Hálás a hosszú életéért

A Deszkatemplom közösségének tagja Nyírfalusiné Erzsébet, akinek augusztus 8-án volt a századik születésnapja. Ez majdnem egybeesett Noel nevű déd­unokája keresztelőjével, amit egy hétre rá tartottak. Az ünnepélyes istentiszteleten a dédnagymamát nyugalmazott presbitertársa, Baji Lászlóné köszöntötte. Zsóka néni szívesen mesélt nekünk családja körében a hosszú élet titkáról és a rengeteg szeretetről, amit kapott.

Generációk találkoztak

– Jó érzés, hogy együtt ünnepelhettem Noel dédunokámmal, mert nagyon aranyos kisfiú. Mondtuk neki előre, hogy vizet kap majd a fejére. Bátran viselte a szertartást, nem sírt – idézte fel a dédnagymama. – Annak is örültem, hogy abban a gyülekezetben keresztelték, ahová sok évig tartoztam és presbiterként is szolgáltam. Akkor kerültem a Deszkatemplomba, amikor leégése után újjáépítették. A családom és később már az unokáim is elkísértek istentiszteletekre, és mindannyiukban kötődés alakult ki a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség felé.

Hitének tulajdonítja Zsóka néni, hogy ilyen szép kort ért meg.

– Szinte beszélőviszonyban vagyok a Mennyei Atyával, és sokat imádkozom. Szerintem az imádság rengeteget jelent, meghosszabbítja az életet, és békességet ad. Érzem, hogy törődik velem Isten, hogy ilyen hosszú életet kaptam tőle. Korábban bibliaórára is jártam, és születésnapom alkalmából a közösségem egyik tagja köszöntött a keresztelőn. Több szép saját kezűleg készített kézimunkát kaptam tőle, mert baráti viszonyban vagyunk. Jó szívvel emlékszem vissza erre a közösségre, mert sokan szerettek ott. Időnként még a mai napig is meglátogatnak. Manapság már csak a televízióban tudom követni az istentiszteleteket, mert romlott a hallásom, de a gyerekeim mindig odafigyelnek rá, hogy ne maradjak le róla. Az úrvacsorát pedig házhoz hozza a lelkész – sorolta a százéves néni.

Egy házban él a négygenerációs család, és hatalmas kerti partit rendeztek a dédinek.

– Szamoskéren születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, de már 4 éves koromban Miskolcra költöztünk. Ezt a várost tekintem az otthonomnak, amit főként azért szeretek, mert nagyon szép vidéken fekszik. Fiatalabb koromban gyakran jártam ki Lillafüredre és Tapolcára. Dunántúli rokonainknak máig ajánljuk ezeket a helyeket. Valamikor a tanácsnál dolgoztam a pénzügyi osztályon, és onnan mentem 55 évesen nyugdíjba. A férjemmel szépen éltünk, jó kedélyű ember volt, és nem szűkölködtünk sosem. Ma is elégedett vagyok, mert szeretetteljes kapcsolatot ápolok a rokonaimmal. Jelenleg ebben a Győri kapui kertes házban élek a két gyermekem családjával. A menyem ügyesen gondoskodik rólam, és nagyon jó hozzám. A lányom pedig a felső emeleten lakik. Összesen hat unokám van, és már három dédunokám is született. Mindig félreteszek, hogy a születésnapjukra, névnapjukra tudjak ajándékozni nekik egy kis zsebpénzt. Az egész família odáig volt, hogy megértem a századik élet­évemet. Hatalmas ünnepséget rendeztek nekem kint az udvaron, szívesen mozdultam ki – osztotta meg az ünnepelt.

(A borítóképen: Nyirfalusiné Erzsébet nagy családjában négy generáció él együtt)