Interjú Hangóné Birtha Melindával és Hangó Istvánnal

2021.12.24. 11:30

„Legyetek együtt, örüljetek egymásnak”

A családról és fontosságáról, a teremtési rendről és az értékvesztésről, az ünnep lényegéről, az adás öröméről és még sok minden másról beszélgettünk a karácsonnyal összefüggésben Hangóné Birtha Melinda és Hangó István református lelkipásztor házaspárral.

Balogh Csilla

Hangó István és Hangóné Birtha Melinda

Fotó: Bujdos Tibor

A karácsonyról sokaknak a család, az együvé tartozás, a szeretet, a biztonság az otthon melege jut eszébe, miközben azt tapasztaljuk, hogy a hagyományos családi modell megbomlott, és egyre kevesebb körülöttünk a biztos pont. 

 

Értékvesztett világban élünk, vagy csak átalakulóban vannak a szokások? 

 

Hangóné Birtha Melinda: Vitathatatlan, hogy értékvesztett világban élünk. Az embert burokként kellene körülvennie a családnak, éppen ezért vissza kell nyernie a régi értékrendjét. Ha helyreállna a teremtési rend, akkor a világban is sok minden helyreállna. A teremtési rend az emberi élet alapja, a kiindulási pont. 

 

Hangó István: Kiindulhatunk abból is, hogy az értékvesztés létrejötte a családi kapcsolatokat tekintve nem feltétlenül szükségszerű. Minél többen vannak a családban, annál bonyolultabb megőrizni az alapvető jelentőségű értékeket. Meglátásom szerint a kevesebb azonban néha több. Figyeljük csak meg, miközben mindenki egyre többre törekszik az egzisztenciája, a karrierje, a boldogulása és a megélhetése okán, a több utáni vágy és küzdelem valahogy mégis kevesebbet hoz, mert attól veszi el az időt, ami lényegesen fontosabb lenne. Döntő kérdés, hogy mit helyezünk előtérbe, és mi az, amit rendre feladunk annak érdekében, hogy látszólag több legyen, holott soványabb helyzetet eredményez lelki értelemben és a kapcsolatok vonatkozásában is. Az értékvesztés rajtunk múlik, amely ellen sokat kell küzdenünk. 

 

A külvilág részéről jelenleg is számos támadás éri a család alapvető funkcióit, gondolok itt például a reprodukciós vagy a szocializációs funkcióra. Mi tarthatja meg, hogyan tartható fenn mindezek ellenére a család jelentősége és szerepe? 

 

Hangóné Birtha Melinda: A család tulajdonképpen érzelmi és gazdasági szövetség, melynek értékrendjét a szülők határozzák meg, és ők is közvetítik a gyerek felé a modelleket és a viselkedésmintákat. A családról alkotott képünk attól függően alakul, hogy milyen családban nőttünk fel a gyermekkorunkban. Tehát a szülők stabil értékrendje az egyik legfontosabb az értékek és a hagyományok fenntartásában. Én meghitt, bensőséges, református lelkészcsaládban nőttem fel, melynek értékrendje teljes életre szóló munícióval látott el, és amelyből mindenkor erőt meríthetek. Magam körül sajnos azt látom, hogy a különböző együttélési formákban vagy egy mozaikcsaládban felnövő gyereknek sokkal nehezebb megélni ezt a biztonságot jelentő, fészekmeleget adó otthont, mint mondjuk nekem volt, holott a családi fészek biztonsága pótolhatatlan és nélkülözhetetlen mind a gyereknek, mind pedig a felnőttnek, mert támaszt nyújt. 

 

Miért vannak rosszabb helyzetben a gyerekek ma, mint mondjuk 40 éve voltak? 

 

Hangóné Birtha Melinda: Sok gyerek születik például házasságon kívül, és a válások száma is több lett, ami miatt a gyerekeknek második, harmadik családja is van, és mire az egyikbe beleilleszkednének, lehet, hogy már az is felborul, ami kihúzza a lábuk alól a talajt. Más tapasztalat és gondolati kép alakul ki bennük a családról, mint ami Isten teremtési rendjében áll. 

