Egy egész élet a haza szolgálatában

A pénteken tartott ünnepségen dr. Üveges István, Arnót polgármestere, katonai tiszteletadás keretében átnyújtotta a miniszterelnök által küldött, névre szóló emléklapot az ünnepeltnek. Az eseményen részt vett Makranczi Zoltán, Arnót község jegyzője is, mint tartalékos főhadnagy. Az évforduló kapcsán beszélgettünk a nyugalmazott ezredessel hivatásáról.

– Megtiszteltetés számomra, hogy települési szinten is megemlékeztek a születésnapomról. Kisebb körben a családom is felköszöntött. Örülök neki, hogy megértem ezt a kort, és tisztelettel megköszönöm volt katonatársaimnak, Miskolc város polgárainak és a társfegyveres testületeknek, hogy támogatták a munkámat – mondta Nagy László.

Miskolcra helyezték

Gyermekkori háborús élményei alapozták meg, hogy később a katonai pályán maradt.

– 1931. május 14-én, áldozócsütörtökön születtem. Szolnokról származom, ahol gyermekként 13 szőnyegbombázást éltem át a második világháború alatt. 1944-ben tizenhárom éves voltam. Az első bombázás idején Erdélybe, Zilahra utaztam, ahol édesapám dolgozott. A családomhoz, mint egyedüli férfi tértem vissza kiskamaszként. Akkor még nem akartam katona lenni, de a történelem úgy hozta, hogy 18 évesen besoroztak sorkatonának. Ahogy minden fiatal, én is a légierőhöz szerettem volna kerülni, de a honi légvédelemhez osztottak be. Elöljáróim megbecsültek, így tiszti iskolába mentem. Harminckilenc évig viseltem a Magyar Néphadsereg egyenruháját, elődeim nyomdokain haladva. 1950-től a szolgálati időm nagy részét Miskolcon, az utolsó négy évemet pedig Budapesten töltöttem. A Dunától keletre található légtér biztonságáért, 1977-től 1984-ig a mi hadosztályunk felelt az országban– sorolta az akkori hadosztályparancsnok.

Fiatalokat képzett

Miskolc építési munkálataiban, társadalmi és gazdasági életében is fontos szerepet vállaltak a katonák.

– Hosszú ideig voltam a Miskolci Honvéd Sportegyesület elnöke. Segítettük a sportolókat, hogy sorkatonai szolgálatuk után újra helyt tudjanak állni a sportversenyeken. Kevesen tudják, hogy a borsodi megyeszékhely fáinak döntő többségét a hadosztályok és ezredek katonái ültették. A csanyiki Vadaspark, mai nevén Miskolci Állatkert és Kultúrpark építéséből is kivették a részüket. A Szentpéteri kapuban pedig egy labdarúgópályát alakítottak ki. Emellett rendszeresen bekapcsolódtak az árvízi védekezésbe is. Legalább 40 ezer katona­növendékkel is foglalkoztam az évek során. Hittem abban, amit csináltam. Tisztességre, szorgalomra neveltem a fiatalokat és arra, hogy legyenek hűek katonai esküjükhöz. Együtt tudtam érezni a sorállománnyal is, meghallgattam a véleményüket. Ma is jobbnak tartanám, ha még mindig lenne sorkatonaság is, nem csak fizetett. Már Zrínyi Miklós is megfogalmazta, hogy az a nemzet, amely nem gondoskodik a saját védelméről, az előbb-utóbb kihal. Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok visszaemlékezéseiben olvasható, hogy az USA-nak 1941-ben, a Pearl Harbor-i japán támadás után egy évébe telt, amíg egy ütőképes hadsereget tudott létrehozni – magyarázta a nyugalmazott ezredes.

Nyugdíjasként is aktív

Bajtársaival és tiszttársaival folyamatosan tartotta a kapcsolatot.

– 1992-től 1999-ig a Miskolci Helyőrségi Nyugdíjas Klub elnöke voltam. A közösség 1970 óta működik, de ma már inkább csak hagyományőrző tevékenységet végez, és évente tart találkozót. Miskolcon, a Bocskai István laktanyában állítottunk emléktáblát a 2. Honi Légvédelmi Hadosztálynak. Ezt szoktuk rendszeresen megkoszorúzni, illetve nemzeti ünnepeken is részt veszünk, és koszorúzunk a városban. Nyugdíjasként szerettem volna Szolnokra visszaköltözni, de a gyerekeim már Miskolcon vertek gyökeret. Korábban nagyon sokat jártam Arnóton munkám során. Az arnóti domb fölött volt egy gyakorlópályánk, ahol gyakran tábort vertünk. 2000-ben a feleségemmel családi házba is a községbe költöztünk, ahol azóta is jól érezzük magunkat – emlékezett az ünnepelt.

(A borítóképen: Otthonában köszöntötték a nyugalmazott ezredest)