Interjú: Bárdos Istvánnal

2021.11.30. 08:30

Fél évszázad a rock színpadán

A kezdetektől napjainkig – milyen volt a rockzene gyermekkora? És ma?

Hajdu Mariann

Fotó: Ádám János

Megírta a Reflex történetét Bárdos István, az 50 éves rockzenekar egyik alapítója, vezetője, énekese. A könyvet kedden mutatják be a Miskolci Galériában délután 5 órától. A szerzővel beszélgettünk.

Hogyan született meg a könyv?

A zenekar tavaly volt 50 éves, de 1974-től zenélünk Reflex néven. Ez egy fél évszázados történet, ami azért is érdekes, mert ott voltunk a kezdeteknél, megéltük a rendszerváltást, a zenei átalakulásokat, és azóta is létezünk. Sok jó zenekar és jó zenész van és volt Miskolcon, megérdemelnék, hogy valami maradjon utánuk. Én a pandémia idején gondoltam úgy, hogy nekiállok, és legalább a saját történetünket megírom, hogy ne csak a dalok, a Diósgyőr-induló maradjon utánunk.

Hogyan kezdődött: mit lehet tudni arról az 1974 előtti bandáról, aminek még nem a Reflex volt a neve?

Hárman álltunk össze, a mai napig barátok vagyunk. Mindenkiben van egy adag exhibicionizmus, kinél hogy jön elő, nálunk a zene adta magát. A 60-as, 70-es években sorra alakultak a zenekarok, utólag elég nagy bátorság volt belevágni, hiszen nem értettünk a zenéhez. Igaz, a nagyzenekarok is ugyanígy, autodidakta módon kezdték.

Hogyan működtek?

Elkezdtük lekoppintani a nyugat-európai zenekarok dalait és a zenészek öltözékét, haját, viselkedését. Az volt a szerencsénk, hogy bátrak voltunk. Kezdő zenekarként szerződést kaptunk a Balatonra, és olyan helyeken játszottunk 3 éven keresztül, ahol a legnagyobbak. Több hónapon keresztül játszhattunk tömegek előtt, így meg kellett tanulni a szakmát. Amikor onnan hazajöttünk, és az Ifjúsági Ház keresett egy zenekart, már olyan szinten voltunk, hogy megnyertük a lehetőséget. Így indult a Reflex-klub.

1975 A Klasszikus Reflex az Ifjúsági Házban: Takács Gábor, Bárdos István, Csapó György, Regős Zsolt, Kovács Kálmán | Fotó: Olvasónk küldte

Ez ismerős: Reflex az ifiházban, az Edda az egyetemi Bociban...

...és volt klub az Adyban, a Vörösmartyban, a Vasasban. Az Edda az egyetemistáknak játszott, mi a középiskolás rétegnek, volt, akik táncesteket szerveztek. Mindenkinek megvolt a közönsége, hasonlóan ahhoz, ahogy ma a focicsapatoknak drukkerei vannak.

Apropó, drukkerek. Hogyan született a DVTK-induló?

Felmerült, hogy legyen indulója a Diósgyőrnek. Nekiültünk, megcsináltuk, de sosem gondoltuk, hogy 40 év után még mindig ez lesz az indulója a csapatnak. Ha csak ennyit értünk volna el, már megérte.

Fotó: Olvasónk küldte

Honnan a Reflex név?

Eredetileg Delta néven indultunk. S amikor harmadszor mentünk a Balatonra, Szemesre kerültünk, ahol a Gemininek volt a klubja. Rengeteg fővárosi járt le, sok művész is, például Psota Irén, Mensáros László, Latinovitsék, Zalatnay Sarolta, Frenreisz Károly.