 

Hogy írja ezt a Biblia? 

 

Hangóné Birtha Melinda: A Biblia azt mondja, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és lesznek ketten egy testté, egy családdá, amikor a gyerekek megszületnek. Tehát a család alapja kettejük életre szóló szövetsége, a család pedig az élet tovább­adásának a helye.

 

Miként hangzik ez karácsonyi történetbe burkolva? 

 

Hangóné Birtha Melinda: A karácsonyi történet tulajdonképpen angyali látogatással kezdődik a Földön. Röviden összefoglalva: mielőtt Jézus Krisztus kisdedként a Földre érkezett, Gábriel arkangyal meglátogatta Máriát és Józsefet, és azt mondta, ti lesztek a család. Így együtt! Vagyis a gyermekhez rendelte az anyát és az apát. Ha ez több anya és apa, illetve valójában egyik sem anya és apa, akkor baj van.

 

Megállapíthatjuk, hogy akkor is baj van, ha nemtelenné, illetve egyneművé válnak ezek a szerepek, mert a gyermekek megfelelő minták és modellek nélkül elbizonytalanodnak? 

 

Hangóné Birtha Melinda: Igen. A gyermeknek a fejlődése érdekében szüksége van a férfi- és a női szerepre a családon belül is. Szüksége van az anyára és szüksége van az apára, s nem véletlenül. Egy férfinak más a habitusa, ebből adódóan az apának mások a feladatai is, mint egy nőnek, illetve az anyának, és ez így van rendjén. A hagyományos családi modellben az apának mint családfőnek az volt a feladata, hogy anyagi értelemben gondoskodjon a családról, az anyának pedig az, hogy megteremtse a hátteret, összetartsa és érzelmileg támogassa a családot. Ha ez a rend felborul, akkor minden felborul, és a család összes tagjában frusztrációkat és pszichés problémákat generál, különösen a gyermekben, hiszen nem lesz képes eldönteni azt, hogy milyen értékrendekre támaszkodva építse fel az életét, és képtelenné válik arra is, hogy a felnőttkori családjában kialakítsa majd a helyét. Nagyon fontos tehát visszatérni az eredethez, mert ott helyén vannak a szerepek. 

 

A karácsony pont egy ilyen alkalom lehet, amikor visszatérhetünk az eredethez. Hogyan? 

 

Hangóné Birtha Melinda: Nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, ilyenkor a hagyományok szerint az apának az a feladata, hogy hozza haza, illessze be a helyére a fenyőfát. Az anyának az a feladata, hogy főzze meg a karácsonyi vacsorát, süsse meg a süteményt, és terítse meg az asztalt. A gyerekeknek meg az a dolguk, hogy várják a karácsonyt. Amikor elkészült a család, ülje körül a szépen megterített asztalt, és örüljenek együtt, egymásnak és Jézus Krisztus eljövetelének. Ennyire egyszerű ez az egész. 

 

Hangó István: A családot persze koordinálni kell. Nem egyszerű mindenkit az asztalhoz egy időben leültetni, mert majdnem biztos, hogy éppen akkor valakinek más dolga akad. Bár a reklámok azt sugallják, hogy a kommunikációs eszközök közel hoznak bennünket egymáshoz, de a személyes és közvetlen kapcsolatokat nem képesek helyettesíteni, így karácsonykor sem pótolják azt a csodát, hogy együtt vagyunk a szeretteinkkel, hogy jól érezzük egymással magunkat, és nem tudják megteremteni az összetartozásunk örömét sem. Ezeket az érzéseket és kapcsolatokat nem helyettesítheti semmi más, sem a siker, sem a karrier, sem pedig a pénz. 

 

Hogy telik önöknél a szenteste? 

