Már félig-meddig miskolciak

India északi részéről érkezett Miskolcra két fiatalember, Buta Singh Chahal és Talgotra Arjun Kumar. Már néhány éve, hogy itt tanulnak a Miskolci Egyetem műszaki karain, egyikük a mesterképzést végzi, a másikuk a doktori iskolát: PSD-képzésben vesz részt. Mint megtudjuk, az országuk azonos részén éltek, de más-más város más egyetemén tanultak, és csak itt, Miskolcon találkoztak.

– Több barátom tanult Magyarországon, igaz, nem Miskolcon, hanem Debrecenben, Pécsett, Budapesten – mondja Buta Singh Chahal; ők ajánlották neki Magyarországot, ő pedig Miskolcon talált olyan képzést, ami érdekli. Talgotra Arjun Kumarnak a középiskolai tanára hívta fel a figyelmet a magyar lehetőségre. Azt mondta, Kelet-Európában jók az egyetemek, és ingyenes képzéseket is talál.

Mindketten szívesen emlékeznek az első benyomásokra, amik Magyarországra érkezésükkor érték őket.

– Nagyon kedves volt mindenki a repülőtéren, jól beszélték az angolt – emlékszik vissza Buta Singh Chahal; később, Miskolcon a kedvesség megmaradt, a nyelvtudás azonban már nem, itt lényegesen kevesebben beszélik a nyelvet.

Talgotra Arjun Kumar rácsodálkozott az országra. Sosem járt korábban külföldön, így meglepte, mennyire mások itt az emberek. Kicsit elveszettnek érezte magát, de szintén volt, aki segítségére sietett. Az egyetemen is segítőkész volt mindenki. Intézték a SIM-kártyát, a bankszámlát, mindent; hamar megtalálta a helyét.

Nehéz a nyelvünk

– Ősz volt, sárgák és vörösek voltak a fák. Sosem láttam korábban ilyet, nagyon tetszett – jegyzi meg, és honfitársa helyesel, őt is azonnal megfogta az időjárás, azóta is tetszik neki a változatosság.

Buta Singh Chahal több egyetemen járt már korábban, de a miskolciban az tetszik neki, hogy minden ott van helyben, ha kilép a kollégiumból: a sportlehetőség, az üzletek, az étterem.

Talgotra Arjun Kumar a kollégiumon belüli életről mesél. Korábban egy helyen laktak a külföldi diákok a magyarokkal, közös konyhát, mosóhelyiségeket, egyéb helyiséget használtak. Együtt főztek, rengeteget beszélgettek, megismerték egymás kultúráját. Sajnos a koronavírus miatt ennek vége szakadt, most már csak a külföldi hallgatók vannak az egyetemi kollégiumokban, és programok sincsenek.

Talgotra Arjun Kumar már „félig-meddig” magyar, hiszen megnősült, magyar lányt vett feleségül, és a nyelvet is tanulni kezdte.

„Nem tudom... szia, köszönöm... gyakorolni kell” – sorolják, mi mindent tudnak már magyarul, s megjegyzik, nagyon nehéz nyelvünk van.

„Töltött káposzta, gulyás, paprikás krumpli, lecsó” – derül ki, hogy már a magyar konyhában is jártasak kicsit.

Szerencsére mindketten már régebb óta Miskolcon vannak, így nem élik meg annyira nehezen a vírus okozta jelent, és bíznak benne, javul majd a helyzet. Erre esélyük is van, hiszen mindkettőjüknek van még néhány szemeszter a képzésükből.

(A borítóképen: Buta Singh Chahal és Talgotra Arjun Kumar Miskolcon találkozott először)