Interjú: Daniel Olbrychski lengyel színésszel

2021.09.14. 16:00

A 2021-es Európai Mozi Nagykövete díjat átadták a CineFesten

Daniel Olbrychski lengyel színész vehette át a 2021-es Európai Mozi Nagykövete díjat a CineFesten.

Hajdu Mariann

Fotó: Ádám János

Daniel Olbrychski, a lengyel filmgyártás alighanem világviszonylatban is legismertebb színművésze a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál vendége. A pénteki nyitóünnepségen a 76 éves színész vehette át a fesztivál 2021-es Európai Mozi Nagykövete díját. Daniel Olbrychski a világhírű Oscar-díjas lengyel filmrendező, Andrzej Wajda emblematikus színésze volt, majdnem minden filmjében szerepelt. Több magyar filmben is láthattuk. A művésszel szombaton beszélgettünk.

Gratulálok az Európai Mozi Nagykövete díjhoz. Mit szólt hozzá, amikor kiderült, ön kapja az idén?

Az első gondolatom az volt, hogy már öreg vagyok, és most már az összefoglaló, életműdíjak következnek az életemben. A feleségem azonban, aki egyben az ügynököm is, rögtön elújságolta az összes lengyel barátomnak és ismerősömnek, hogy egy ilyet kaptam. Az mindig szokatlan egy kicsit, ha egy másik országban kapunk díjat. A színészek általában szeretnek saját országukban, ahol saját nyelvükön játszanak, népszerűek lenni, és amikor a határukon túlról kapják az elismerést, az meglepi őket, szokatlannak érzik, hogy valaki észrevette őket egy másik nyelvű országban, egy másik kultúrában is. Annál inkább igaz ez, mert az amerikai filmek forgalmazása az egész világon nagyon erős – az igaz, hogy professzionálisan csinálják mindezt, szeretjük is nézni, én magam már az amerikai színészek ötödik nemzedékét figyelem és kedvelem –, ezért a nézők többsége őket ismeri. Az amerikaiakon kívül legfeljebb még a francia színészekről tudnak, a filmjeiket fiatal koromban forgalmazták jól, rajtuk kívül minden nép legfeljebb a saját színészeit ismeri. Úgyhogy ebben a helyzetben a magyar díj vagy az ukrán, amit pár hónappal ezelőtt megkaptam, nagyon kivételes és nagyon megtisztelő.

Magyarországon jól ismert a neve, hiszen Andrzej Wajda filmjei – amelyek többségében szerepelt – igen népszerűek a művészfilmeket kedvelő magyar nézők körében, valamint több magyar filmben is láthattuk.

Igen, de ahhoz, hogy eljátszhassam ezeket a szerepeket, legalább a magyar rendezőknek kellett ismerniük engem. Például Jancsó Miklósnak, akivel 1970-ben forgattam először. Ő azért ismert jól, mert ismerte Wajda filmjeit. Addigra már több filmjében szerepeltem.

Erről az 1970-es filmről Jancsó Miklós később azt nyilatkozta egy szaklapnak, hogy már elkezdte forgatni az Égi bárányt, amikor kiderült, hogy Olbrychski a stáb rendelkezésére tud állni. Ez egy olyan lehetőség volt, mondta, amit nem lehetett elszalasztani, ezért a félkész filmbe beleírtak egy szerepet. Ön tehát elvállalta, hogy játszik Jancsó filmjében. Miért döntött így?

Nem volt nehéz elvállalnom, 25 éves voltam, és Európa egyik legfontosabb rendezője ajánlotta fel a munkát. Nagyon boldog voltam. Ismertem Jancsó filmjeit – az volt a fantasztikus, hogy egymás filmjeit néztük –, nem beszélve arról, hogy Miklós az első ajánlatot egy olaszországi forgatásra adta, az Égi bárány az csak úgy közbejött. Akkoriban annyira nagy szám volt a vasfüggönyön túl játszani egy filmben, hogy igazából akármit elvállaltam volna. Mostanában a lengyel színészek gázsija kicsit hasonlít már a francia, a német színészekére – remélem, a magyaroké is –, de akkoriban óriási szakadék volt köztünk. Az Olaszországban forgatott filmért, ez is 1970-ben volt, 10 ezer dollárt kaptam, ez akkora vagyon volt, nem is tudom, ez ma mennyit jelentene. Ebből a pénzből vettem meg az első autómat. Büszke vagyok, és meghatott, hogy Jancsó Miklós ennyire számított rám, négy filmet csináltunk együtt, ebből kettőt Olaszországban, kettőt Magyarországon. Az utolsót, azt hiszem, pontosan 10 évvel ezelőtt forgattuk, 90 éves volt akkor Miklós. Aztán játszottam más magyar rendezőkkel is később.

