elismerés

2021.05.09. 16:00

Százéves hagyomány a családban

Szülőfaluja kosárfonó-­örökségét vitte tovább Makkai Kálmánné, aki Gránátalma díjat kapott.

Detzky Anna

Több száz kosárfonója után sokáig vesszős falunak nevezték Tiszadorogmát. Itt nőtt fel Makkai Kálmánné népi iparművész, a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület tagja, aki családjától tanulta a kosárfonás művészetét. Mostanra nagymama lett, és számos művészeti elismerést tudhat a magáénak. Április 22-én az Élő Népművészet – XVII. Országos Népművészeti Kiállítás legmagasabb kitüntetését, a Gránátalma díjat nyerte el.

Korona a munkásságán

– Nagyon sok kis apró pályázaton elindultam már és nagyobb díjakat is kaptam, de amivel most tüntettek ki, az a korona a munkásságomon. A szívem mélyén reméltem, hogy talán egyszer Gránátalma díjas lehetek, de amikor megtudtam, meglepetésként ért és megkönnyeztem – számolt be Makkai Kálmánné.

– Szívesen emlékszem vissza arra is, amikor körülbelül tíz éve megkaptam a népi iparművész díjat, vagy amikor megnyertem a Virágzó Népművészet kiállítást, ahol 13 tárgyam lett A kategóriás. A Komatál és Komakendő Kárpát-medencei alkotópályázaton szintén okleveles díjazott lettem. Jelenleg pedig a Magyar Kézműves Remek nevű pályázatra készülök, amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hirdet meg.

Régen a Tisza menti községben élő háromszáz családra hatszáz kosárfonó jutott.

– A szülőfalum Tiszadorogma, ahol nagy hagyománya van a kosárfonásnak, mivel a Tisza árterében rengeteg alapanyagot, megfelelő kelésvesszőt találtak. Manapság azonban sajnos már csak ketten foglalkozunk ezzel hivatásszerűen. Egy református lelkész, Szalánczy Mihály hozta el a kosárfonás tudományát a településre az 1800-as évek elején. Tavasszal és ősszel hónapokig a folyó mellett táboroztak az emberek vesszőből készült alvóhelyeken, amíg gyűjtögettek és hántoltak. A másik jellemző foglalkozás a halászat volt, ezért rengeteg halászati eszköz készült kosárfonással. Az építészetben a paticsfalú vályogházaknál, karámoknál is megjelenik a kosárfonó technika – sorolta a népi iparművész.

Népszerűsíti a szakmát

Családjukban többen értettek a kosárfonáshoz, de néhai édesanyját tekinti máig mesterének.

– Négy éve költöztem vissza Tiszadorogmára azzal a szándékkal, hogy népszerűsítsem a szakmát. Tulajdonképpen beleszülettem a mesterségbe, a vesszők között tanultam meg járni. A családban apai ágon is értettek a kosárfonáshoz, de én anyukámtól tanultam és most úgy éreztem, hogy neki nyertem meg az Élő Népművészet kiállítás díját. A csipkés talpú, magas fülű májuskosár fonása is a mi családunk nevéhez fűződik. Mai napig, hogyha egy ideig nem tudok fonni, ürességet érzek. A kosárfonás benne van a zsigereimben, szerelmes vagyok a vessző illatába. A tudásomat aztán később továbbfejlesztettem, a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület révén megismerkedtem más kosárfonókkal is az ország minden tájáról – tudatta a díjazott.

Makkainé Zsóka nagyon odafigyel az alapanyagokra és az autentikus formákra.

– Kizárólag a Kárpát-medencében fellelhető, természetes anyagokból dolgozom. Amikor pedig zsűri elé készülök, akkor régi használati eszközöket, vagy muzeális értékű tárgyak rekonstrukcióját választom. Viszont szeretek újítani is, a négyféle hagyományos bevásárlókosár-típust – hajó, boller, japán és hollandi – például úgy módosítottam, hogy az eredeti formáikat megőrizzék, de divatosabbak legyenek. Ha minden anyag elő van készítve, akkor 3 óra alatt elkészül egy átlagos bevásárlókosár. Az előkészítéshez a vesszők begyűjtése, főzése, vagy hántolása tartozik hozzá. Jellemző rám, hogy sűrűn helyezem el a szálakat, amire felfűzöm a vesszőket, hogy stabilabb legyen a kosár. Eljutottam oda, hogy manapság már megismerik a kosaraimat és akár fél évet is várnak rá – osztotta meg a kosárfonó.

Fiatalabbakat tanít

A tudását igyekszik továbbadni az új generációnak, amit nyugdíjba vonulása után is folytatna.

– Tiszadorogmán működött egy gyermek kosárfonó csoport, akikkel Debrecenben első díjat kaptunk egy kiállításon. Emellett a Miskolci Szakképzési Centrum Martin János Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola szakoktatója vagyok, és mesterségbemutatókra, népi játszóházakba is rendszeresen hívnak. Munkaügyi átképzéseken és workshopokon szintén tartok kézműves-foglalkozásokat. Utólag is sokan megkeresnek, és szívesen kérnek tőlem tanácsot. Sőt olyan tanítványom is van, aki rendszeresen fon, és zsűriztet népi iparművészeti versenyeken – mondta az alkotó.

(A borítóképen: Makkai Kálmánné gyönyörű portékáival)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában