Segítségre szoruló békák

A 2021-es év kétéltűje, a zöld varangy lakossági védelmére hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Nem kell mást tennünk, csak márciustól nyár végéig rendszeresen ellen­őrizni a vízóraaknákat.

Nyissuk fel az aknákat

– Alapvetően minden hazánkbeli hüllő és kétéltű védett. Mivel az utóbbiak vízhez kötött szaporodásúak, a klímaváltozás őket különösen hátrányosan érinti a szárazodó tavaszokkal, telekkel – mondta Orbán Zoltán, az MME szóvivője. – A varangy hasznos állat, hiszen nagy mennyiségű férget és kártékony rovart fogyaszt. Március második felében ébrednek föl a békák, mert kezdődik a párzási időszak. Emiatt főleg március, áprilisban aktuális, hogy a vízóraaknákban szemlét tartsunk és kiemeljük az ott rekedt varangyokat. A nyár folyamán ezt csak havonta egyszer kell ismételni.

A varangyokkal szemben számos előítélet él a köztudatban, ami nem, vagy nem úgy igaz. Tulajdonképpen szelíd állatokról van szó és bátran nekifoghatunk a mentésüknek.

– Léteznek olyan mérgeskígyó-fajok, például a köpködő kobrák, amelyek úgy védekeznek, hogy méreggel köpik le az áldozatukat. Viszont a varangyokra ez nem jellemző, ők a fültáji mirigyeikben, illetve a bőrmirigyeikben termelnek méreganyagot – tájékoztatott Orbán Zoltán, az MME szóvivője. – Viszont, ha egy varangyos békát kézbe veszünk, akkor kényelmesen elüldögél a tenyerünkben. Az európai és a magyarországi békák mérge egyébként is csak hányásos rosszullétet okoz, nem halálos.

Ennél sokkal szélesebb körű tévhit, hogy az ember szemébe pisil a béka. Ami ebből igaz, hogy a szárazföldi békák nagy mennyiségű vizet képesek a szervezetükben tárolni. Ha egy ragadozó megtámadja őket, akkor ezt hirtelen kiürítik.

A szakember beszámolóját e cikk írója is megerősítheti egy gyermekkori emlékével. A családjával rendszeresen Balatonudvariban nyaralt. Egy nagy zöld placcon szálltak meg faházakban a parthoz közel. A területen egy-egy esős éjszaka után megjelentek a barna meztelencsigák és a gyíkok, békák. Egyik alkalommal égtelen brekegésre lett figyelmes. A hangok egy aknához vezettek, aminek nagy nehezen felemelte a tetejét. Jó, hogy a szülei nem vették észre, mert biztosan hátra parancsolták volna, nehogy beleessen. Egy csúnya, kövér barna varangy pislogott lent, félelemmel a szemeiben. A gyerek elhatározta, hogy megmenti a bajba jutott állatkát. Többször is próbálkozott botokkal, de csak sokadjára járt sikerrel. Az állat igen okosan és együttműködően viselkedett. Folyamatosan próbált rákapaszkodni a botra és még csak esze ágában sem volt köpni a megmentőjére. Majd mikor felszínre került, hálával a szemében, örömmel ugrált tova a menedéket nyújtó farengeteg felé.

(A borítóképen: Barna varangyok mentése vízóraaknából)