Az öröm és annak hűlt helye – játszótérmaradványok Miskolcon

Az Utánam Srácok Fesztivál részeként tartották meg Kiss Tanne István kötetének bemutatóját a múlt héten Utánam srácok a játszótérre! címmel. A kötet – amelynek címe Az öröm hűlt helye, játszótérmaradványok Miskolcon – az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Átjáró könyvek sorozatának harmadik kiadványa, és a cím is elárulja, mi a témája: Miskolc játszóteres utcaképeit, közterületeit fotózta, dokumentálta a fotós szerző 2010 és 2021 között.

Beton, korlátok, láncok

– Azokat a játszótereket mutatja be a kötet, amelyek még a Kádár-korszakban születtek, betonból, korlátokból, láncokból építették őket. Még megvannak, de megjósolhatatlan, hogy meddig – mondta lapunknak Kapusi Krisztián történész, az Átjáró könyvek egyik szerkesztője és szerzője, a Privát félmúlt kiadványsorozat szerkesztője. Hangsúlyozta, ezeknek a játszótereknek már alig van funkciója, labdába sem tudnak rúgni az újak és modernek mellett, de a korábbi korosztályok gyerekkorának fontos helyszínei voltak. Ezért is volt fontos dokumentálni őket, mielőtt eltűnnének.

Az est másik témája is a játszóterekhez fűződik, hiszen nagyrészt ezeken a helyszíneken „játszódik” Radányi Judit: Kilián-dél, a mi kis falunk című kötete, ami a Privát félmúlt kiadványsorozat 22. darabjaként jelent meg még tavaly májusban. A könyvecske szomorú egyedisége, hogy a sorozat szerzői közül Radányi Judit az egyetlen, aki nem él, nem sokkal a kötet bemutatása után tavaly hunyt el. A rendezvény résztvevői így rá is emlékeztek.– Radányi Judit írásának hangulata épp az ellentéte annak, amit Kiss Tanne István képei sugároznak – mondta Kapusi Krisztián. Judit kötete az örömről szól, hiszen gyermekkora, a 60-as, 70-es évek emlékeiről ír. Azok az idők az említett játszóterekhez kötődtek, Judit esetében a Kilián-délhez. Megelevenednek a bújócskák, fogócskák, a görkorcsolyázás képei, hiszen a gyerekek többsége csak 5-6 éves korig hintázott, libikókázott, később inkább az említett játékokra használták a játszótereket, majd a tinédzsereknél már közösségi térként funkcionáltak.

Kapusi Krisztiántól még megtudtuk, Kiss Tanne István kötetéhez Bán András írt előszót. Emellett egy másik tanulmány is olvasható benne, amely a miskolci lakótelepek játszótereinek labdajátékáról, a kamáról szól, a nagy túlélőről, hiszen ez a játék ma újra reneszánszát éli.

(A borítóképen: Kapusi Krisztián a két kötettel: a játszóterekről beszélgettek)