Megmentett csicsörkék

Több madár és kisállat életét mentette meg Bodnár Gyula ornitológus szép hobbija segítségével. Most éppen elárvult csicsörkefiókák várják nála, hogy ismét kirepülhessenek a természetbe.

Életveszélyben voltak

– Vidéken nőttem fel, és nyolc­éves koromtól madarászkodom. Több nagy eredményem is volt, például sikerült megfigyelnem a haris életét, ami egy majdnem kihalt madárfaj. Rengeteg madarat neveltem fel, de más állatot, télen patkós denevért is, amiben Lehoczky Krisztián, a Mályi Madármentő Állomás vezetője segített – mesélte Bodnár Gyula, aki egész életében vállalkozóként dolgozott. – Ezeket a fiókákat kifújta a szél a fészekből, amelyek közül kettő bevágódott a fiam Szeles utcai lakásának második emeleti erkélyére. A másik kettő pedig leesett a földre. A fiam azonnal riasztott, de látatlanban úgy gondoltam, hogy fekete rigókról van szó, és kértem, hogy ne nyúljon hozzájuk. A rigófélék fészekhagyók, és meg kell hagyni őket abban a közegben, ahol élnek, mert az anyjuk ott találja meg őket. Aztán amikor láttam, hogy nem rigók, és hogy milyen állapotban vannak, úgy éreztem, hogy muszáj befogadnom őket, különben elpusztulnak.

A madárkák az egyedüli kedvencek ideiglenesen a bérházi lakásban.

– A csicsörke védett madár, a legkisebb magevő pintyféle, ami létezik, a zsezse, a csíz és a kenderke rokona. 1850 körül jelent meg Közép-Európában, és inkább a sík vidékeket kedveli, 600 méter fölé nem nagyon megy. Legmagasabb fészkelőhelyét Bükkszentkereszten találták. A fiókák egy hónaposan még barnák, de felnőtt korukban majd sárgás, zöldes színűek lesznek. A hím valamivel élénkebb, sötétebb, mint a tojó. Egyéves korukban válnak ivaréretté, és 3-4 évig élnek. Ez a nagy kalitka éppen megfelel nekik, és napközben felviszem őket a lakásomba. Sajnos mióta bérházba költöztem, nem tudok háziállatot tartani – mondta az ornitológus.

A kismadarak gyakori táplálása komoly kihívást jelent, és változatos étrendre van szükségük.

– A fiókák tokos állapotban kerültek hozzám, ami azt jelenti, hogy 8-10 nap múlva lehetett rá számítani, hogy kinő a tolluk. Viszont amikor elkezdenek repülni, akkor még nem teljesen önállóak, egy darabig továbbra is a szülők etetik őket. Az egyik kismadár háromszorosára volt fújódva. Megállapítottam, hogy valamilyen rovarcsípés okozhatta a felfúvódást, amit tűvel kiszúrtam. Mostanra mind a négyen egészségesek. Magevő madarakról van szó, de csontkukaccal kezdtem az etetésüket, ami meghozta az étvágyukat. Emellett kapnak tojást, almát, földi epret és cseresznyét is, mindig az idénynek megfelelően, és itatni is kell őket. Negyedóránként, naponta legalább negyvenszer van szükségük táplálásra. Mivel már két hete nálam vannak, és önállóan elfogyasztják a szemes magvakat, ezért nem féltem őket elengedni. Mostanra megszoktak, sőt megnyugszanak a közelemben, így kicsit majd vissza kell őket vadítani. Miskolctapolcán szeretném visszaadni a szabadságukat, macskamentes övezetben – számolt be a madárbarát.

(A borítóképen: Bodnár Gyula a megmentett madarakkal)