Ruszinok öröksége

Helytörténeti kiadvány jelent meg Ruszinok Sajópálfalán címmel a település görögkatolikusságáról, amelynek hagyományai több száz évvel ezelőttre nyúlnak vissza. A helyi szerző, Simárszki Ádám a Debreceni Egyetem doktoranduszhallgatójaként a ruszinság történetét kutatja.

– A most megjelent helytörténeti kiadvány az első könyv Sajópálfala múltjáról, aminek mindannyian nagyon örülünk – mondta Kiss Attila, a sajópálfalai Szentlélek leszállása görögkatolikus templom parókusa. – Településünkön egyébként körülbelül kétszáz ruszin származású ember él, akik görögkatolikus vallásúak. Ruszin ételeket, mint a görhe és zsámiska, a mai napig készítenek a családok. Hagyományaik leginkább az egyházi szertartások keretében őrződtek meg, amelyeknek rengeteg archaikus eleme van. Az ortodoxok 1646-ban éppen Ungváron írták alá a pápával való uniót. Főleg ezen a környéken, a Kárpátok mentén éltek ruszinok, akik így görögkatolikussá lettek.

Ősi kottafüzetet őriznek

Sajópálfala kedvelt zarándok- és búcsújáró hely, amelyet csodás eseményekhez kötnek.

– Hitünk szerint a görögkatolikus templomban 1717-ben Mária kegyképe vérrel könnyezett és verejtékezett hat héten keresztül. Ebből az időből, 1730-ból származik a legősibb magyar görögkatolikus kottás énekeskönyv is, a sajópálfalai irmológion. A helybéli kántor, aki Lembergben tanult, kottázta le a szent liturgiát, amelyet akkor még ószláv nyelven tartottak, ezért az énekek sem magyar nyelvűek. A gyűjtemény az egész Kárpát-medencéből tartalmaz dallamokat, és a görögkatolikusok számára nagyon fontos forrás. Legutóbb az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szerdai szent liturgiáján hangzott el belőle a Kerub ének a Szent Efrém Férfikar vezetésével – emelte ki a parókus.

(A borítóképen: A kötet borítója)