Több generációt is túlél a diófa

Hazánkban a diófa kedvelt fajtának számít, termését is szívesen begyűjtjük és felhasználjuk, továbbá a kert pompáját is növeli monumentális méreteivel. Könnyen több generációt átívelő, családi örökség is válhat belőle.

Megyeri Szabolcs kertészmérnök szerint a lombhullató, egylaki fa akár húszméteresre vagy annál magasabbra is megnőhet, élettartama akár 150 év is lehet, cseperedése azonban az élettartama felénél megáll. A fafajta kedveli a humuszos, meszes, jó vízellátottságú talajt, a déli fekvésű lankákon, de akár egy átlagos kert földjében is könnyen otthonra talál. Kivétel, ha nagyon laza, homokos vagy éppen túl kötött talajról van szó. Lombkoronája magas és széles, így nagy kiterjedésű árnyékot vet, a hőség ellen is véd. Ezért nemcsak zárt kertekbe, hanem közparkokba is szívesen ültetik. A kertészmérnök azonban utcafronti faként nem ajánlja, hiszen túl nagy területet takarhat el, árnyékolhat be az ablak előtt vagy épp belelóghat a légvezetékekbe is.

Előtte mérlegelni kell

Ültetése előtt mindenképp érdemes mérlegelni, hiszen nemcsak lombkoronája szerteágazó, hanem gyökérzete is, így a kertben lévő többi fától jelentősen távolabb kell elhelyezni, akár 10 méterrel. Ugyanígy meg kell célozni az ideális távot a házfaltól és a kerítéstől, valamint a szomszéd lakrészétől is. Számolni kell azzal, hogy a szomszédba átnyúló faágról lehulló termés a mellettünk lakó tulajdona, aki ezzel szemben az átnyúló ágakról közvetlen módon nem szüretelhet. A magról ültetett diófacsemete körülbelül 10-12 év múlva hozza az első terméseket. Ha oltott csemetéről van szó, ez az idő 3-4 évre csökken. A fa termésének, a diónak burka zöld, éréskor – szeptember, október környékén – megrepedezik és leválik. Ültetéskor az öntözés legyen alapos, amit az első hetekben gyakrabban meg kell ismételni.

A dió fiatalon fagyérzékeny, a kemény tél könnyen keresztbe tehet a dióter­mesztésnek. Erre találták ki az akácpróbát, ami azon alapszik, hogy a dió és az akác fagyérzékenysége körülbelül azonos, így ha a termőhely közelében van akác, és az a tavaszi mínuszok után fagykárt szenvedett korábban, akkor jó eséllyel a diófa is veszélyben forog. Nagyon hideg napokra érdemes felkupacolással óvni a fát, a törzsét pedig nádszövettel is bevonhatjuk a károsodás elkerülésének érdekében – írja Megyeri Szabolcs a témát összefoglaló blogbejegyzésében.

A diófát szeptember környékén kell metszeni, tavasszal tilos. A metszéssel a lombkorona szép formájának kialakítására törekedhetünk, továbbá a bőséges termés elérésére. A fafajta nem mentes a kártevőktől, kórokozóktól. Ezért is fontos a hullott lomb eltávolítása, a permetezés, az őszi lemosás réztartalmú gombaölővel. A diófák körében a leggyakoribb a gnomóniás betegség, ami barna, fekete foltokat eredményez a leveleken, valamint a termés zöld héján. A betegségnek egy gomba az okozója, ami képes a lehullott lomban áttelelni és tavasszal visszatérni, új tüneteket okozva ezzel a növénynek. A betegség a fa teljes pusztulásához vezethet, permetezéssel, az őszi lehullott levelek elégetésével megelőzhető a folyamat. A nemezes gubacsatka, a sárga diólevéltetű, az almamoly számára ugyancsak kedvelt csemege a fafajta. Mindhárom megelőzhető a tavaszi lemosó permetezéssel, később akár a rovarölő szerek bevetésével.

A diófa lombozatának komposztálásáról megoszlanak a vélemények, azonban a kertészmérnök szerint komposztálható, de egy szűk évig érdemes a ládában tartani. Ha valóban diófa ültetésére szánjuk el magunkat, megbízható forrásból szerezzük be a csemetét, hogy erős növekedése, bő hozama legyen.

(A borítóképen: Idő kell a jó dióterméshez)