Ünnepelt a férfikórus

A barát kórusokkal ünnepelte fennállásának 165. évfordulóját a Mezőkeresztesi Férfikórus. A szombat esti eseményen az ünnepelten kívül színpadra lépett a Mezőkeresztesi Kamarakórus, a Mezőkeresztesi Citerazenekar, a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyeskar, valamint a Szerencsi Férfikórus.

Az ünnepségen fölidézték, a kórus 1856 őszén a keresztesi református férfiak dalárdájaként alakult meg, a tagoknak szigorú szabályokat kellett betartaniuk. A hagyomány apáról fiúra s unokára szállt, így a kórus élete a második világháború rövid megszakításával töretlen. Volt, amikor hatvanan is voltak, ma tucatnyian énekelnek együtt. Zoller János karnagy 2011 óta vezeti a kórust, az ötvenegy éve tag Okos János pedig tavaly adta át a szervezés stafétáját Kocsordiné Barta Beátának. Megköszönték az önkormányzat és a polgármester anyagi és erkölcsi támogatását is.

Őrizzék a kultúrát

Majoros János polgármester elmondta, 1848 után dalárdák alakultak országszerte, hogy így őrizzék meg a magyar kultúrát, Mezőkeresztesen is ennek hatására döntött a kórusalakítás mellett a férfiak egy csoportja. A polgármester fölolvasta az egyik néhány hónapja elhunyt kórustag, Kertész Ernő lányának levelét is. Ahogyan Csiszárné Kertész Márta írta, édesapja nagyon várta ezt a napot, de nem érhette meg imádott kórusa 165 éves évfordulóját. Krónikásként jegyezte föl az énekkar életét, figyelte a kórustalálkozókat, s büszke volt mindenkire. A család is figyelte az eseményeket, büszke volt sikereikre. Ha a mezőkeresztesi dalszerető férfiak továbbra is akarják a közös munkát a zenei vezetőikkel, ha kapnak megfelelő szakmai figyelmet, találnak támogatót, hagyományt tisztelő mecénásokat, ha a település, a régió sajátjának érzi a kórusmuzsika támogatását, megérhetik még, hogy a jövőben is fölcsendülhet a nóta, a passió, a templomi énekek, a katonadalok, népdalcsokrok, Kodály, Bartók művei.

Tállai András, a térség országgyűlési képviselője szerint fölfoghatatlan, hogy van közösség, amely képes ennyi időn keresztül működni. Sok új dolog elveszett és sok új született a 165 év alatt, a kórus viszont maradt. A dal szeretete működtette a kórust ennyi generáción keresztül. Az ország számára is példa nélküli kulturális értéket jelent ez a magát fenntartó csoport. Bár a második világháborút követően átmenetileg nők is voltak a tagok között, később sikerült feltölteni a sorokat férfiakkal. Nehéz időszak volt számukra a rendszerváltás is. Szerinte hírnevet hoztak Mezőkeresztesnek, s létük számított abban is, hogy várossá vált a település, életükben elsődleges, hogy közösen énekelhetnek. A tagoknak pedig büszkeséget adott a kórus – történelmet írhattak –, s persze barátokat, sikereket, emlékeket. A kórus megérdemli, hogy legyen egy emlékszobája s egy kiadványa, amely feldolgozza az életét, hogy több száz év múlva is emlékezzenek rájuk, de remélhetőleg akkor is létezik majd ez a közösség.

A csoportot köszöntötte a többi kórus is, amelyek közül többen szintén jeles jubileumot ünnepelnek most vagy a közeljövőben, a citerások idén negyvenévesek, a szerencsiek pedig 2023-ban lesznek százesztendősek, míg a sepsiszentgyörgyiek tavaly múltak negyvenévesek.

(A borítóképen: Büszkék az elmúlt 165 évre)