 

Hangóné Birtha Melinda: Lelkészcsaládként szenteste gyülekezeti szolgálatban vagyunk és istentiszteletet tartunk. Mivel helyhez kötöttek vagyunk, a család jön hozzánk egyszerre vagy két részletben, hiszen a négy gyerekünk már felnőtt, az unokákkal és a hozzátartozókkal együtt húsznál is többen vagyunk. Amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor reggel ünnepeltük a családi karácsonyt, akkor jött a Jézuska, és hozta az ajándékokat. 

 

Mire helyezik a legnagyobb hangsúlyt karácsonykor? 

 

Hangóné Birtha Melinda: Én a szentestére, az istentiszteletre, arra, ami akkor és ott történik a templomban. Az az ünnep, az ünnepnek a nyitánya, a fénye, a folytatása, vagyis minden. Ha ez kimaradna, akkor nem lenne ünnep. A többi már csak egyeztetés és koordináció kérdése, de karácsonykor nincs rohanás. A gyerekeket is arra kértem, ha idejönnek, akkor legyenek itt, még gondolatban is. Az ünnep azt jelenti, hogy van időm, hogy megállok, hogy veled vagyok, és veled töltöm az időmet, az ünnep azt jelenti, hogy rád figyelek. Ez mindenkinek nehéz, mert az ide-oda rohangálás szétforgácsolja az ünnepet. Karácsonykor nem kell idemenni és odamenni, hanem meg lehet végre állni, és le lehet végre ülni. Amikor ez az élmény az ember sajátjává válik, akkor éli meg ennek az ünnepnek a titkát és csodáját. 

 

Hatalmas ez a kettősség. Miközben dübörög és száguld körülöttünk a világ, az emberek pedig a megfelelési vágytól hajtva túlvállalják magukat, önök az elcsendesedésre és a lenyugvásra ösztökélnek. Hogy hozható ez össze?

 

Hangó István: Erre is igaz a kevesebb néha több esete. Karácsonykor mindig többet tesz az ember annál, mint amennyit kellene, s minél többet vállal, annál kevésbé tudja azt teljesíteni, amitől ideges lesz, és nem tud ráhangolódni az ünnep lényegére, végül az ünnep ugyanolyan feszült lesz, mint a szürke hétköznapok. Az állandó megfelelési és a szerezni akarás kényszere miatt ma már inkább csak a körítésről szól az ünnep, és ahelyett, hogy a másikra figyelnénk, magunkkal vagyunk elfoglalva, és nem ismerjük fel a körülöttünk élők, a gyermekeink valódi igényeit és vágyait, de a türelem, a megértés és az elengedés képessége is hiányzik, pedig ezek nélkül nem megy.

 

Hangóné Birtha Melinda: Szilárd meggyőződésem, hogy azért túlterheltek a gyerekek, mert a szülők is azok, hiszen ők maguk sem tudják, hogy miből mennyi az elegendő. Erre a szülőnek kell megtanítania a gyereket, mint ahogy ő taníthatja meg a gyereket ünnepelni is. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülő rohan, kifárad, alig várja, hogy vége legyen, és kezdődjenek a szürke hétköznapok, mert azok sokkal kényelmesebbek, mint az ünnep, akkor a gyerek soha nem fogja megtanulni az ünnep lényegét. Így jutnak el a gyerekek odáig, hogy nem várják a karácsonyt azért, mert nyomasztja őket az, hogy mindenki otthon van, és állandóan veszekszik. 

 

A feszültségen kívül ennek nyilván más oka is lehet. Vagy mégsem? 

 

Hangó István: Az emberek többnyire nem beszélik meg egymással azokat a fontos, lényeges és kínos kérdéseket, amelyekben nem értenek egyet, de valamilyen módon mégiscsak kezelniük kellene azokat, hanem a szőnyeg alá söprik. Pedig ez a néhány nap erre is lehetőséget adna. Az életet nem túlélni, hanem megélni kell, s ha minden percünket betáblázzuk, akkor elvesszük magunktól a szabadságot, a spontaneitást és nem lesz időnk az életre, a kapcsolatainkra. 

