Önként vigyáz a családra

Miskolcon már évek óta több tucat jól képzett vakvezető ebet nevel a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola. Eredményességükhöz nagyban hozzájárul sikeres és hazánkban egyedülálló tenyészprogramjuk. Életre szóló feladatként néhány önkéntes a tenyészszukákról is gondoskodik, és ott bábáskodik a kiskutyák születésekor.

Élete végéig marad

– Arra vállalkoztunk két és fél évvel ezelőtt a férjemmel, aki már nyugdíjas, hogy magunkhoz vesszük Zina tenyészszukát, és miután három-négy almot ellett, ivartalanítjuk, és öregsége végéig nálunk fog lakni – osztotta meg Ménesi Gizella önkéntes. – A látássérültség kérdésével közelről először akkor találkoztam, amikor szültem, és a kórházban együtt feküdtem egy érintettel. Aztán egy kollégámtól hallottam az önkéntes lehetőségről. Mivel évtizedek óta kutyákkal élünk, örömmel ajánlottam fel a segítségemet. A mi feladatunk őrködni, hogy az elléseknél minden rendben menjen, és az első nyolc hétben gondoskodunk a kölykökről is. Utána a kicsik továbbköltöznek az önkéntes kölyöknevelőkhöz. Zina egyébként Prágából érkezett, és a legutóbb született, „U betűs” nyolc kis labrador az ő kölyke. Korábban már voltak egyszer kiskutyái, amik „O betűs” nevet kaptak.

A kölykök többgenerációs vakvezetőcsaládból származnak, ami látszik is rajtuk.

– Amíg a kiállításra szánt kutyáknál egy színhiba is problémát jelenthet, a munkakutyáknál sokkal fontosabb a megfelelő jellem, többek között a tanulékonyság, motiváltság és a bátorság, valamint az egészség. A stabil idegrendszer jele például, hogy a tűzriadóra a fülük botját sem mozdítják. Teljes nyugalmat mutatnak egy vízre helyezett járműben is, sőt inkább jól érzik magukat. Mindemellett olyan fizikumuk van, hogy minden más kutyát leúsznak. A vakvezetést pedig kifejezetten szeretik – tudatta a gazdi.

A tenyészszuka gazdáinak nem feladata a kicsik kiképzése, de a szocializációt ők kezdik el.

– Már az újszülöttek is rendkívül békés falkaállatok. Nagyon gyorsan megtanulják, hogy hol a helyük és hogy ki a gazdijuk. Az első dobozukat napi kétszer kitakarítjuk, a kölykök súlyát pedig naponta mérjük. Általában hajnali ötkor elkezdenek sivalkodni, hogy éhesek. Olyankor kiengedem őket, és engedelmesen követnek a külső helyükre. A nyolcadik hét végére a kiskutyák megduplázzák a súlyukat. Igyekszünk szocializálni őket, simogatni, hogy megszokják az emberi érintést, és kialakítani náluk egy napi rutint. Ez a későbbi szobatisztaságra nevelésben is segít. Próbálunk rájátszani a természetes ösztöneikre. Hathetes korukban tesztelik majd a viselkedésüket először a mi otthonunkban, amit videóra is felvesznek. Egy olyan szobába tesznek be nekik játékokat, ahol korábban még nem jártak. Itt azt figyelik meg, hogy mennyire ijedősek, merészek és éberek – számolt be az önkéntes.

(A borítóképen: Gizella, Zina és az egyik kölyök)