Hitéletükkel tiltakoztak a diktatúra ellen

A kommunista diktatúra az egyházak működését 1948-tól kezdte el egyre jobban korlátozni. A hívőket pedig számos megbélyegzés érte élete során. Az országban működő 23 férfi- és 44 női szerzetesrendet, amelyek összesen 11 ezer taggal rendelkeztek, 1950. szeptember 7-én törvényerejű rendelettel feloszlatták. A döntés Miskolcon a minorita rendet és a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét érintette. Az irgalmas nővérek Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen szintén megtalálhatók voltak, az újhelyi kegyes tanítórend tagjaival együtt. A kitelepítést 1951. június 17-én hajtották végre – olvasható a Történetek a miskolci minorita templom életéből II. című könyvben. A szomorú eseményekről a minorita rendház falán függő tábla mellett emlékeznek meg minden évben.

– Mindazok, akik átélték a korabeli brutális eseményeket, még fel tudják idézni, hogy az ártatlan szerzetesek elhurcolása egész Miskolcot megrázta. Mivel akkoriban sokan jártak templomba, a lakosságot is nagyon súlyosan érintette a változás – mondta dr. Várhelyi Krisztina, az Éltető Lélek Alapítvány elnöke. – A szentmisével egybekötött megemlékezést és koszorúzást Kartal Ernő minorita tartományfőnök, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) miskolci csoportjának elnöke kezdeményezte. Majd a csoport tagja, Gróf Lajos lett ennek a motorja, aki maga is részese volt az 1956-os forradalmi eseményeknek. Az ünnepélyt 2005 nyara óta rendezzük meg a Kartal Ernő atya által alapított Éltető Lélek Alapítvánnyal és a minorita rend tagjaival közösen.

Gáspár Miklós atya 1952 és 1961 között volt káplán a miskolci minorita Nagy­boldogasszony-templomban P. Nyizsnyik Mátyás plébános mellett.

Véres harc, sztrájk, elkeseredés

1956-ban forradalmi események színhelye lett a minorita templom környéke és a Hősök tere.

„Hömpölygött a tömeg a Petőfi tér felé, ahol az ünnepi nagygyűlés volt. Nagy Attila szavalatát hallgatva ujjongtak, hogy a forradalom elsöpörte az elnyomó rendszert. A templomlépcsőről néztük végig a Várhelyi családdal, amint leverik a csillagot a szovjet hősi emlékműről. Ez az örömteli hangulat azonban nem tartott soká. November 4-én volt a szovjet megszállás napja. A Hősök terén tankok sorakoztak, amelyek célba vették az embereket. Kijárási tilalmat rendeltek el. Megláttam egy családot, amelyik templomba igyekezett. Szomorú szentmise volt. Később az egyik detektív rugdosni kezdte a kórusfeljáró ajtaját. Követelte, hogy engedjem be, hogy onnan lövöldözzön a kijárási tilalmat megsértőkre. Nem engedtem. Véres harc, sztrájk és elkeseredés bénította a várost” – olvasható Gáspár Miklós atya visszaemlékezésében, akit innentől fenyegettek a hatalom emberei, és 1961-ben Jászladányba helyezték át.