A héten kerül a hazai mozikba Kis Hajni egész estés játékfilmje

A héten kerül a hazai mozikba Kis Hajni egész estés játékfilmje. A Külön falka a CineFesten mutatkozott be, ahol közönségdíjat kapott. Hogy elnyerték a nézők tetszését, már a premiervetítésen világossá vált: itt mérték a nemzetközi fesztivál eddigi történetének leghosszabb ideig – 5 perc 3 másodpercig – tartó tapsát.

A különleges apa-lánya kapcsolatot nem hivatásos színészekkel meséli el a film. Jó választásnak bizonyult Horváth Zorkára és az MMA-harcos Dietz Gusztávra bízni a szerepeket. Hogy más lett volna-e a Külön falka hivatásos színészekkel – erről is kérdeztük a rendezőt, Kis Hajnit, aki válaszában azt valószínűsítette: elég más lett volna.

Miért éppen ezt a történetet választotta az első filmjéhez? Mi az, ami miatt nagyon régóta szeretett volna egy zűrös apa-lánya kapcsolatról mesélni?

A saját életemből adódóan éreztem az indíttatást, hogy egy ilyen sok szinten problémás kapcsolatról beszéljek

Kis Hajni

Már az SZFE-n a diplomafilmem ebben a témában írtam. De valahogy akkor még nem éreztem magam érzelmileg készen arra, hogy azt megvalósítsam. A saját életemből adódóan éreztem az indíttatást, hogy egy ilyen sok szinten problémás kapcsolatról beszéljek. Az első nagyjátékfilmemnél jött el ennek az ideje.

Van-e olyan megnevezhető irodalmi vagy filmes előzménye a Külön falkának, ami akár a filmnyelvre, akár a választott képi világra hatott?

Rengeteg referenciát gyűjtöttünk filmekből az írótársammal, Szántó Fannival és a film operatőrével, Nyoszoli Ákossal. Nehéz kiemelni egyet-egyet, mert tényleg nagyon sokféle műfajban kerestünk, néztünk filmet. Vagy akár olyat, amiről úgy gondoltuk, hogy a film formavilágában közel áll hozzánk.

Mennyire volt világos a forgatásra való felkészüléskor, hogy következetesen vállalt sorsot kap a film hőse? Azért kérdezem ezt, mert a film egy pontján határozott érzésem volt, hogy a film akár igazságszolgáltatás is lehetne, ha megadhatná a kitörésnek azt az esélyét Tibornak és a lányának, amit a valóságban nem kaphatnak meg.

Ez egy vállalt sors a főszereplő, Tibor részéről. Lehetőséget kapnak a lányával az újrakezdésre, de ez hosszú távon és nem a filmidőn belül következik be, hanem remélhetőleg a filmidőn kívüli távolabbi jövőben.

A történetvezetés szándékosan követi-e azt, amit valóságként ismerünk vagy képzelünk? Ha igen, akkor azért-e, mert a dráma nemcsak attól dráma, ami megtörténik, hanem attól is, ahogyan megtörténik?

Úgy gondolom, a szabad akarat és determinizmus egyszerre létezik. A determinizmus nem egy felsőbb erőből következik. Tehát nem az történik, hogy valaki írja a sorsunkat és nem bábként vagyunk rángatva. Szerintem alapvetően szabadságban vagyunk, és a börtönünket magunknak szüljük. Minden múltban bekövetkezett gondolatunk, érzésünk, kimondott szavunk és cselekedetünk determinál minket a jövőben. Onnantól szűnik ez meg, hogy megtanuljuk uralni a gondolatainkat, ezáltal az érzéseinket és az érzések által a cselekedeteinket és ösztöneinket. Úgy gondolom, teljes mértékben felelősei és okozói vagyunk az életünknek. A filmben is szándékosan követtem ezt a vonalvezetést, mert az életben is ebben hiszek. A dráma pedig attól dráma, amiért és ahogyan egy törés megtörténik egy ember életében.

Az, hogy a próbatételt előidéző helyzeteket sokszor nem választhatjuk meg, de a reakciónkat annál inkább, úgy lesz-e világos a filmben, ahogyan ábrázolni szerette volna? Dietz Gusztáv ezt úgy játszotta el, ahogyan rendezőként szerette volna?

Gusztáv teljes mértékben azonosulni tudott Tibornak a sorsával, szó szerint élte a főhősnek a nehézségeit. Együtt járta végig vele ezt a küzdelmes utat, vállalta a felelősséget, ezért ő nem csak játszott, nagyon örülök, hogy őt választottam.

Ez általában is fontos: változtatott-e a filmen az a tény, hogy a két főszereplő nem hivatásos színész? Más lett ettől, mint amilyennek szerette volna?

Erre biztosan csak akkor tudnám a választ, ha főszerepben azokkal a színészekkel is végig csináltam volna a forgatást, akikről úgy gondolom, hogy megfelelőek erre a szerepre. Amúgy valószínűsítem, hogy elég más lett volna a film.

Apa-lánya történet

A történet szerint a tizenkét éves Niki (Horváth Zorka) nagyszüleivel él, akik nem tudják kordában tartani a vadóc, az iskolában nehezen beilleszkedő gyereket. Amikor Niki megtudja, hogy édesapját, Tibort kiengedték a börtönből, minden tiltás ellenére felkeresi a férfit.

Tibor (Dietz Gusztáv) kidobóként dolgozik a budapesti éjszakában. Magának való alkat, erőszakos természete miatt állandó harcban áll a környezetével. Sötét múltja és egy családi titok miatt kerüli a lányával való találkozást, de Nikit nehezebb lerázni, mint gondolta. A két kívülálló lassan közeledni kezd egymáshoz, de minden az ellen szól, hogy a család egyesülhessen.

(A borítóképen: A film alkotói a CineFesten: Dietz Gusztáv, Kis Hajni és Horváth Zorka)