Változó olvasási szokások a karantén idején

Az olvasás egyre kevésbé tartozik a népszerű elfoglaltságok közé, de vajon a bezártság visszavezette-e az embereket a könyvek világába?

Bukovenszki-Nagy Eszter

Forrás: Venczel-Tóth Evelin fotója

Különböző olvasási felmérések alapján az emberek egyre bátrabban bevallják, hogy nem szeretnek olvasni. Azok azonban, akik igen, mégsem tudnak annyi időt fordítani rá, mint amennyit szeretnének. A világ pörög, futunk vele, esténként sokszor csak arra van energiánk, hogy csorgassuk a nyálunkat egy-egy sorozat vagy film előtt. Amikor viszont a világ lelassult, bezárt, és megszűnt az időhiány, mint kifogás, akkor vajon többször vettünk könyvet a kezünkbe? Néhány olvasónkat arról kérdeztük, hogy befolyásolta-e az olvasási szokásaikat a bezártság.

Az ipari fogyasztó

A miskolci Venczel-Tóth Evelin mondhatni nagyipari könyvfogyasztó, egy könyvekkel foglalkozó videoblog, a Pergamenre hányt szavak tulajdonosa, emellett korrektorként dolgozik egy kiadónál. Elképesztő mennyiségű kiadványt olvas és mutat be követőinek, YouTube csatornájának 6-7 ezer követője van hetente.

– Igen, befolyásolta a karantén az én olvasási szokásaimat is, mégpedig úgy, hogy végre még több időm lett, amit bűntudat nélkül a könyveknek szentelhettem. Több mint száz könyvet olvastam el 2020-ban, ez a vírus nélkül nem sikerült volna. Emellett kerülni kezdtem a betegségekről szóló könyveket, próbáltam kevesebb komoly témájú és lelombozó kötetet a kezembe venni, mert szerettem volna kikapcsolódni. Életemben először elkezdtem hangoskönyveket hallgatni, és így az új kreatív hobbijaim közben is „olvashattam”. A kiadók több kiárusítást is tartottak ebben az időszakban, én pedig igyekeztem támogatni a kedvenceimet egy-egy rendeléssel. A könnyed olvasmányok mellett újra a klasszikusok felé fordultam, mert több időm és türelmem volt a szépirodalomra, nem kellett félbehagynom és később visszarázódnom ezekbe a történetekbe. Úgyhogy azt mondhatom, hogy számomra ezen a téren csak pozitív változást idézett elő a karanténidőszak – árulta el a betűk szerelmese, aki egyébként bábszínész a miskolci Csodamalom Bábszínházban.

A Covid19-járvány miatti bezártság növelte az olvasási kedvet, a világ népességének 33 százaléka több könyvet olvasott tavaly, mint az előző évben. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) és a Tárki közös felmérése alapján a megkérdezett magyarok 31 százaléka több időt szánt olvasásra 2020-ban, mint a pandémiát megelőző évben, adta hírül a KSH sajtóközleménye.

Evelin tapasztalata, hogy az elmúlt egy évben sokkal többen fordultak hozzá, hogy ajánljon nekik valamilyen kötetet, a karanténban az addig nem olvasó emberek is a könyvek felé fordultak.

– A másik végletről is hallottam, vagyis hogy sok olvasni szerető ember nem talált megnyugvást a könyvekben, egyszerűen ebben a világvége hangulatban nem tudtak koncentrálni az olvasottakra. Általánosan megfigyelhető volt, hogy mindenki a könnyedebb, kikapcsolódást nyújtó történeteket kereste ebben az időszakban – osztotta meg benyomásait.

Dráguló könyv

– Ugyanannyit olvasok, mint a karantén előtt, leginkább Leslie L. Lawrence és Rejtő Jenő klasszikusokat forgatok szívesen. Azt vettem észre, hogy az ismerőseim közül egyre többen olvasnak, azonban a streaming szolgáltatók térhódítása az elvártnál jelentősebb mértékben nőtt – fejtette ki a hernádszentandrási Kavasánszki Zsolt. – Összességében a digitalizáció miatt egyre kisebb igény van a könyvekre, amit véleményem szerint a kiadók sem megfelelően reagálnak le sajnos. Egyre többe kerül jó minőségű nyomtatott könyvet beszerezni. Az elmúlt tíz évben körülbelül a másfélszeresére, de legalább a duplájára nőttek a könyvesbolti árak. Amíg ez a felfelé tartó tendencia tart, addig egyre többen fognak olcsóbb szórakozást választani, ez pedig egy ördögi kör – tette hozzá.

Terápiás elfoglaltság

A 31 éves miskolci Domokos Péternek, sokakkal ellentétben, éppen kapóra jött a kényszerű bezártság, ugyanis két elég csúnya szakításban volt része a közel másfél év alatt. A bezártság és a vele járó kényszerű nyugalom új hobbik, időtöltések felé fordították a figyelmét.

– Olvasni mindig is szerettem, és noha nem tartom magam olvasott embernek, azok közé tartozom, akik kevés könyvet ismernek, de azokat alaposan. Preferálom a „hogyan jutottunk oda, ahova” jellegű zenekari olvasmányokat, amelyeket a szórakozásfaktortól eltekintve azzal a céllal is fogyasztok, hogy tanuljak más hibáiból, erényeiből – mesélte a webfejlesztőként dolgozó fiatalember. – Ezen kívül nagyon szeretem a krimiket, örök kedvenc a Keresztapa, aminek az olvasásával nem bírok betelni, eddig úgy tizenháromszor meg is tettem. Stephen King összes könyvét is bakancslistásnak tartom, rajongok az írásmódjáért, ami sokak szerint vontatott, bár én inkább alaposnak és részletgazdagnak tartom.

Mint mondja, sajnos csak egy-két órát tud naponta olvasással tölteni, pedig ennek a többszörösét igényelné. Arra a kérdésedre, hogy mi változott ez ügyben a pandémia óta, Péter azt válaszolta, hogy a két szakítás után végül a könyvekben találta meg a lelki békéjét. Minden nap kiül a Népkertbe, eteti a madarakat és olvas, ami végtelen nyugalommal tölti el.

– A szórakoztatóipari eszközök elterjedésével talán a koronavírus-járvány sem terelte feltétlenül az olvasás irányába az emberek nagyobbik részét. Viszont optimista feltételezések szerint az erre fogékonyak előszeretettel választották a szórakozás eme formáját a multimédia világa helyett – zárta gondolatait Péter.

(A borítóképen: Venczel-Tóth Evelin)