Lótuszbimbók tömege emelkedik a tó vizének felszíne fölé

Többévnyi próbálkozás után tavaly sikeresen telepítettek lótuszokat az ELKH Ökológiai Kutatóközponthoz (ÖK) tartozó Nemzeti Botanikus Kertbe, ahol a szakemberek most korábban soha nem tapasztalt gazdagságú lótuszvirágzásra számítanak.

Megtalálták a jó megoldást

Vácrátóton a kert gazdag trópusi gyűjteményének otthont adó üvegházak is kinyitottak, így a Nagy-tóban nyíló lótuszvirágok mellett többek között a dél-amerikai származású golgotavirágok több faját és fajtáját is megcsodálhatják a látogatók.

A lótusz Kelet-Ázsiában hallatlan népszerűségnek örvendő vízinövény, amely elbűvölő küllemének, számtalan szimbolikus jelentéssel felruházható életmódjának és sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti sikerét.

„Évek óta próbálkozunk a telepítésükkel, kerestük e kényes szubtrópusi növény számára a megfelelő élőhelyet a kert tórendszerében, de nem jártunk sikerrel. Tavaly új helyre, a Nagy-tóba telepítettük a rizómákat, egy méter mélyen a tápanyaggazdag iszapba, és úgy látszik, megtaláltuk a növény számára az ideális élőhelyet. Az enyhe tél is hozzájárult a sikeres teleléshez, és most bimbók tömege emelkedik ki a víz felszíne fölé” – mondta el Lunk Gergely, a Nemzeti Botanikus Kert főkertésze. Az indiai lótusz Kelet-Ázsia sekély, meleg tavainak, illetve csendes vizű holtágainak a növénye, és nincs Dél-Kínában olyan kis tó, medence, ahol ne zöldellne. A rizsföldek szélén nagy mennyiségben termesztik is, mert nemcsak szép, hanem rendkívül fontos élelmiszer- és gyógynövény. A lótusz virága jól megkülönböztethető a tündérrózsákétól, melyek szintén most virítanak teljes pompájukban a tavak víztükrén úszva, ugyanis a lótuszvirág hosszú nyele mindig kiemelkedik a vízből.

(A borítóképen: A Nagy-tóban nyílnak a lótuszvirágok)