Hejőcsabai hős Jókai regényében

A hejőcsabai Bárczay-kúriában működik a Gárdonyi Géza Művelődési Ház. Dr. Kiss Ákosné Gonda Erika intézményvezetőként úgy érezte, kötelessége megismertetni az ide látogatókat a több mint 800 éves nemesi család történelmével. A családtörténet epizódjait a most élő Bárczay családtagok hozzá küldött leveleikből, naplóbejegyzéseikből, valamint levéltári anyagokból merítette az intézményvezető. Így ismerte meg a család azon tagjainak a történetét is, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején éltek. Különösen érdekes Bárczay Miklós története, akit az intézményvezető igazi szabadsághősként jellemzett.

A regényben

– Minden év március 15-én a televízióban láthatjuk Jókai Mór: A kőszívű ember fiai regényéből készült filmet. Kevesen tudják azonban, hogy Baradlay Richárdot az író a hejőcsabai Bárczay-kúriában élő Bárczay Miklósról mintázta – mondta elöljáróban az intézményvezető. – Gondolom, mindenki előtt ott van a regényből az a jelenet, amikor Baradlay Richárd a magyar huszárokat kimenekíti Bécsből, Magyarország felé tartanak, Palvicz Ottó pedig a csapatával üldözi őket. A Király-erdőben megküzdenek, az osztrák tiszt meghal, de előtte még kér Baradlay Richárdtól egy szívességet, hogy keresse meg gyermekét Magyarországon, és nevelje fel.

A valóságban

Valójában a Király-erdőben történt ütközetben Bárczay Miklós nem ölte meg az osztrák tisztet, mindketten súlyosan megsebesültek. Miklós az osztrák grófot ispotályba szállíttatta, és ott a két tiszt összebarátkozott.

A szabadsághős

Bárczay Miklós sokat segített az osztrák századosnak a kórházban, de mint Bárczay Ferenc családregényéből kitűnik, a szabadságharc elvesztése után Bárczay Miklóst, akit halálra ítéltek, az osztrák tiszt közbenjárására az ítéletet életfogytiglani várfogságra változtatták. Tizenhét évig raboskodott Kufsteinben.

A családregényből tudni azt is, hogy Bárczay Miklós 1857-ben az általános amnesztia után szabadult. A forradalom után Miklós nagy tiszteletnek örvendett.

Görgey is meglátogatta, és amikor elindult az országgyűlési választáson 1870-ben, azt ellenszavazat nélkül elnyerte. Amikor 75 éves korában elhunyt, börtönláncaival együtt temették el a hejőcsabai Mécses utcai református temetőben. Sírját 2017-ben Miskolc közgyűlése védetté nyilvánította, tudtuk meg dr. Kiss Ákosné Gonda Erikától.

A családregényben

Bárczay Ferenc így írja le a regényben is szereplő jelenetet:

„Bárczay Miklós nagyon veszedelmes kalandja az isaszegi csatában akadt, amikor teljesen az ellenséges ulánusok közzé keveredett, és majdnem levágta annak hősiesen küzdő parancsnoka a lováról. Ő is súlyosan megsebesítette a fején, de ő is fejsebet kapott, és mindketten lóról estek. A földön tovább küzdöttek, és már-már úgy látszott, hogy az ellenséges túlerő letiporja. De arra a kiáltására, hogy »fiúk ne hagyjatok« hű emberei kivágták, sőt az osztrák ulánus századost, ki életét előbb veszélyeztette, földre döntötték, és majdnem leszúrták. Ezt azonban ez a nemes lelkű ember nem engedte. Észrevévén az ellenséges katona ujján a karikagyűrűt, így kiáltott rá a nekivadult huszárokra: hagyjátok! Mire emberei élve fogták el. Mindketten súlyos fejsérüléssel közös szekéren lettek a kötözőhelyre szállítva, Később a kórházba. Úgy látszik, hogy a kórházban a két fiatal tiszt barátságot kötött, mert Bárczay Miklós Lajos nagybátyjának említette, hogy sokat segített a gróf századosnak a fogságban, amíg sebesülten a kórházban voltak. De ő is – amint később kisült – sokat köszönhetett lovagias ellenfelének, hogy az aradi várfogságból aránylag korán kiszabadult.”

Jellemrajz a regényben

„Richárd jellemének alapja a katonai erényeken kívül a makulátlan becsület, büszkeség, lovagiasság, egyenesség és a ronthatatlan jó kedély. Nem aulikus (udvari) érzelmű, mint apja kívánta volna látni, de a forradalommal sem igazán rokonszenvez. Nem politikus alkat, hanem katona, akit becsületén kívül a parancs irányít. Rajongva szeretett anyjának a szava, majd saját egyszerű huszárainak s utóbb Ödön bátyjának a példája ébreszti rá, hol a helye és mi az igazi kötelessége, s attól fogva nincs nála bátrabb és önfeláldozóbb katonája a szabadságharcnak.”