Mi fogta meg Jancsó Miklós rendezésében?

Egy igazi költő volt. A szellemiséget képviselte. Úgy mesélte el a történeteket a filmjeiben, ahogy azelőtt és utána senki sem tudta. És ez a fantasztikus, kivételes, egészen újszerű mesélési mód, a hosszú felvételek már mindig ott lesznek a világ filmtörténetében a megfelelő helyen, az, amit alkotott, pótolhatatlan, már senki nem fogja tudni megcsinálni.

Említette a további magyar filmeket. Hármat is forgatott később, már a 90-es években, Erdőss Pál, András Ferenc, Gyarmathy Lívia rendezőkkel. Miért éppen velük, és miért épp ezeket a filmeket vállalta?

Igazából mi, színészek megvehetők vagyunk: mint a lányok a bálon, állunk a falnál, és várjuk a meghívást. Hogy miért éppen akkor és azokat vállaltam el, nem tudom. Az viszont érdekes, hogy az utolsó 30 évben egész Európából és az USA-ból is több felkérés jött a bálba, mint a lengyel bálokból. Az utolsó öt évben is játszottam néhány fontos szerepet, de lengyel oldalról Andrzej Wajda és Jerzy Hoffman kért fel mindössze a táncra. Lengyelországban még mindig támasztanám a falat.

Viszont Andrzej Wajda tizenhárom filmjében játszott. 20 évesen kapta meg első nagy szerepét A légió (1965-ben forgatták) című történelmi drámában.

Ez igaz, és a 13 filmből 10 főszerep. Az utolsó időkben Wajda egyszer megkérdezte: Daniel, mi hány filmet csináltunk együtt? És mivel kíváncsi voltam magam is, utánaszámoltam, majd mondtam neki, hogy 13, ebből 10 főszerep, és 3 kisebb szerepet is adtál. Wajda erre visszakérdezett: tényleg? Akkor itt az idő, hogy egy tizennegyedikbe kezdjünk, majd a feleségéhez szólt: Krystyna, keress egy témát! Három hónappal később Wajda meghalt. Ezért szoktam mondani, hogy a 14. szerepem az, hogy Wajda egyetlen lányának a keresztapja vagyok. És ezt a szerepet életem végéig fogom játszani. És jól csinálom.

Vívott, lovagolt, dzsúdózott, de a 800 méteres futás, az ökölvívás is ott a kedvencei között. Nagyon fontos volt mindig is a sport az életében...

...És még mindig fontos. Ha reggel nem tornászok egy fél órát, akkor úgy járnék, mint Jean Reno – nemrég találkoztunk –, pedig ő a fiatalabb. (Mutatja is, szerinte hogyan jár a kollégája, majd többször felhúzódzkodik a széken – a szerk.) Otthon van egy bokszolószobám is, ahol tudok gyakorolni, és van egy úgynevezett denevérpadom, lógok rajta. Itt nem tudok mozogni már második napja, és már egy kicsit másképp járok. A sport szeretetét tőlem örökölhette az unokám, akire nagyon büszke vagyok. Történelem szakot végzett az egyetemen, 28 éves, és 8 éve nem tudják megverni a sportágában: ez egy hagyományőrző sport, karddal, szablyával űzik. Három éve világbajnok. Én is szerettem volna olimpiai bajnok lenni, de nem tudtam eldönteni, melyik számban induljak, annyi mindenbe belekóstoltam. Aztán mindenre szükségem lett a filmezés során. Meg annak is köszönhetem, hogy 76 évesen egészséges vagyok.

Van olyan filmje – 1974-ben forgatta, az Özönvíz című, később Oscarra is jelölték –, amihez komoly izmokat kellett növesztenie. Mesél erről?

Ez így volt. Van a filmben egy párbajjelenet, a világ filmtörténetének egyik legjobb párbajjelenete. És amikor felugrok a lóra, mindenki láthatja, hogy én csinálom, nem egy kaszkadőr. A mai napig fontos a lovaglás, hetente háromszor nyeregbe ülök.

