Megadja a tiszteletet az ékszernek

Szalay Edit munkái elgondolkodtatnak. Alkotásai mellett gyakran olyan idézetekre bukkanhatunk, amelyek segítik a szimbólumok megértését, és az alkotó ihletett pillanatairól is árulkodnak. Ékszerei és a kis­plasztikái sok szempontból formabontóak. Például sokféle technikai eszköz szó szerint beépül egy-egy szemet gyönyörködtető, ugyanakkor kényelmesen hordható ékszerbe. Számára egy winchester vagy egy nyomtatott áramkör darabja újabb és újabb kifejezőerővel bír, és része lesz az újragondolt egésznek.

– Édesapám feltaláló mérnök volt a jászberényi hűtőgépgyárban. Nagyon kreatív ember volt, foglalkozott valamilyen szinten ilyesmivel – kezdi Szalay Edit. – Akkor még fogalmam sem volt, hogy az anyagok engem is így megihletnek. Az előző rendszerben egyébként nagyon nehéz volt ötvösnek lenni, mert az, aki tervezte az ékszereket, csak mestervizsgás lehetett, ő dolgozhatott csak nemesfémekkel. Ugyanakkor a mestervizsgához nem lehetett egyetemet végezni, mert ez két külön út volt.

Apai örökség

– Ez az a szőlő – mutat a kiállítási tárgyak között egy ékszerre –, amit édesapám a hűtőgépgyárban a szifonokra dísznek készített, abroncsba rakta ezeket a fémből megmunkált szőlőket. Ő húsz éve halt meg, és megmaradtak a hagyatékában ezek a darabok. Ő kezdte el kalapálni őket, én pedig kivágtam, és ékszert készítettem belőle.

Metamorfózis című alkotása az ötvösbiennálén is szerepelni fog, ahol a világjárvány témáját járják körül az alkotók. – Nagyon szomorú lesz ez az esemény, mert az elmúlt két évben nagyon sok ötvöst elveszítettünk a koronavírus miatt. Ez az alkotásom arról szól – mutatja a tárlóban az Imádság címet viselő ékszert –, hogy a lélekvivő angyalhoz imádkozunk. Ez a motívum Szent István szarkofágján is rajta van. Alatta egy laptop winchesteréből készült a tükörforma, abba finoman belevéstem a világvallások szimbólumait. Egy királyláncra van felfűzve, amit szintén én készítettem. A világjárványra referálok így, és ez az erdélyi imaidézet is a lélekvivő angyalhoz szól: „Vidd fel mennybe Szentatyámnak!” Minden lélekért szól ez az imádság.

– Ady Endre versei is inspiráltak. Azt vettem észre, hogy száz évvel ezelőtt megmondta, hogy most mi van: „Csitt, most valahol, tán Ujpesten, húszesztendős legénynek vackán Álmodik a Nyomor.” Ez most is aktuális. Ehhez az idézethez szintén számítógép-alkatrészekből készítettem ezeket a kisplasztikákat, ez a vers is inspirálta. Ebben is azt érzem, hogy Adyból azt vettem ki, ami szomorú. Hogy igen, fejlődünk, ott a szép új világ, de mégsem tudunk vele élni.

„Elfújta mind a szél”

Trianon témája is összeköti az egyik tárlóban található alkotásait. Négy kisplasztikája látszólag négy különböző témát dolgoz fel, ezek azonban szorosan összekapcsolódnak.

– „A többieket elfújta mind a szél” . Ez egy idézet egy korabeli Trianonnal foglalkozó újságcikkből, ami arról szólt, hogy elfogytak a magyarok, már csak a temetők maradtak… Az én családom Felvidékről való, nekünk is mindenünket elvették. Vasgyárunk volt, a miskolci zsinagóga vasoszlopait például a mi hisnyóvízi gyárunkban öntötték.

– Cziffra Györgyöt például azért is választottam – mutat egy másik alkotást –, mert évfordulója volt, de aztán rájöttem, hogy ő is kötődik Trianonhoz, mert az ő szüleit is a trianoni döntés miatt zsup­polták haza Magyarországra. Ő ugyan már itt született, korábban azonban jómódúak voltak, míg itt, Angyalföldön szegénységbe kerültek.

– Vörösvágás Trianon után került el Magyarországról, és van egy legenda, hogy azóta ez az opálbánya nem ad drágakövet. Olyan nemes és különleges opált adott korábban, hogy Izabella királyné opálköves násfája is onnan származott, ebből a bányából. Ez a téma is felkeltette az érdeklődésemet.

– Aztán régebben felfigyeltem egy lepkesúlyú bokszolóra, aki csoda volt, hogy egyáltalán megnyerte az olimpiát, aranyérmes lett, és azt nyilatkozta a korabeli sajtóban, hogy Trianonért küzdött. Kocsis Antal, a boksz első magyar olimpiai bajnoka az öltözőben, győzelme után könnyei között egy papírlapot kért, amire reszkető kezekkel, többször megállva azt írta a Nemzeti Sport beszámolója szerint: „A trianoni békeszerződésért... Éljen ­Magyarország!” Ő mondta, hogy sok mindent el lehet tőlünk venni, de a küzdést, ami benne is megvolt, azt nem lehet.

Az elmúlt idő

– A kiállítás kapcsán vettem észre, hogy mennyire fontosak nekem a régi dolgok. Amikor például kicserélték az ablakainkat, akkor lefestettem őket, ezek a képek is a kiállítás anyagát adják. Az alkatrészeiből, például a kilincsekből is ékszereket készítettem. Nagyon szeretem, ha a tárgyaim működőképesek. A „Labirintus” például egy kétoldalú medál, igyekeztem úgy elkészíteni, hogy használat közben is forogjon, ezekben is vannak számítógép-­alkatrészek. Mindkét oldala él és működik, és a labirintus szimbólumát használtam, hiszen az emberi agy és a számítógép agya is megengedi ezt az asszociációt.

– Én magam egyébként nem vagyok nagyon ékszeres, a hétköznapokban nem sok ékszert hordok. Csak egy-egy olyan darabom van, amiről például tudom, hogy a színházba veszem majd fel. Nem hordom őket mindennap, megadom a tiszteletet az ékszernek.

Szalay Edit ötvösművész Modern örökség című tárlata január 9-éig látható a Miskolci Galéria Feledy-házában.

(A borítóképen: Szalay Edit ötvösművész – alkotásai sok szempontból formabontóak)