Téti: Meg kell találni az egyensúlyt a virtuális és a valóságos világ között

A gyerekeket láthatóan megviselte a karantén időszak és nem tudni, mit hoz még a jövő e tekintetben. Szükségük van a közösségre, a barátaikkal való fizikai kontaktusra. Az érzelmi intelligencia, a társas kapcsolatok és a szocializáció fejlesztésében ez kiemelten fontos. A pedagógusoknak az aktuális tananyagok átadása mellett az is feladatuk, hogy a szülőkkel együttműködésben a modern kori problémákkal szemben is felvértezzék a gyerekeket. Segítségükre vannak ebben olyan, kisebbek és nagyobbak számára is könnyen befogadható kalandos történetek, amelyekkel immár számos iskolában kötelező olvasmányként is találkozni lehet. Téti István nevéhez több gyermekeknek szóló könyv fűződik. Az író olyan sikeres sorozatok szerzője, mint a Manfréd és Anton, a Kipp, valamint a Darwin Wells.

A szülők számos modern kori problémával szembesülnek, ezek közül egyik az egyre kontrollálhatatlanabb digitális eszközhasználat. A hagyományos nyomtatásban megjelenő mesék, történetek hogyan segíthetnek ebben a harcban?

Természetesen nem szabad a gyerekeket eltiltani a digitális eszközöktől, hiszen ezek nélkülözhetetlen hozzávalói modern társadalmunknak, de meg kell találni az egyensúlyt a virtuális és a valóságos világ között. Problémának tartom továbbá, hogy a mai gyerekek többsége – kis túlzással – bármit megkap, amit megkíván. Érthető késztetés a szülők részéről, hogy megpróbálnak mindent megadni a gyermeküknek. Hajlamosak vagyunk azonban túlzásokba esni ezzel kapcsolatban, és megfeledkezni róla, hogy ha nem tanítjuk meg utódainkat megküzdeni a céljaikért, akkor elmulasztjuk az életre való felkészítésüknek egy nagyon fontos elemét. Ha a gyerek azt szokja meg, hogy minden az ölébe hullik, akkor felnőttként nehezebben fog boldogulni, sok kudarc éri majd. Azt gondolom, egy mese vagy ifjúsági regény akkor jó, ha értéket közvetít, tanít, elősegíti az építő jellegű gondolkodást. Ám ez önmagában kevés. Mi, felnőttek is azokat a könyveket szeretjük – legalábbis, ha irodalmi alkotásról van szó –, amelyek szórakoztatnak, elvarázsolnak, beszippantanak. Egy gyerekkönyv esetén ez kiemelten fontos.

Miért fontos ez a fajta varázslat?

Egyrészt azért, mert mindenfajta nevelő célzat kudarcot vall, ha a történet nem köti le a befogadót. Amennyiben nem tud elmerülni a könyv teremtette világban, nem képes azonosulni egyetlen szereplővel sem, akkor nem is fog elsajátítani semmilyen közlendőt. A másik oka pedig maga az élmény, amit joga van átélni mindenkinek, aki könyvet vesz a kezébe. Az olvasás egész életünket végigkísérő, kimeríthetetlen kincsforrás. A hangulat, a varázs, az élmény legalább olyan fontos, mint a sorok mögé rejtett tanítás. A gazdag szókincset, a választékos stílust és a képzelőerőt gazdagító leírásokat is fontosnak tartom.

A sorozat számos iskolában kötelező olvasmánnyá vált, hiszen egy érdekes történetbe ágyazva könnyebb átadni a fontos közlendőket. A „Manfréd és Anton” megírására mi motiválta?

Amikor elkezdtem történeteket írni a nagyobbik fiamnak, még nem gondoltam, hogy azokból könyv fog születni. Az volt a célom, hogy tradicionális értékeket, valamint hasznos eszközöket adjak át neki izgalmas és szórakoztató történetekbe ágyazva. Nem is árultam el, hogy én vagyok a szerző. Azt mondtam, lesz majd egy új gyerekkönyv, aminek megszereztem az első fejezeteit. Egy idő után kérdezgetni kezdte, mikor jelenik meg a Manfréd és Anton kalandjai, mert neki már most ez a kedvenc könyve. Ekkor döntöttük el a feleségemmel, hogy illusztrációkat készíttetünk hozzá és kiadjuk a művet.

Hogyan lett ilyen népszerű a kötet?

Elkezdett terjedni az egész országban és a határon túl is, én pedig százával kaptam a pozitív visszajelzéseket szülőktől, nagyszülőktől és pedagógusoktól. Mindenki azt kérdezte: Ugye lesz folytatás? Innentől kezdve már az is motivált, hogy saját fiaimon kívül annak a több tízezer gyereknek is örömet okozzak, akik megszerették a történeteimet, meg persze azoknak a felnőtteknek is, akik értékesnek találták. Alapvető erkölcsi normák, tradicionális emberi értékek közlése, valamint a különböző szituációk kezelésére vonatkozó eszközök átadása volt a cél, olyan formában, ami felkelti egy modern gyerek érdeklődését és képes elsajátítani, magáévá tenni ezen értékeket. A „Manfréd és Anton” sorozatnak öt kötete van. Az első kettő kisiskolásoknak, a többi a nagyobbak számára. A harmadik kötetnek a digitális és a valódi világ közötti egészséges egyensúly megteremtése, valamint az álmokért való küzdelem, a kitartás, az értékteremtés a fő témája, ugyanakkor megjelenik benne egy másik aktuális probléma, az iskolán belüli, gyerekek közötti, fizikális és verbális atrocitások problémája és ezek kezelése is.

