Leander a teraszunk éke, ha óvjuk és gondozzuk

A leander Dél-Európa meleg tájairól került hozzánk, és csinos formájával, szép és tartós virágzásával úgy megszerettette magát, hogy a teraszaink, kertjeink fontos része lett.

A mediterrán országokban mindenütt megélő és a tűző napon bőséggel virágzó leander Magyarországon is csodás bokorrá nevelhető. Fagymentes, védett helyen tudja átvészelni a hideg mínuszokat. Amint javul az idő, kitehetjük a levegőre: széltől védett, meleg, napos helyre.

Így virágzik jobban

A teleltetés után lehet, hogy levelei egy részét elhullajtja. Ha az ágakon néhány napon belül nem jelennek meg rügyduzzanatok, akkor a hajtásokat tőből ki kell vágni. Tavasszal amúgy is célszerű a hajtásait visszavágni, így az új hajtások bőségesen virágoznak majd.

A leander az előző évi hajtásokon virágzik. Az egyenletesen bő virágzás elérése érdekében a harmadoló metszést kellene alkalmazni. Minden második oldalhajtást erőteljesebben kell levágni (kétharmadát), a többit pedig a harmadával kell kurtítani. Így majd bokrosodik is. Ha a gyökerek már nagyon átszőtték a földjét, akkor át kell ültetni nagyobb edénybe, tápdús, agyagos földbe. Olyan helyet kell keresni neki, ahol nem éri eső, mert az esőcseppek összeragasztják a sziromleveleket, amelyek ezután már könnyen megbarnulnak.

A leander rengeteg vizet igényel. Egy ötvenkilós földlabdás, terebélyes növény a melegebb napokon akár 20 litert is elpárologtat. Ha kevés vizet kap, akkor eldobálja a leveleit. A leander melegen a napsütésen és a bőséges öntözésen kívül még sok táp­anyagot is igényel. Hetente egyszer öntözzük meg tápoldattal vagy foszfortúlsúlyos, vízben oldódó kombinált műtrágyával.

A szaporítás csínja-bínja

Legegyszerűbb, ha a visszametszett hajtásból dugványt vágunk, és egy vízzel megtöltött edényben, meleg helyen tartva gyökereztetjük. Hat-nyolc hét után a növényke, földbe ültetve gyorsan fejlődik, és a második évben már bőven virágzó bokorrá növekszik.

A dugványozás legkedvezőbb időpontja augusztus közepén van. Kísérletező kedvűek próbálják ki a magról való szaporítást. Kicsit lassúbb folyamat, mert általában két-három évet is várni kell az új virágra. Érdekessége, hogy a magokból való új csemete nem feltétlenül olyan lesz, mint az anyanövény, sőt, az egy magtokban lévő magokból is különböző és különleges virágú leandereink lehetnek. Már pár centis korukban látható a különbség köztük, az egyértelműen zöld szár, általában fehéres vagy sárga virágot eredményez, a bordós színű szár színes virágot hoz majd. Minél sötétebb a szár, annál sötétebb lesz a virág is.