2018 Koncert Zalatnay Saroltával | Fotó: Olvasónk küldte

Nagy zenekarnak képzeltük ­magunkat a hosszú hajunkkal, rockos öltözékben, gondoltuk, kell egy jó név. A Reflex mellett döntöttünk. Ebben az időszakban Regős Zsolt billentyűzött, Csapó Gyuri dobolt, Takács Gabi gitározott, Kovács Kálmán basszusgitározott, én pedig énekeltem. Ennek a korszaknak az vetett véget, amikor az Edda elcsábította Gyurit a zenekarból. Amikor ő kivált, a baráti vonal is szétesett. Gondoltam, hogy csinálok egy új társulást. Elkezdtem járni a megyét, és így találtam új embereket. 1979 telén hoztuk létre az új Reflexet, és 1981-ben vált profivá a zenekar.

1981 ÚJ REFLEX: Kormos Zoltán, Báthori László, Csonka Zsolt, Bárdos István, Kolozsi György | Fotó: Olvasónk küldte

Addig volt is állásuk?

Muszáj volt, hiszen közveszélyes munkakerülőnek tartottak volna. Azt, hogy ne zaklassanak állandóan a rend­őrök, egyféleképpen lehetett megúszni, ha megcsináltuk az ORI és az Országos Szórakoztatózenei Központ vizsgáját, ezzel szabadfoglalkozású előadóművészek lettünk. 2550 forint volt a gázsi, az összeg maximálva volt, ennél többet nem adhattak egy-egy fellépésért. Az új Reflex elindulása után ismét szerencsénk volt, a Hobo Blues Band, a Karthágó, a P. Mobil, a Korál előzenekarai lettünk. Ekkortájt úgy működött, hogy a menő zenekarok előtt mindig fellépett egy előzenekar, mert ők csak másfél órát játszottak, és az kevés volt a közönségnek. Hét közben turnéztunk, hét végén klubnap – ekkor már a görömbölyi művházban zenéltünk. Találtam egy feljegyzést, miszerint 1981-ben a zenekarnak 84 előadása volt az évben. Felkerültünk az országos slágerlistára, rádió- és tévéfelvételek voltak. Minden esély megvolt, hogy nagy banda legyünk, sajnos emberi tulajdonságok miatt ez nem jött össze.

Mi történt?

Nem fogadtunk el két dolgot. Az egyik egy tévé-, a másik egy hanglemezfelvétel volt. Az előbbinél egy konkrét számot kértek volna, de volt a zenekarban, aki azt mondta, miért nem mi választhatunk. A lemeznél pedig az egyik szám néhány sorát át kellett volna írni, ebbe sem ment bele. Most már annyi év elteltével mindenki elismeri, hogy nekem volt igazam: kompromisszumot kellett volna kötni. Emellett az is tévedés volt, hogy nem költöztünk Pestre. Pedig a Reflex képes lett volna arra, hogy országosan nagy banda legyen. Én akkor, 1982-ben felálltam. A zenekar még működött volna tovább, de aztán megszűnt.

Mire váltott azokban az években?

Három nyelvet beszéltem, idegenvezetőként dolgoztam 12 éven át, majd később saját utazási irodát nyitottunk. Jártam 70 országban, Észak-Korea és Izland volt a legérdekesebb, a városok közül pedig Párizs és San Francisco.

Aztán jött az újrakezdés. Elmeséli?

A Nonstop Rádió találta ki a Vén tinédzser parti sorozatot az akkori 30-as korosztály számára, amelyre a régi miskolci zenekarokat szerették volna egy-egy előadásra életre hívni. Minket 1997-ben hívtak. Megkerestem az új és a régi zenekar embereit, és megkérdeztem, akarnak-e játszani, és ők azt mondták, örömmel. Összejött a zenekar, és Demjén Ferenc előtt léptünk fel a tapolcai strandon. 15 év kihagyás után kiállsz a színpadra, semmit nem tudsz, mindenre oda kell figyelni, a hangra, az ütemre, a másikra, de csodás érzés volt. Én akkor azt hittem, hogy egyfajta jutalomjáték lesz ez az előadás, és annyi. De aztán elkezdődött az egyik legklasszabb korszaka a zenekarnak.

Koncert közben napjainkban: Bárdos István, Földes Gábor, Báthori László | Fotó: Olvasónk küldte

(A borítóképen: Bárdos István megírta a Reflex zenekar történetét)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában