Mézeskalácsot díszítettek Dubajban

A koronavírus árnyékában kisebb figyelmet kapott a Dubajban megrendezett Expo 2020 világkiállítás, amely egy év késéssel, 2021. október 1-jén nyílt meg az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városában. Az Expón kézműves-bemutatókkal várta a közönséget a magyar Aqua Roots pavilon december második hetében, amely igazi hungarikumrendezvénynek bizonyult.
 

Kipróbálhatták a látogatók 
 

A népi kismesterségeknek ehhez a látványos és a közönség közreműködését is feltételező, interaktív „fellépéséhez” hasonlót ugyanis a világ 190 országából érkező kiállítók egyike sem kínált a látogatóknak – tudtuk meg a magyar kézművescsoport tagjaként az egzotikus országban járt, Kisgyőrben élő Kovács J. Attila mestercipésztől. A magyar népi kismesterségeket reprezentáló csoportba a kézzel varrott csizmát és cipőt készítő mellett szövő-, hímző-, csipkevarró-, nemezkészítő-, gyöngyfűző- és mézeskalácskészítő-mestereket is beválogatott az ország minden pontjáról a szervezésben közreműködő Népművészeti Egyesületek Szövetsége. Utóbbi szakmák művelését személyesen is kipróbálhatták a világ minden pontjáról érkező látogatók. 

A dubaji világkiállítást a fenntartható világ, a környezet megvédése, az élhető környezet megteremtése és az újrahasznosítás témakörében szervezték. A bemutatkozó országok nagy hangsúlyt fektettek arra, miként lehet ezt a tematikát a digitális világ okoseszközeivel megjeleníteni.
 

Hozzáadott érték 
 

„Minden pavilon lélegzetellátó technikákat sorakoztatott fel, próbáltak meghökkentő vagy megdöbbentő dologgal előállni, de az emberek egy idő után telítődnek ezekkel az élményekkel, és felüdülést jelentett számukra valaki mellé leülni mézeskalácsot díszíteni, gyöngyöt fűzni, megnézni, hogyan készül egy szőnyeg, egy csipke vagy egy cipő. Ennyire emberközeli élményt más ország bemutatóján nem lehetett szerezni” – osztotta meg tapasztalatait Kovács J. Attila, aki szerint a virtuális tárlatok sora mellett ezért is kísérhette kiemelt érdeklődés a magyar kézművesek bemutatóját a pavilon előtt felállított kézművesstandokon. 

„A világkiállítás is példa arra, hogy a digitalizáció és a robotizáció egyre inkább átalakítja a mindennapjainkat. Sok szakma egyszerűen el fog tűnni, és újak jelennek meg, viszont a kézművesség azzal a hozzáadott értékkel, hogy egyszeri és megismételhetetlen tárgyat, alkotást hoz létre, egyedülálló értéket képvisel. Felértékelődik az elkészítéséhez szükséges tudás is. Sok tárgyat és eszközt elő lehet állítani számítógép-vezérelt gépekkel, viszont egy kézzel készített terméket kézbe venni egészen más élményt kínál, mint a tömeggyártásban készültek. Ott van benne a mester sok év alatt megszerzett tudása, a kezének minden mozdulata, az az összetett műveletsor, amit egy gép soha nem tud utánozni” – fogalmazott.
 

Példa a fiataloknak 
 

A világkiállítás hozadéka összességében az ország jó megítélésében mérhető le, de Kovács J. Attila szerint hozzájárulhat ahhoz is, hogy a felnövekvő generáció felismerje: kézművesként is lehet maradandó és elismerésre méltó értéket teremteni.

„Égető szükség van IT-szakemberekre, mérnökökre és orvosokra, és hosszan folytathatnánk a sort, de ugyanúgy szükség van a kézművesekre is. Az, hogy egy világkiállításon ránk, mesteremberekre is fókuszált a nagyvilág, egy kicsit ebbe az irányba is terelheti az utánunk következő generációt. Ha látják, hogy ebből meg lehet élni, esetleg életpályamodellként is követhető, talán a fiatalok is elgondolkodnak azon, hogy érdemes lehet a kézművespályára lépni.”
 

(A borítóképen: Az emírségekben kiállító magyar kézművesek)