Bámulatos, mire képes Füge és Királylány (videóval)

Bodnár Petrával, a „Mondjunk mancsot!” Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület elnökével és Kocsi-Krajecz Enikő habilitációs kutyakiképzővel kutyáik társaságában beszélgettünk.

Füge, az angol szetter és Királylány, a mudi. Ők éppen most tanulják, hogyan legyenek minden tekintetben kiváló terápiás kutyák. Hogyan kerültek önökhöz, mi az ő történetük?

Bodnár Petra: Füge 11 hónaposan került hozzám, ő egy rehabilitált kutya. Korábban próbagazdinál volt, és félt a férfiaktól, nagyon szorongó és érzékeny volt. Ami a hátránya volt, azt fordítottuk az előnyére, hiszen hiperérzékenysége miatt válhat nagyszerű terápiássá, mert a legapróbb rezdüléseket is érzékeli.

Kocsi-Krajecz Enikő: Királylány is terápiás tanulókutya. Fajtáját tekintve mudi. Hét hónapos volt, amikor hozzám került. Amikor elmentem megnézni, élte az életét, egyáltalán nem foglalkozott velem. A személyisége tetszett meg, egyáltalán nem stresszelte a jelenlétünk. Egy kutya személyisége egyedi, minden más tanulható.

Mit csinál egy terápiás kutya?

Kocsi-Krajecz Enikő: Nagyon sokféle tevékenységet lehet végezni terápiás kutyákkal. Van azonban két fő vonal. Az egyik, amit tényleg terápiának hívunk, és ebbe tartozik bele az oktatás is, amikor a kutya nemcsak motivációs eszköz, hanem részt vesz a foglalkozásokban úgy mint kolléga. A másik lehetőség az úgynevezett látogatóterápia, amikor például egy idősotthonban vagy gyerekek közé megyünk, és olyankor az a cél, hogy mindenki jól érezze magát. Sokszor egyébként egy 20 perces foglalkozás alatt olyan szorongásoldást tudunk véghez vinni, ami nekünk, fejlesztőknek a kutyák nélkül valószínűleg nem sikerülne.

Kivel, hogyan kell „terápiázni”?

Bodnár Petra: Nagyon széles a skálája annak, hogy ki a célcsoport, egészen a korai fejlesztéstől az idősellátásig alkalmazható. Igyekszünk sok helyre elmenni, hogy minél többen átélhessék, megtapasztalhassák, hogy nemcsak a gyerekeknek jó motivációs eszköz egy négylábú, hanem minden korosztály számára, hiszen izgalmasabb egy feladatot végrehajtani vagy tanulni egy kutyával. Maga az érintés, a kutyasimogatás – kutatások is bizonyítják – ­nyugtató hatással van az emberre, boldogsághormont szabadít fel a velük való kontaktus.

Egy kutya személyisége egyedi, minden más tanulható – Kocsi-Krajecz Enikő

Milyen intézményekben tartanak foglalkozásokat?

Kocsi-Krajecz Enikő: Óvodákba, idősotthonokba, sajátos nevelési igényű gyerekekhez szoktunk elmenni, igyekszünk az oktatásba is bekapcsolódni, olyankor gyógypedagógusokkal működünk együtt. Például felnőtt autistákhoz is heti rendszerességgel járunk.

Milyen egy foglalkozás?

Bodnár Petra: A feladatokat sokszor az határozza meg, hogy ki a megrendelő, mi az igény, mi a tanulnivaló. Sokféle játékban, tanulásban tudunk kutyáink segítségével részt venni, interaktívabb, érdekesebb lehet így a tanulás. Szoktunk például olyan játékot is játszani, hogy eldobunk egy dobókockát, majd megszámoltatjuk a pöttyöket, és ugattatunk annyit a kutyával, amennyit számoltak. Memóriajátékunk is van, kiteszünk plüsszöldségeket, -gyümölcsöket egy bizonyos sorrendben, majd amikor a résztvevők becsukják a szemüket, a kutya elvesz egyet a sorból, és a gyerekeknek ki kell találniuk, hogy melyik tűnt el. Van, hogy a kutya változtat a sorrenden is, ez még izgalmasabbá teszi a feladatot. A klasszikus fejlesztőterápiákon is általában igyekszünk egyeztetni, hogy mi az, amit aktuálisan tanulnak, arra építjük rá a fejlesztést, és ezeket sokszor mozgásfejlesztéssel is kombináljuk. Maguk a feladatok általában elősegítik a kommunikációt, a koncentrációt, a figyelmet és a türelmet.

Mi volt az az élmény, ami a mai napig meghatározó az életükben?

Kocsi-Krajecz Enikő: Volt például egy autista fiú, aki minden kutyás foglalkozást úgy kezdett nálam, hogy az angol szetteremmel „összekapcsolódott”. Összedugták a fejüket, ahogyan az Avatar című filmben látható, és megbeszélte vele, hogy aznap mi történt. Nekem nem biztos, hogy elmondta volna, amit így megosztott egy kutyával.

Bodnár Petra: Volt egy kislány az óvodában, aki évekig nem beszélt, csak otthon volt közlékeny, de az oviban eddig még nem nagyon szólalt meg. Két éve jár kutyás terápiára, és elértük azt a múlt héten, hogy végigbeszélte a foglalkozást, instruálta a kutyát, mondókázott velünk. Ennél nagyobb öröm és visszajelzés, azt hiszem, hogy egyikünknek sem kell. Ezekért a pillanatokért dolgozunk...

(A borítóképen: Kocsi-Krajecz Enikő és Bodnár Petra kutyáikkal)