Tűzijáték nélkül is jól buliztak egykor

Az idősebb korosztály számára az év utolsó napja kevésbé fényes ünnep, mint a karácsony, amikor a rokonaikkal találkozhatnak. A legtöbben otthon a televízió előtt töltik az ünnepet, de kérésünkre szívesen nosztalgiáztak kicsit a régi korok szilvesztereiről. 

– A Berzeviczy Gergely Technikumba jártam Miskolcon, kollégista voltam. Általában még az ünnepekre is ott maradtam. A diákévek alatt közös szilveszteri bulikat, később pedig házibulikat tartottunk – mondta Greutter Zoltánné. – Akkoriban még nem volt jellemző ez a tarkaság, amit ma láthatunk a belvárosban a bazársornál, és tűzijátékot sem rendeztek. Viszont már akkor is szívesen petárdáztak és dudáltak az emberek. Ettől függetlenül éjfélkor mindig kivonultak a főutcára. Sokan a vendéglátóhelyeken szilvesztereztek, ahol előre megszervezett zenés műsort adtak, vagy táncos mulatságot tartottak. A családoknál visszatérő év végi menü volt a káposztaleves, a kocsonya és a lencse, amivel a jövő évi gazdagságot lehetett biztosítani. A malacról pedig úgy gondolták, hogy kitúrja a szerencsét, ezért szárnyas helyett sertéshúst tálaltak fel. Desszertként grillázsmalacot fogyasztottak, és saját készítésű szerencsepatkókkal ajándékozták meg a másikat. Manapság pedig már a nyugdíjasklub tagjaival köszöntjük egymást. A martinkertvárosi klubhelyiségünk udvarán gyűlünk össze egy koccintásra és virslizésre. Reméljük, hogy jövőre beltérben is tudunk majd ünnepelni, ha megszűnik a világjárvány.
 

A Bergendyre ropták 
 

Már a régi Miskolcon is benépesedett a főutca szilveszter estéjén, a fiatalok szívesen sétáltak. 

– Szerettem a régi szilvesztereket, mert nagyon nagy ünneplések voltak. Fiatal házasként összejöttünk a barátainkkal valakinek a lakásán. Töltött káposztát, tésztába göngyölt sült virslit és lencsét vacsoráztunk, hogy jövőre is szépek legyünk. Mellé söröztünk és császárkörtét ittunk – emlékezett Szőnyi Gáborné. – Aztán bementünk a városba a főutcára. Ha szépen esett a hó, akkor végigsétáltunk rajta, majd vendéglátóhelyekre is betértünk. Egy este alatt akár több szórakozóhelyen is megfordultunk. Általában a Hámor Étteremben kezdtünk, mert ott táncolni is lehetett jó zenére. A Bergendy-együttes volt a kedvencünk, és sokféle társastáncot ismertünk. Éjfélkor mindenhol eljátszották a Himnuszt, amit csendben, felállva hallgattunk végig, és utána pezsgővel koccintottunk. Az idősebbek szórakozása pedig a kártya és a sakk volt akkoriban. Ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, már kevesebbet jártunk el, és szilveszterestére inkább házi összejöveteleket tartottunk. Nyugdíjasként pedig klubtagjaink szerveztek bált. Mostanra megszoktam az egyedüllétet, úgyhogy szívesen töltöm az év utolsó napját is magamban.
 

Kitett magáért a színház 
 

A színházban operettekkel szórakoztatták a nézőket az év utolsó napján. 

– Fiatalabb koromban mindig összejöttünk három baráti házaspárral valamelyik háznál. Mi, asszonyok sütöttünk, főztünk, a gyerekeket pedig lefektettük egy szobába. A férjek délután hazajöttek, és reggelig mulatoztunk – mesélte Czimer Sándorné. – Legtöbbször közös játékkal, kártyázással, beszélgetéssel telt az év utolsó napja. Egyik alkalommal a Miskolci Nemzeti Színház büféjében maradtunk, mert akkor még éjjel 11-kor is kezdődött előadás. Ilyenkor általában mindig operett ment. Úgy intézték, hogy éjfélkor szünet volt, hogy tudjon koccintani a közönség pezsgővel. Idén egyedül fogok szilveszterezni, mert a fiamék elmennek szórakozni Varbóra, egy vadászházba. A Németországban élő unokáim a lányom részéről pedig már hazautaztak. Ott egyébként mindenki zenész, és az ünnepek alatt is koncerteznek. Nézem majd a tv-t, amíg meg nem unom. A házban nagyon sok idős aszszony lakik, úgyhogy másnap köszöntjük egymást, és igyekszünk bizakodva tekinteni az új évre.
 

Verssel indult az új év 
 

Vidéken kevésbé volt mozgalmas a szilvesztereste, inkább az újévhez kötődtek érdekes hiedelmek. 

– Sajóecsegen a hetven-nyolcvan éves korosztály beszámolója szerint régen nem ünnepelték a szilvesztert. Az egyetlen kiemelt alkalom a templomi ünnepi istentisztelet volt, de azt is inkább már az új évben tartották meg – idézte fel Mans Ágnes. – A családok január 1-jén látogattak el a rokonokhoz, ahol pezsgővel koccintottak, és a gyerekek köszöntőt mondtak, amely így szólt: „Ez újév reggelén minden jót kívánok, ahová csak néztek, nyíljanak virágok. Még a hó felett is virág nyiladozzon, dalos madár zengjen minden rózsabokron.” Ezért cserébe a kicsik aprópénzt, süteményt kaptak. Ebédre mindig lencsét ettek a családok, hogy sok pénzük legyen az új évben. E mellé tilos volt szárnyast fogyasztani, mert azt gondolták, hogy a madár elkapirgálja a pénzt és a szerencsét. A szilveszteri bál már később honosodott meg a fiatalok és az idősebbek körében. Nyugdíjas rokonaikat pedig még a mai napig is szívesen vendégül látják vacsorára az ünneplő családok.

(A borítóképen: Szilveszteri mulatság 1977-ben Budapesten)