Lóvasúttal Lillafüredre

Városunk egyik legszebb ékköve Lillafüred. De vajon mennyit tudunk kialakulásáról? Kik és mikor döntötték el azt, hogy egy üdülőtelepet hoznak létre ebben a festői szépségű környezetben? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az alábbiakban.

Amikor Gyulai Pál „megbúgatta” a vadgalambot Hámorban 1887-ben, még nem gondolta, hogy pár évvel később már nyaralókkal lesz tele az a kies völgy, amiről Az erdei lak című versében ír.

Az erdei lak

Kies völgy, a Bükk tövén,

Egy kis házban tanyázom én,

Mohos sziklák, erdők védik,

Bár lakhatnám itt mindétig.

Csendes hely, csak a patak zúg,

Erdőn csak a vadgalamb búg,

Reggel ébreszt, este ringat,

Világ zaja ide nem hat!

Oh, ne is! volt benne részem,

Kifáradtam már egészen.

Úgy szeretnék megpihenni,

Egyedül magamé lenni.

Sebeim, mint itt a fának,

Lassanként begyógyulnának,

Derülnék a napsugárral,

Dallanék vidám madárral.

Hiú ábránd! ... erdős kis lak,

Alig jöttem, s már itthagylak,

Sors ellen küzdök hiába,

Mennem kell világ zajába.

A versből nagy bonyodalom támad majd, hiszen Herman Ottó, nagy hírű polihisztorunk a vadgalamb búgását kérdőjelezi meg benne. Évekig tartó levelezgetés kerekedik belőle, sőt, egy vadgalamb-igazolvány is előkerül Lévay József jóvoltából. Egy későbbi írásomban erről is mesélek majd. Most azonban térjünk vissza Lillafüred születéséhez.

Lillafüred születésének megismeréséhez először is be kell mutatnom gróf Bethlen Andrást, aki jogot és közgazdaságtant tanult, de a politikában ért révbe. Ősi nemesi család sarja volt, felsorolni is lehetetlen a magyar történelemben meghatározó szerepet játszott felmenőket.

Bethlen András szenvedélyes vadász volt, akit rabul ejtett a Bükk szépsége. Gyakran járt erre, és a Hámori-tó festői környezete olyannyira magával ragadta, hogy elhatározta, üdülőtelepet hoz létre körülötte. 1890-ben földművelésügyi miniszterként megbízta gróf Keglevitch Bélát – az országos erdészeti egyesület elnökét – a hámori-völgy feltérképezésével. Arra volt kíváncsi, hogy ő is alkalmasnak tarja-e a területet turisztikai szempontból.

Az ország több pontján is terveztek létrehozni ilyen telepeket, általában hasonlóan kivételes szépségű természeti adottságokkal rendelkező környezetben.

Keglevich minden szempontból megfelelőnek találta üdülők építésére a térséget, és rámutatott arra, hogy a föld kincstári tulajdon, ezért az állam is komoly bevételre számíthat a beruházásból.

A Vasárnapi Újságban megtalálható Keglevich Béla leírása a hámori-völgyről, amely a lehetséges üdülőtelepek közül az első számú jelöltje volt Bethlennek és az első állomása Keglevitchnek:

,,A természeti szépségben gazdag diósgyőri uradalom legbájolóbb pontja a Hámor-völgy. Nyári telepeken üdülést keresö városiak is gyakran felkeresik azt és a hasonnevű telepes községet, mely 300 méterrel magasságban fekszik a tenger színe felett, és 12 kilométer távolságban van a miskolczi vasútállomástól. E két végpont között Miskolczról jövet előbb a nagyszerű állami vasgyár-telepet, odább pedig Diósgyőr városkát mintegy két kilométerrel elhagyva, veszi kezdetét, megkapó részletekkel, a szóban forgó kies völgy. Keleti-nyugati irányban oly szűken vonúl fölfelé, hogy majdnem zártnak mondható mert, csak is ott szélesedik ki némileg, a hol a község apró munkásházaival kezdetét veszi. A felette elterülő tónál Garadna nevet vesz fel, irányát azonban megtartja, egész fel a Felső-Hámor nevű községig, míg az úgy nevezett Szinva patak völgye, az előbbivel összefüggő Alsó-Hámor községnél derékszögben egyesül vele.

E bükkesekkel borított, helyenként regényes sziklacsoportokkal tarkított, gazdag zöld lombozatú Hámorvölgy minden komorságtól ment kellemes és szórakoztató tájkép; legérdekesebbé válik azonban ott, a hol a tó tűnik elő és sima zöldes tükrével bájolja el a szemlélőt. A múlt században a völgyön keresztül húzott gát mesterségesen állíttatott elő, s felfogta a Garadna és Szinva patak tápláló vizét. A tó kiterjedése 20 kasztr. hold, hoszsza 1 kilométer, legszélesebb átmérete 120 méter, legkeskenyebb átmérete 5 méter; mélysége jelen igen sekély, de lehetne 6 méteren felül is. Pisztrángjáról is nevezetes, noha annak minősége szenved a jelenlegi vízhiány miatt. A ki e távon csónakázott, halászott, vagy rája hajló árnyas bükkök alatt megjelent, feledhetetlen emlékkel távozott e tavi tájról, mely az egész vidéknek fővonzóerejét teszi. Hogy azonban ott valóságos nyári üdülőhely keletkezhessék, szükséges, hogy az ily természet-adta kincs, mint e tó, észszerű gondozásban részesüljön, vize oly bőségben legyen, hogy benne fürödni, jó halat tenyészteni, tükrén csónakázni lehessen.”

Nagy lelkesedéssel fogott neki a telep szervezésének Bethlen, de nem ment minden könnyen, nem ment minden úgy, ahogy gondolta. Először az infrastruktúrát kellett létrehozni, anélkül nem volt kedve egy befektetőnek sem telket vásárolni a tervezett telep területén. Csak ezután, 1892-ben kezdett megindulni nagyobb léptékben a felvásárlás. Pedig építkezés esetén a kormány jelentős támogatást biztosított, a cement és a tégla 25 százalékkal, a fa 50 százalékkal volt olcsóbb annak, aki épületet emelt a vásárolt telekre.

1891-re csak két villa készült el, pedig ekkor már lóvasút és társaskocsi kötötte össze a területet Miskolccal. 1898-ig pedig mindösszesen csak tizenegy villa emelkedett a Hámori-tó fölé, az igazi építési láz később lesz jellemző.

Bethlen és Keglevich gróf álma igazán a húszas évekre vált valóra. Biztosan örömmel és csodálattal vettek volna részt – például – a Palotaszálló avatásán, (korai) haláluk azonban megakadályozta őket ebben.

(Vasárnapi Újság, 1891, 38. évfolyam, 9. szám)

(folytatjuk...)

Források

docplayer.hu – Bethlen emlékút. A Bethlen-út rövid története.

hellomiskolc.blog.hu – Öt érdekesség, amit tudni illik Lillafüred múltjáról

Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. – Lillafüred

Magyar életrajzi lexikon – Bethlen András

Vasárnapi Újság – 1891, 38. évfolyam, 9. szám – 1903, 50. évfolyam, 28. szám.

wikiwand.com – A Pejachevich család

myheritage.hu – Pejachevich Tivadar

Holopcev Péter-Szöllősi István: A hámori nyaralótelep elnevezése