 

Hangóné Birtha Melinda: Így zárja az ember saját börtönébe önmagát azáltal, hogy hajszolja a javakat. Visszatérve a családi együttlétekre. A járvány idején sokszor hallottunk olyan családi tragédiákról, amelyek csak azért történtek meg, mert az emberek egész nap együtt voltak, és beleőrültek abba, hogy nem tudnak mit kezdeni egymással. Pedig az ünnep pontosan erről szól. Arról, hogy legyetek együtt, örüljetek egymásnak, töltsétek egymással az időtöket, és gondolkodjatok együtt. Sőt pontosan ez történik meg akkor, amikor Jézus belép a világunkba. Jézus neve azt jelenti, hogy szabadító. Azért jött, hogy felszabadítsa az embert a teher alól, hogy kiszabadítsa a börtönéből, amelybe saját magát zárta be, amikor elveszítette az időt, a szeretetet és az életkedvét. 

 

Advent idején erre kellene felkészülnünk a lelkünkben. Az elcsendesedést az ember saját túlvállalásai mellett a kereskedelem túlkapásai is nehezítik. Megteremthető a várakozás ilyen zajban? 

 

Hangó István: Az advent az Istenre figyelésnek az ideje és az egymásra figyelés lehetősége, de ez a mai világban nem tűnik fontosnak, viszont nem spórolható meg, előbb vagy utóbb mindenkinek szembesülnie kell vele. Való igaz, a kereskedelmi hajsza is a várakozás ellen hat. Az üzletek már október végén a polcokra rakják a karácsonyi díszeket és harsogják a karácsonyi zenéket. Ha hónapokon át ezt látjuk, akkor egyrészt belefáradunk és megunjuk, másrészt elveszi az ünnep erejét és ízét, mert a vásárlás kikényszerítésével az esemény hangsúlytalanná válik. Ebből a körből úgy lehet kitörni, ha az ember nem a szerzésre, hanem az adásra helyezi a hangsúlyt. 

 

Hogyan nyissuk ki a csodára a lelkünket? 

 

Hangó István: Egyszerűen, hiszen csak rajtunk múlik, a másiktól hiába várjuk. A munkát először magunkon kell kezdeni. Teremtsünk új helyzetet, engedjük el a haragot, figyeljünk egymásra önfeledten, és tanuljunk meg adni. Az ajándéknak az lenne a lényege, hogy örömet okozzak a másiknak, utalva arra, hogy Isten megajándékozott bennünket, mely gazdagságból meríteni tudunk, ezért mi is megajándékozzuk egymást. Az ajándékozásnak tehát nem az a lényege, hogy mit adok, hanem az, hogy adok, és ennek az öröme. Nagyon fontos, hogy az ünnep alatt jól érezzük egymással magunkat, hogy ne veszítsük el az ünnep értelmét és jelentőségét. Mert a karácsony üzenete az, hogy merítsünk belőle. 

 

Hangóné Birtha Melinda: Ahhoz, hogy a karácsonyunk befogadható legyen, és hogy átjárjon bennünket, három dologra van szükségünk: önismeretre, a másiknak a megismerésére, legfőképpen pedig Isten ismeretére. Jézus Krisztus születésével Isten azt mondja karácsonykor, hogy „velünk az Isten” akár akarjuk, akár nem. Ez a legfontosabb. Ha velünk van, akkor megismerhetjük önmagunkat, a viszonyunkat ővele, a másik emberrel és önmagunkkal. Ha mindezek a helyére kerültek, akkor a másik emberben is képesek leszünk meglátni azt, amilyennek Isten látja őt, és átjár bennünket a szeretet. Ez a három dolog teszi teljessé az életünket, a hétköznapokat és az ünnepeket. A karácsonynak is ez a lényege.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában