A Mikulás eredetileg egy török püspök volt

Ma már talán csak a „Miklós püspök egykor régen...” kezdetű gyermekdal emlékeztet bennünket rá, hogy a Mikulásként ismert, ajándékozó kedvű, piros köpenyes bácsi történelmi személy volt. Nem is akárki, hanem a törökországi Myra püspöke, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje – írja a Magyar Katolikus Lexikon. – A gyerekek, a diákok, a nehéz körülmények között élők, a tengerészek, a kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek és a pálinkafőzők kérték Szent Miklós (270–343) közbenjárását, különösen a mediterrán vidékeken. Ereklyéit az olaszországi Bariba menekítették.

Emberszerető püspök

– Csodatételeiről, gyógyításairól és jámbor, adakozó természetéről legendák maradtak fenn. Közismert történet róla, hogy adományával megmentett egy lányt, akit a szülei anyagi okokból prostitúcióra akartak kényszeríteni – idézte fel Orosz Lóránt atya, a mátraverebély-szentkúti ferences kegyhely igazgatója. – A kegyes szent hűen követte életében Jézus parancsát, amely a szegényekre, ínséget szenvedőkre való odafigyelésre szólított fel. Ez alakult át a gyermekek megajándékozásának ünnepévé december 6-án. A mesebeli, szakállas figura piros kabátja és sapkája pedig valószínűleg a püspöki ornátusra vezethető vissza. A krampusz alakjának eredete viszont már a néphitben keresendő. Sajátosan közép-európai hagyomány, hogy a Mikulás-ünnep advent időszakába ékelődik be, amikor a bűnbánat, imádság és böjt mellett, az alamizsnálkodás erénye is fontos szerepet kap, ami számunkra is példa. Szent Miklós püspök segítségét a katolikus hívek is inkább csak ilyenkor szokták kérni, amikor az emléknapját tartjuk. A görögkatolikus egyházban alakja jobban a figyelem középpontjában van, ahol béketűréséért és az önmegtagadás gyakorlott mestereként tisztelik, aki az emberszerető Istent mutatta be jótékonykodó cselekedeteivel.

(A borítóképen: Szent Miklós)