A Jancsó Miklós rendezte Égi bárányt (1970) és Wajda Az ígéret földje (1975) című filmjét láthatja a közönség a CineFesten Miskolcon. Tervezi, hogy megnézi őket?

Nagyon ritkán nézem magam vissza, és van néhány filmem, tizenvalahány, amit soha nem is láttam, például azért, mert nem tudtam ott lenni a bemutatón mondjuk Japánban, Olaszországban vagy Németországban, és utána valahogy elhagyott az a gondolat, hogy kérjek egy kópiát. Ilyen sajnos Jancsó Miklóssal az utolsó közös filmünk is. Az ígéret földjét azonban láttam többször is különböző alkalmakkor. Némi öniróniával mondhatom, hogy én voltam az egyetlen, aki megpróbálta Wajda fejéből kiverni azt a gondolatot, hogy megcsinálja a filmet, mert a könyv maga nagyon unalmas. Wajda azonban egy mesterművet csinált belőle. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb filmje, sőt Ingmar Bergman (svéd filmrendező – a szerk.) egyszer úgy fogalmazott, hogy a mozitörténet egyik legfontosabb filmje. Mindenki, még én is nagyon szépen játszom benne. És nagy örömmel nézem meg az Égi bárányt is, mert talán a 70-es években láttam utoljára, már nem igazán emlékszem rá, tudom, hogy abban is lovagolok, szóval kíváncsi vagyok rá.

Húszévesen, amikor elkezdett filmezni, a színművészeti egyetemre járt, ám a filmek hosszú sora miatt nem tudta befejezni. Úgy tudom, csak 2010-ben szerzett diplomát. Miért tartotta ezt akkor fontosnak?

Az akkori színiakadémia rektorának volt az ötlete, hogy Krystyna Janda, aki szintén Andrzej Wajda színésznője volt, a világ egyik legjobb színésznője és én vezessünk mesterkurzusokat az egyetemen. Krystynához tartoztak a színházi jelenetek, hozzám pedig a költészet, ezen belül a Shakespeare-művek előadásának módszerei. A diákok nagyon megkedveltek minket, és mi is őket. Emlékszem, hogy a diákjaim vizsgája előtt sokkal nagyobb volt a lámpalázam, mint a saját bemutatóim előtt. Aztán később ugyanez a rektor felajánlotta, hogy állandó jelleggel foglalkoztatna bennünket. Ezt jó ötletnek gondoltam, kiindulva abból, hogy az én koromban már valószínű nem hívnak annyit ide-oda játszani, ez meg egy állandó, biztos állás lehetne. De mivel állami főiskoláról volt szó, csak olyat lehetett foglalkoztatni, akinek minimum megvan a kisdoktorija. Kérdeztem, mit tegyek. A rektor azt mondta, le kell vizsgáznom minden tantárgyból, amit egy harmadéves hallgatónak le kell tenni, két tantárgyból azonban felmentést ad, testnevelésből és az idegen nyelvből. Szakdolgozatot is kellett írnom, és meg kellett védenem. Mindent megcsináltam, a diákjaim kint drukkoltak az ajtó előtt. Mindegyikből a legjobb jegyet kaptam. A disszertáció témája az volt, ami hozzám a legközelebb áll: a klasszikus lengyel és világirodalom filmen és színházban. Az 50 éves tapasztalatom alapján készült. A poén az a történetben, hogy semmiféle álláslehetőséget nem kaptam. Úgyhogy ott a megszerzett cím, de semmit nem érek vele.


Névjegy

Daniel Olbrychski

Született: Łowicz, 1945. február 27.

Lengyel színész, 1964-től filmez. Nemzetközi hírnevét Andrzej Wajda játékfilmjeiben nyújtott alakításainak köszönheti.

Első közös filmjük: 1965, A légió

Oscar-díjra jelölt film, amiben játszott: Özönvíz (1974), Nyírfaliget (1979)

Oscar-díjas film, amiben játszott: A bádogdob (1979)

Magyar hangja: Szakácsi Sándor

Híres színésznők, akikkel együtt játszott: Angelina Jolie, Fanny Ardant, Hanna Schygulla, Jeanne Moreau, Julia Ormond, Monica Vitti

Háromszor nősült. 2004-től a felesége: Krystyna Demska

(A borítóképen: Daniel Olbrychski)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában