Az édesapának is fontos szerepe van a világ megismerésében

A közeledő apák napja kapcsán merül fel a kérdés, mekkora hiányt szenvednek azok a gyerekek, akik valamilyen okból apa nélkül nőnek fel.

Keresi a modellt

Szögedi Dalma klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta lapunknak elöljáróban vázolta: a gyermek életében a fontos személyek (édesanya, édesapa, nagyszülők) jelentős modellszereppel bírnak, szellemi és erkölcsi mintául szolgálnak. Szerepük van abban is, hogy a gyermek hogyan viszonyul majd felnőttkorban egy másik emberhez, valamint az ellenkező nemhez. Klasszikus értelemben általában az apához fűződnek a magatartási normákat meghatározó, iránymutató és ellenőrző szerepek. Régebben a hétköznapi gondolkodás szerint az apa szerepe inkább az volt, hogy megteremtse az anyagi hátteret a családjának, védelmet, stabilitást biztosítson. Ma már jobban egyensúlyban vannak a szülői szerepek, kevésbé kötünk csak az egyik vagy másik szülőhöz feladatokat, azonban előfordulnak olyan helyzetek, ahol az egyik szülő, például az apa, részlegesen vagy teljesen hiányzik a családmodellből. A válások, külföldi munkák, valamint az egyszülős családok növekvő számának következtében az apai szerepkör háttérbe szorul.

– Ha a szülő távol marad vagy hiányzik a családból, mert elhunyt, vagy nem látogatja a gyermekét, esetleg nem alkalmas kapcsolattartásra, akkor jó esetben a másik szülő, a közeli hozzátartozók tudják biztosítani az egészséges személyiségfejlődéshez szükség impulzusokat. A nagypapa, a nagybácsi vagy más férfi rokon, férfi osztályfőnök, testnevelő tanár, edző hasonlóan meghatározó férfiminta, tehát lehet azonosulási felület a gyermek számára.

Biztonságban van

Azonban olykor előfordul, hogy a gyermek vagy kamasz, amennyiben nem lát megfelelő modellt, megszenvedi a hiányt, és máshol keres szerepmodellt. A kortárs csoportban például, a virtuális világban, szélsőséges esetben akár függőségekben – mutatott rá a szakember.

Jelezte: az 1950-es évektől, több évtizeden át ívelt egy külföldi kutatás, amiből kiderült, hogy az apák jelenlétének pozitív hatása hosszú távon megmarad. A gyermekek empatikusabb felnőttekké válhattak, szorosabb társas kapcsolatokkal rendelkeztek, hosszabb és örömtelibb kapcsolatokban éltek, és a baráti körük is erősebb volt, mint más társaik esetében, ahol az apaszerep meggyengült.

Ha a szülő hiányzik a családból, akkor jó esetben valaki más átveheti a szerepét – Szögedi Dalma

– A kötődéselmélet kapcsán tudhatjuk, hogy az apák másféle eszközökkel vannak jelen a gyermek nevelésében, másféle lelkiállapotokat, érzéseket közvetítenek, mint az anyák. Az apák a közös játék révén gyakorolnak más hatást a gyermekeikre, hiszen egészen másként játszanak, mint az anyák, több fizikai kontaktussal, érintéssel jár, és általában mozgalmasabb, izgalmasabb. A játékok során a gyermek megtapasztalhatják a félelem érzését is úgy, hogy közben biztonságban van, és örömteli tevékenységet végez.

A gyermek korai fejlődésében, a korai kötődéseinek kialakulásában az apai ölelés, érintés, a szemkontaktus, az élő beszéd hasonlóan fontosak és hatékonyak, mint az anyai interakciók – magyarázta Szögedi Dalma.

Nincsenek válaszai

Hozzáfűzte: Ranschburg Jenő gyermekpszichológus használta az úgynevezett „átemelés a küszöbön” kifejezést, ami az apa feladatára utal a gyermek szocializációja során. Amikor egy gyermek az egészséges fejlődése során lassan (biztonságosan) eltávolodik az anyától, akkor az apa segít a gyermek körüli világ megismerésében, mely által a gyermek jártasságot szerez a világ működésében, értékrendjében. Időnként láthatjuk, hogy az apai (férfias) minta gyengébb, amikor a „küszöbön történő átemelés” hiányos. Ilyenkor előfordulhat, hogy a gyermek csak később, például kamaszként találkozik ismeretlen, járatlan helyzetekkel, melyekhez az előbb említett járatlanság esetén kevesebb megküzdéssel, gyakorlattal rendelkezik, hiszen a kihívásokra nincsenek tanult válaszai.

(A borítóképen: Apával együtt sokkal könnyebb a gyermekkor)