Olvasni és számolni is tud már az elsős kislány

Épp három hete, hogy elkezdődött a tanév. Újj Tímea, a Miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskola elsős kisdiákja német két tannyelvű osztályba jár. Már jól kiismeri magát a hatalmas iskolaépületben. Barátokat is szerzett. És azt is tudja, hogy mennyi negyven meg negyven.

Csengőszó

Timit az iskolájában látogattuk meg. Rögtön a beszélgetésünk elején kijelenti, hogy szerinte nagyon jó iskolásnak lenni. Mégpedig azért, mert sok barátja van, akikkel jókat lehet játszani.

– Maja, Dorka és Kira, ők a barátaim – sorolja. – Korábban nem ismertem őket, itt találkoztam velük. Vagyis Kirának a nővérét ismertem, mert ő az úszótársam volt, meg az unokatestvérem szomszédja. De Kirával csak most lettünk barátok – osztja meg elöljáróban a fontos információkat Timi.

Elárulja, a reggelek fáradtan indulnak, mert korán kell kelni.

– Anyával elsétálunk az iskolához, ahol már várnak a barátaim. Velük együtt megyek be. Felmegyünk az első emeletre, átvesszük a cipőnket, és bevisszük a táskánkat a terembe. Amikor becsengetnek, akkor kezdődik az óra. A csengő azt is jelenti, hogy ebédszünet lesz, vagy kinti szünet. Legjobban a tesiórát szeretem, mert akkor tesizünk és németezünk is. Tegnap is volt tesióra, a tornaterem középső részében. Mert a tornaterem három részre van osztva. Volt lassú futás és guggolás, de játszani is szoktunk, tűz-víz-repülőt. A tanító néni először elmondja magyarul, utána németül. Szeretem a németórát is – teszi hozzá a kislány.

Száz vonal

Aztán elgondolkodik kicsit, milyen órák vannak még az iskolában. Például matematika és magyar.

– Matekórán van egy olyan füzetünk, amiben sok feladat van, azokat szoktuk megcsinálni. Az egyik feladatban a kis karikát kékkel kellett kiszínezni, a legnagyobb karikát pedig pirossal. Magyarórán álló egyeneseket rajzolunk a füzetbe, és fekvő egyeneseket is. Nem nehéz, nekem jól szokott sikerülni, a tanító néni megdicsért. Egyszer Ági néni nem mondta, hogy mennyi vonalat húzzunk, és aki mellettem ül, és úgy hívják, hogy Bence, húzott vagy száz vonalat a füzetébe – meséli vidáman Timi a nem mindennapi esetet.

Azt is szereti, amikor Ági néni mesél. Mostanában Vackorról olvas, aki szintén iskolába ment, méghozzá az 1. b-be. Sok minden történt vele, Timi arra emlékszik, hogy egyszer kinevették az osztálytársai a kölyökmackót.

– Huszonöten vagyunk az osztályban, és két tanító nénink van – jut eszébe a kislánynak. – Mind a ketten kedvesek, szeretem őket. Az osztálytársak is nagyon jók, de nem mindenki. Van három fiú az osztályban, akik nagyon rosszak. Az egyik nap, amikor tesióránk volt, a ruháikkal játszottak, és amikor fel kellett volna öltözni, az egyikük még a cipőjét sem találta. De a lányok aranyosak, mert ők jól viselkednek – szögezi le Timi.

Nagyszünet

Megállapítja, hogy az iskolában sokkal jobb, mint az óvodában volt. Amikor óvodás volt, nem szerette, hogy aludni kell ebéd után, most meg azt kívánja, bárcsak lehetne aludni.

– A tesiterembe kellene letenni az ágyakat, hogy aludhassanak a gyerekek. Vagy aludhatnánk futás közben is – ötletel Timi nevetve.

Elárulja, szereti a szüneteket is, főleg a hosszút, mert olyankor az udvaron találkozik a régi óvodástársaival. Igaz, ők már idősebbek, az egyik másodikos, a másik harmadikos, de elsős óvodástársa nem jár az iskolájába. Szünetben lehet homokozni az udvaron és sokat játszani.

Timi azt még nem tudja, hogy ha kijárta az iskolát, mivel szeretne majd foglalkozni, de azt igen, hogy azért kell iskolába járniuk a gyerekeknek, hogy okosak legyenek.

– Szeretnék jól megtanulni olvasni. Már valamennyire tudok, mert vannak olvasást tanító könyveim. Az elsőben nagyok a betűk, és rövidek a szövegek. A másodikban kicsik a betűk, a harmadikban pedig már a szövegek is hosszúak. Anya tanított meg olvasni, kérdezgettem tőle, hogy melyik milyen betű. Írni még nem tudok, de számolni igen – újságolja büszkén, és már sorolja is –, egy meg egy az kettő, öt meg öt az tíz, tíz meg tíz az húsz, húsz meg húsz az negyven, negyven meg negyven az nyolcvan.

Ez igazán szép teljesítmény egy első osztályostól. Timi arról is mesél, hogy a testvére is ebbe az iskolába járt, csak amikor elvégezte a negyedik osztályt, átment a Jezsuba. Most már hetedikes.

– Én nem szeretnék negyedik után elmenni, csak hatodik vagy nyolcadik után – közli velünk.

Végül megtudjuk, Timinek sűrűek a délutánjai is, mert jár úszni, zongorázni és akrobatikus rock and rollra. Korábban lovagolt is, de arra most már nincs lehetősége.

Beszélgetésünk végén épp kicsengetnek, kezdődik a nagy, udvari szünet.

(A borítóképen: Újj Tímea szerint azért kell iskolába járniuk a gyerekeknek, hogy okosak legyenek)