, és bekerült a kilenc legszebb lány közé. Ezután (is) a zsűri döntött a legszebb lány kilétéről, nézzük a döntéshozó testület tagjait:
– Iványi Grünwald Béla,
– Herman Lipót festőművész,
– Zádor István festőművész,
– Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész,
– Harsányi Zsolt,
– Lengyel Menyhért,
– Porzsolt Kálmán író,
– Szép Ernő költő,
– Góth Sándor színművész,
– Kertész Ella színművésznő,
– Incze Sándor, a Színházi Élet című lap főszerkesztője,
– Bence Zoltán,
– Lukács Gyula,
– Magyar Miklós,
– Sebestyén Károly újságíró,
– báró Piret de Bihain Jenő.
A sok csinos hölgy közül a zsűri Tasnády Fekete Máriát választotta a legszebbnek, a további nyolc, döntős lány mindegyike pedig udvarhölgyi rangot kapott. A győzelmet jelképező szalagot Simon Böske – az első magyar szépségkirálynő – adta át Máriának.
A királynő így nyilatkozott a verseny után:
„Ha leteszem a vizsgáimat – mondta a riporternek –, férjhez akarok menni, de mint férjes asszony is dolgozni, tanítani akarok. Férjem mellett is önálló, dolgozó kenyérkereső szeretnék lenni, mert azt hiszem, így lehetek az életben boldog, s így őrizhetem meg szellemi és anyagi függetlenségemet.”
(Pusztaszeri László: Szerelmek keresztútján – Tasnády Fekete Mária életregénye, 22. oldal)
A miskolci székhelyű Reggeli Hírlap is készített vele egy telefonos interjút:
„Szerdán érkezem Miskolcra. Feltétlenül el kell jönni ide, hiszen a város az én szűkebb pátriám, második szülővárosom, ahol ezer szép emlékem van elraktározva. Mondanom sem kell, mennyire örülök annak, hogy ilyen nagy kitüntetéssel érkezhetem haza, ahonnan egy érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben indultam el az életnek.”
(Reggeli Hírlap, 1931. január 27.)
A győzelem mellé járt egy balatoni telek és egy párizsi utazás is, jelesül a Miss Európa versenyre. Ott szintén a legszebb lányok közé került Mária. Európa legszebbjének ugyan nem választották meg, de „A legszebb mosolyú lány” büszke címet megszerezte.
A párizsi verseny alatt délfrancia és algíri látogatásokat tettek a szépségek, az afrikai városban a rendőröknek kellett kimenekíteniük a magyar lányt – és vele együtt a dán és a német királynőt – az ünneplő tömeg karmai közül.
A verseny után, de még Párizs és a külföldi kalandok előtt, a szülői ház nyugalmára vágyott, ezért hazautazott. Erről már pontos információim vannak, ugyanis a Reggeli Hírlap beszámolt arról, hogy 1931. január 28-án többezres tömeg várta őt a Tiszai pályaudvaron.
„[...] Alig lehetett helyét szorítani Halmay Béla helyettes polgármesternek, aki a város közönsége nevében egyszerű, de annál inkább szívből jövő szavakkal üdvözölte Miskolcon a legszebb magyar leányt és akinek kíséretében Somogyi Ágnes Irén, Miss Miskolc 1930 »Miskolc város közönségének« hatalmas, piros-fehér rózsákból összeállított és szalagokkal feldíszített csokrát adta át.
[...] Közben a cigányzenekar az új Miss nótáját játszotta, akinek édesapja csak egy lopott pillanatban tudta magához ölelni és megcsókolni leányát. Az üdvözletek sora ezzel nem szakadt meg, bár a fényképezőgépek és a filmfelvevőgép közben erősen dolgozott. Az állomásra ugyanis kijöttek az új Miss egykori osztálytársnői is, akiknek nevében Blau Júlia (az egykori padtárs, a szerk.) köszöntötte és az érettségi után igazán megható volt ez a tíz év előtti nem várt találkozó.
[...] Az egyik öreg vasúti altiszt meg is jegyezte: – Ilyen tömeget csak Munkácson láttam, amikor odaérkezett a csodarabbi.
[...] Az állomás előtt újra fényképezés és filmezés, majd Miss Hungária helyet foglalt a város kocsiján és Halmay Béla dr. h. polgármester kíséretében a Korona szállóba hajtatott, míg az új Miss kísérete autókon követte. Rövid villásreggeli után a Miss első látogatása a Reggeli Hírlap szerkesztőségébe vonult, majd a vármegyeházára ment, ahol Bónis Aladár alispán úri udvariassággal kitüntető szíves örömmel fogadta. A közgyűlési teremben maga mellé ültette és barátságosan elbeszélgetett vele, miközben a fürge fotográfus megörökítette ezt a kedves diskurzust.
– Kívánom, hogy sok szerencséje legyen kint Párizsban – mondotta az alispán –, mert hiszen nagyon jól tudja, hogy a Maga ragyogó szépségével a mi nagy ügyünket kell szolgálnia. És én bízom benne, hogy nem fog eredménytelenül kint járni és számos barátot fog szerezni ennek a szerencsétlen országnak, mely jobb sorsot érdemel.”
(Reggeli Hírlap, 1931. január 29.)
(Folytatjuk...)
Források
Köves József: Elfelejtett királynők – Szépségek és sorsok
Magyar hangosfilm lexikon – Tasnády Fekete Mária
Pusztaszeri László: Szerelmek keresztútján – Tasnády Fekete Mária életregénye (Budapest, 2013, Kairosz kiadó)
Reggeli Hírlap, 1931. január 27., 1931. január 28., 1931. január 29.
blikk.hu – Ünnepelt színésznő volt, szegényen halt meg
filmhiradokonline.hu
hangosfilm.hu – Tasnády-Fekete Mária színésznő
nlcafe.hu – 8 színésznő, 8 megtanult kép, 8 sztori
rtl.hu – A második szépség sikere és tragédiája
szabadfold.hu – Elfeledett királynők
Wikipédia – Tasnády Fekete Mária-szócikk, Bruno Duday-szócikk, Radványi Géza-szócikk