Lábamputációi után is tele van életerővel

2022.01.20. 20:00

Kerekesszékkel repülne, és saját gépével 400 méter palacsintát sütne

Istvánnak nem tört derékba az élete balesetei miatt. Így is kihozza magából a maximumot.

Hegyi Erika

Fotó: Bujdos Tibor

Fotó: Bujdos Tibor

Aki egyszer is találkozik és beszélget Vitéz Istvánnal, azaz Csikóval, egész biztosan visszanyeri az életkedvét, ha esetleg épp depresszió gyötörné. Mert bár István elvesztette mindkét lábát motorbalesetben, de mégsem búsul és üldögél a sarokban egykedvűen, hanem folyamatosan azon töri a fejét, hogyan segíthetne másoknak. Kiváló műszaki tudásának és szerelőismereteinek köszönhetően elsőként egy kürtőskalács-készítő gépet készített, legutóbb pedig palacsintasütő gépével ejti ámulatba barátait, ismerőseit. A gép óránként nem kevesebb mint 600 palacsintát tud készíteni. A bevétel azonban minden esetben jótékony célra megy.

 

Két baleset

 

Amikor megérkezünk Sajószöged hétvégi házas területére, István már vidáman integet a kapuból. Kerekesszékben ül, de a rámpa segítségével gond nélkül jut be a házába. Először ugyanis oda invitál minket. A ház nem nagy, de rendkívül barátságos, és minden a házigazda keze munkáját dicséri. Igazi ezermester, állapítjuk meg rögtön. István nagyszerű riportalany, kérdezni sem kell, szívesen mesél az életéről, olykor nevetve, máskor borúsan.

 

– Tiszaújvárosban végeztem gépszerelőként, apám nyomdokaiba lépve. Dolgoztam Tengizben, Németországban csőszerelőként és lakatosként, majd Franciaországban gépszerelőként, ahol hajókat csináltunk. Az első balesetem ott történt 2007- ben. Harmincéves voltam akkor. Motorral mentem haza a szállásomra, mert mindig is motoros voltam, és egy kereszteződésben telizöldnél nem kaptam elsőbbséget. Egy hölgy a kocsijával elém hajtott, én pedig repültem. A jobb lábamat le kellett vágni sípcsontközéptől. Fél évet töltöttem kórházban, és nyolc évig pereskedtem a kártérítésért. A kórházban teljesen lábra raktak, nagyon jól tudtam használni a műlábamat. Persze hogy vettem egy másik motort! Aztán egy újabbat, de az megint nem hozott szerencsét. A második balesetem ezzel a motorral történt 2018-ban. Az akkori barátnőm ült mögöttem, kicsúsztunk, összetörtük magunkat. Én voltam a hibás. Le kellett vágni a másik lábamat is, az orvosok 20 százalékot adtak az életben maradásomért. Egy hónap múlva azonban már itthon voltam, de akkor befejeződött a motorozás – tesz pontot a történet végére István.

 

Repülni

 

De mégsem, mert azzal folytatja, hogy amikor már lassan belebetegedett, hogy hogyan tud majd adrenalin nélkül élni, akkor az egyik barátja küldött neki egy videót. Azon Aaron „Wheelz” Fotheringham mozgássérült sportoló repked és szaltózik egy BMX-pályán, természetesen kerekesszékkel együtt. Istvánnak csak ennyi kellett, hogy megtalálja a motorozás után az újabb hobbiját. Ehhez persze speciális kerekesszékre volt szüksége, mert a társadalombiztosítás által támogatott székkel is leugrott két méter magasból, de nem nagy sikerrel. Eladta a kissé összetört motorját, a barátai még gyűjtöttek hozzá egy kis pénzt, és meglett az Angliában gyártott, speciális kerekesszék. Ezzel már lehetne akár szaltózni is, de persze István még nem tart ott, egyelőre a magasból a mélybe gurulást gyakorolja. Sportja a kerekesszékes motokrossz, a WCMX. Szereti a mezőkövesdi és a nyíregyházi pályát, de úgy tudja, hogy Miskolcon is hamarosan épül kettő. István szeretne fogyni legalább 10 kilót, hogy különleges kerekesszékével is repülhessen, száguldhasson. Balesetei azonban óvatosságra intik, nem szeretné, ha eltörne a keze, mert akkor igazából bajba kerülne. Ráadásul nem nagyon tűri, ha őt ápolja vagy kiszolgálja valaki.

 

Kürtőskalács

 

István 46 éves, és úgy érzi, hogy soha nem fog megnyugodni. Mindig is lesznek ötletei, céljai, folyamatosan jár az agya. Javasolja, menjünk ki az udvarra, ott vannak az eddigi találmányai.

