Két fontos évforduló a pataki teológián

Az egyik szervező, dr. Csorba Dávid, a teológia tanára, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos főmunkatársa lapunknak elmondta: hetven évvel ezelőtt – az akkori retorika szerint átmenetileg, de valójában negyven évre – leállították a teológiai képzést a nagy múltú sárospataki intézményben. Harminc éve pedig az akkori sok-sok bizonytalanság ellenére újraindulhatott a református teológiai oktatás a zempléni városban. A két évforduló egyrészt szomorú, másrészt örvendetes – tette hozzá dr. Csorba Dávid.

Nem volt egyszerű

Örvendetesnek nevezte, hogy még élnek olyanok, akik 1951- ben diákjai voltak az akkori Sárospataki Református Kollégiumnak. Többen részt is vettek a megemlékezésen. Részben nekik köszönhető, hogy 1991-ben ismét diákokat fogadhatott az intézmény – tette hozzá. Emlékeztetett rá, hogy nem volt egyszerű az újrakezdés, hiszen a trianoni trauma után a pataki intézmény eleve elvesztette beiskolázási területének kétharmadát, a kommunizmus ideje alatt pedig a fenntartásához szükséges gazdasági környezet és az élő kapcsolatrendszer is eltűnt. Az újraindítók bíztak Istenben, és akik ma is köztünk élnek: Benke György, Victor István, D. Szabó Dániel ma is nagy tiszteletnek örvendenek a pataki intézményrendszerhez valamilyen módon kötődők közösségében – mondta.

Kiemelte: a hálaadó nap másik fontos napirendi pontja volt a teológia idén 65. életévét betöltött tudós tanárainak köszöntése. Dienes Dénes, Fodor Ferenc, Enghy Sándor és Szathmáry Béla professzorok részére egy-egy személyre szóló könyvet készítettek. A négy kötetet 19 szerkesztő állította össze 120 szerző írásaiból. Ezek között tudományos értekezések éppúgy vannak, mint személyes köszöntések, a szerzők pedig többségében tanítványok, barátok, munkatársak, presbiterek – sorolta a szervező. Megerősítette: a négy professzor tiszteletére született írások a Kárpát-medence minden részéből érkeztek, ebből is látszik, hogy a pataki teológia kapcsolatrendszere messze túlnyúlik a mai határokon. A programsorozat által érintett évfordulók az év különböző időszakában voltak aktuálisak, ezért szervező kollégájával, Szatmári Emíliával együtt úgy döntöttek, hogy egy nagyobb rendezvény keretében ünneplik meg a jeles alkalmakat – közölte dr. Csorba Dávid.

Megfosztani és szétzúzni

A Sárospataki Református Teológia 1951-ben bekövetkezett bezárásának körülményeit Dienes Dénes professzor, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója idézte fel.

Mint elmondta, a bolsevik diktatúra jellegéből fakadóan nem tűrt meg másfajta gondolkodást, eszmeiséget. Márpedig az egyház nyilvánvalóan alapvetően más szemszögből tekint a világra, ezért a felekezetek leépítése elsőrendű célkitűzése volt a kommunista hatalomnak már az ötvenes években is – tette hozzá az előadó. Kiemelte: bár a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy teljesen nem lehet szétzúzni a vallási közösségeket, hazánkban mégis úgy tervezték, hogy húsz év alatt teljesen a perifériára szorítják őket. Ezt a folyamatot úgy kezdték, hogy megfosztották az egyházakat az intézményeiktől, vagy egyszerűen összezúzták azokat – közölte az előadó. Hozzátette: sajnos találtak olyan korabeli egyházi vezetőket, akik ebben aktívan közreműködtek. Sárospatak esetében azonban a Tiszáninneni Református Egyházkerület nem volt hajlandó együttműködni a diktatúrával, ami az ötvenes évek vészterhes időszakában kiemelten bátor lépésnek számított, hiszen akkoriban számtalan embert vittek el és kínoztak meg. Végül az egyházi vezetők egyenkénti személyes megfélemlítésével sikerült elérni a hatalomnak többévnyi próbálkozással azt, hogy a kerület megtörjön – jelentette ki Dienes Dénes. Hozzátette: a kerület bátor kiállásának eredményeként a már bezárt teológia Debrecenbe vagy Budapestre átirányított diákjai egy alkalommal visszatértek, hogy újra Patakon folytathassák tanulmányaikat, de ez nem következett be. Ezt nevezik a pataki diákok exodusának.

Megmagyarázhatatlan kötelék

Az ünnepi alkalommal a sárospataki református templomban Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Ezen az alkalmon adták át a Sárospataki Református Kollégiumért díjat is, amit ezúttal Benke György és Győri István kapták, mindketten az újraindult teológia kezdeti időszakában több területen vállaltak komoly szerepet abban, hogy az intézmény újra megvesse a lábát a hazai felsőoktatás palettáján. Benke György a megszüntetett teológia elsőéves diákja is volt 1951-ben. Mint tudósítónknak elmondta, akkoriban levélben, meglehetősen szűkszavúan közölték velük a döntést. Ő azután Debrecenbe került, ahol ugyan a lelkészképzés magas színvonalon folyt, de a diákélet nem volt olyan, mint Patakon. A debreceni tanárokkal ugyanis – éppen a nagyvárosi jelleg miatt – csak órákon találkoztak, míg a kisvárosnyi Patakon akár az utcán találkozva is válthattak néhány szót az oktatókkal. Hozzátette: évtizedekkel később nagy örömet jelentett számára az, hogy részt vehetett a teológia újraindításában és megerősödésében. Molnár Sándor külső-kelenföldi lelkipásztor az újraindult pataki teológia első évfolyamának hallgatója volt. Lapunknak azt mondta: a jelentkezéskor bele sem gondoltak abba, hogy bár nagy múltú, de egy teljesen új intézményben kezdik meg tanulmányaikat. Hozzátette: ugyan az elején szinte alig voltak meg a feltételek az oktatáshoz, az órák megtartására például a mai imatermet, az akkor még inkább színházteremnek berendezett épületrészt használták, de ez nem zavarta őket. Kiemelte: sok mindent kapott Pataktól, például azt a megmagyarázhatatlan köteléket, amely minden pataki diákban benne van: még ha nem is ismerik egymást, ha két öregdiák találkozik egymással a világ bármelyik szegletében, úgy tekintenek egymásra, mintha testvérek lennének. Megjegyezte: mindezeken túl olyan muníciókat kapott a pataki teológián, amelyek egész életére elkísérték.

(A borítóképen: Dienes Dénes a bezárás körülményeire emlékezett)