Hogyan lehet a gyermeki törékeny lelket az irodalom nyelvén keresztül biztatni?

Először is meg kell találni azt a hangot, ami utat nyit a szívükhöz. Hiába mantrázzuk a fontos dolgokat, ha nincs meg a közeg, amin keresztül el tudjuk juttatni az üzenetet. Egy izgalmas, magával ragadó történet élményt ad a gyereknek, és ez az élmény ágyaz meg a mondanivalónak. Ha bele tudja magát élni a történetbe, képes azonosulni a szereplőkkel, akkor az ő példájukon keresztül megtanulja és – ami ennél is fontosabb – magáévá teszi mindazon értékeket, amelyek hozzájárulhatnak a jellemfejlődéséhez. Ha egy könyv képes elvarázsolni az olvasóját (vagy hallgatóját), akkor el tudja juttatni az üzenetet.

Nagy elismerés, hogy kötelező olvasmány lett a műveiből bizonyos iskolákban. Ez újabbak megírására sarkallja majd?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy szülők és pedagógusok kezdeményezésére egyre több iskolában kerülnek be a könyveim a kötelező olvasmányok közé. Ez azt jelzi számomra, hogy jó úton haladok. A klasszikus értékek, a konstruktív gondolkodásmód és a különféle élethelyzetek kezeléséhez szükséges eszközök átadásához tudok hozzájárulni olyan irodalmi élmények útján, amelyek – nem mellékes hozadékként – a gyerekek olvasás iránti affinitását is növelik. Óvodásoktól kisiskolásokon át nagy kamaszokig különféle korosztályoknak szánt sorozatokat írtam az elmúlt években, és most, a tizenötödik könyvem megjelenésekor is ugyanolyan lendülettel és odaadással vetem bele magamat a következőbe. Mint írót, természetesen jelentős mértékben motiválnak a közvetlen pozitív visszajelzések és az olyan közvetett elismerések is, mint szerzeményeimnek a kötelező olvasmányok közé sorolása.

A könyvek szeretetét a szülőnek vagy a pedagógusnak kell tanítania? Esetleg önnek, mint kortárs írónak?

A Darwin Wells sorozat kötetei kifejezetten olyan könyvek, amik a tinédzserekkel szerettetik meg az olvasást, legalábbis ezt a visszajelzést kaptuk sok szülőtől, akinek a gyereke nem volt hajlandó könyvet a kezébe venni. Volt olyan apuka, aki annyit kért a gyerekétől, hogy olvassa el az első tíz oldalt, és ha nem tetszik, nem kell folytatnia. Végül ennek a gimnazistának a kedvenc könyvévé vált a Darwin Wells, szinte le sem tudta tenni. Ugyanaz volt a célom ezzel a sorozattal, mint a kisiskolások esetén a Manfréd és Antonnal vagy a még kisebbeknek szánt Kipp könyvekkel: a korosztály nyelvén kommunikálva, élménybe csomagolva értékeket közvetíteni. Tehát a kortárs íróknak is fontos szerepük van az olvasás megkedveltetésében, hiszen jó könyvek hiányában ez a cél elérhetetlen volna. A pedagógusoknak is feladatuk természetesen az olvasás iránti vonzalom kialakítása, a szülőknek pedig feltétlenül. Ez már a kisgyermekkori meseolvasásokkal elkezdődik.

Hogyan találjuk meg a gyermek számára legmegfelelőbbet?

Szülőként tudom, hogy vannak bugyuta, unalmas vagy épp kifejezetten destruktív szerzemények, de sok értékes gyerekkönyvet is lehet találni, ha rászánunk egy kis időt. Az én műveimnek van egy weboldala, ahol mindegyik könyvbe bele lehet olvasni, ami nagymértékben megkönnyíti a választást. Én minden könyv esetén azt javaslom, olvassuk el a tartalmát, ismerjük meg (ha van rá mód) mások véleményeit, tapasztalatait és olvassunk bele a fejezetekbe, hogy kialakuljon egy képünk az alkotásról. Ez időigényesebb, mint kosárba tenni az elsőt, aminek megtetszett a borítója vagy a címe, de megéri. Hiszen nem megfelelően kiválasztott könyvekkel el lehet venni a gyerekek kedvét az olvasástól, ha viszont olyat adunk a kezébe, ami elbűvöli – és emellett értékeket is közvetít számára –, akkor nem csupán az olvasás fog élete részévé válni, hanem a könyvek révén gazdagodik a lelkivilága.

(A borítóképen: Téti István: egy mese vagy ifjúsági regény akkor jó, ha értéket közvetít, tanít, elősegíti az építő jellegű gondolkodást)