 

– Amikor megkaptam a kártérítést, építettem az udvarra egy műhelyt, hogy tudjak barkácsolni. A kürtőskalácssütővel kezdtem, mert azt mondtam, hogyha megnyerem a pert, akkor Sajószögeden kürtőskalácsot sütök a gyerekeknek. Így is lett, összeszedtem a barátaimat, és 200 darab kalácsot sütöttünk. Ez tíz éve volt. Akkor még össze tudtam verbuválni egy csapatot, mert mindenki jó bulinak tartotta. Mára változott a helyzet, mindenki a munkájával van elfoglalva, nem sokan kaphatók ilyen jótékonysági akciókra. A kürtőskalácsot persze az általam készített sütővel készítettük. Olyan kalácsot tudok ezzel készíteni, aminek a tésztája nem nyers. A titok az, hogy a tűztér emelhető és süllyeszthető. Csak akkor kezdem pirítani a kalács külsejét, amikor a tészta már megsült és megdagadt – magyarázza István, miközben mutatja az emelhető tűzteret. Szerkezetén egyáltalán nem látszik, hogy házilag készített, pontos, precíz munka. – Tiszalúcra is elvittük a sütőt, ott jótékonysági célra árultuk a kürtőskalácsokat. Kiosztottam a munkát, minden ment gördülékenyen, hat perc alatt hat kalács jött le. Még egy szakmabeli is csodálkozott, hogy micsoda finom kalácsok voltak azok. Saját hasznomra én még soha nem sütöttem – teszi hozzá István.

 

 

 

Palacsinta

 

No de nyílik a műhely ajtaja, és előbukkan az igazi csoda, a palacsintakészítő gép. Látványra is gyönyörű, a palacsinták pedig biztosan fantasztikusak lehetnek. Munkára azonban most nem fogható, mert a téli hidegben nem tud megfelelő minőségű tésztát gyártani, ottjártunkkor pedig alig nulla fokot mutatott a hőmérő. Mint István körül mindennek, ennek a gépnek is megvan a maga története.

 

– A barátomtól kaptam egy indiai videót, amin egy hasonló gép készítette a palacsintatésztát. Először nem foglalkoztam vele, de pár év múlva eszembe jutott, mert jött a tél, és nem akartam unatkozni. Arra gondoltam, hogy ezzel milyen jól lehet majd pénzt gyűjteni a bajba került embereknek, hiszen a gép 500-600 palacsintát képes készíteni óránként. Kértem a barátomat, hogy keresse meg azt a korábbi videót. Nézegettem, nézegettem, egy hétig legalább, mert semmi méret nem volt megadva, se az átmérők, se a hőfok. De megterveztem és megcsináltam az első gépet, 400 órám biztosan benne van. Rengeteget kínlódtam és kísérleteztem, volt, hogy a 20 liter tésztából 15 liter a földön kötött ki. Aztán jött az újratervezés, kijavítottam, amit az elsőn elrontottam, és ez a második gépem már tökéletesen működik. Ebben másfél millió forintom és 1500 órám van körülbelül.

 

Így készül

 

István közelebb gurul a géphez, és nagy szakértelemmel magyaráz.

 

– Tojással nagyon macerás dolgozni, ezért tojásport használunk a palacsintatésztához. Semmi baj vele, kiváló. Felül van a tartály, abba öntjük a folyékony tésztát. Alatta egy tálka, az mindig háromnegyedig van. Egy fémlapra folyamatosan folyik az alapanyag, ami aztán elterül a hengeren. Az egyiken sül meg az egyik oldala, egy spaklival tesszük át a másik hengerre, ott sül meg a palacsinta másik oldala. A kész tészta folyamatosan, szalagban jön le, ollóval vágjuk méretre, 25-ször 25 centisre – ismerjük meg a munka menetét.

 

Megtudjuk, a palacsintasütő gép már járt Polgáron, ahol a lebénult Horváth Renátó táncművész javára készült a finomság, de tervben van Tiszalúc is, ahol Balogh Nórának segítene a szerkezet. A fiatal édesanyának amputálni kellett a lábát. István elmondja azt is, hogy a gép tulajdonképpen dél-afrikai találmány, de Európában nemigen van ehhez hasonló.

 

Az ötleteknek és nagy terveknek pedig nincs vége. István szeretne bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe. Ha jön a jó idő, legalább 400 méter hosszú palacsintatésztát szeretne gépével megsütni. Ehhez nem kevesebb mint 180 liter alapanyag kell majd.

 

Már nem is csodálkozunk, amikor kiderül, hogy István műhelyében ott lapul egy szintén általa készített grillsütő, amivel akár egy malacot vagy bárányt is meg lehet sütni.

 

(A borítóképen: Vitéz István az általa készített palacsintasütő géppel. Guinness-rekordra készül)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában