Nőnap

2021.03.08. 09:00

Divattörténet egy nőcis blogon

Minden divattörténeti korszak az adott társadalmat tükrözi. A mai nők az egyensúlyt keresik. Interjú: Budai Lottival, a Rizsporos hétköznapok divattörténeti blog szerzőjével.

Detzky Anna

Forrás: Shutterstock

Fotó: Shutterstock

Egy tipikusan női témákkal foglalkozó íróval és a népszerű Rizsporos hétköznapok divattörténeti blog szerzőjével, Budai Lottival beszélgettünk, aki rendszeresen tart író-olvasó találkozókat Miskolcon is.

Hogyan találta meg az írás?

Jogi egyetemre jártam, mert jogászcsalád ivadéka vagyok. Viszont túlságosan álmodozó voltam ehhez a szakmához. Harmadév táján éledt fel bennem az igény arra, hogy valami lágyabb, az esztétikához kicsit közelebb álló dologgal foglalkozzak. Elkezdtem művészettörténetet tanulni, és nagyon beleszerettem azokba a festményekbe, amelyek gyönyörű szép anyagokat – selymet, bársonyt, csipkét – ábrázoltak. Aztán divattervezést is tanultam, mert kosztümtervező szerettem volna lenni. Ezt követően pár év múlva megtalált az írás. Az egyik legelső regényem történelmi, ami XIV. Lajos korabeli udvari intrikákkal és udvarhölgyekkel teli sztori volt. Nagyon akkurátusan utánanéztem sok mindennek, és rengeteg információ gyűlt össze a korabeli divatról is. Akkor indítottam el a blogomat, a Rizsporos hétköznapokat és egy Facebook-oldalt. Ezekben a hétköznapok történetével és divattörténettel foglalkozom. A blogban különlegességeket mutatok be: cipőket, rizsporos parókákat, napernyőket. Mivel ez iránt sokan érdeklődtek, született belőle egy könyv is azonos címmel. Ezzel párhuzamosan kezdtem el a nőtörténetet és a nőiség történetét kutatni. Jelenleg a könyvek mellett újságcikkek és sajtóközlemények írásából élek.

Hogyan jellemezné az olvasóközönségét?

Nem meglepő, hogy főleg nők olvasnak, bár azért néhány írásomat férfiaknak is tudnám ajánlani. Most például tervezek április első keddjére, ami a láthatatlan munkavégzés napja, egy új blogbejegyzést írni a házimunkáról és annak történetéről. Vannak 18 éves olvasóim és 78 éves követőim is, akik rendszeresen írnak, hogyha rábukkannak egy-egy régi fotóra. Gyakran küldenek néhány érdekességet is, ezeknek szoktam a legjobban örülni.

Milyen forrásokból merít az írásaihoz?

Az internet szerencsére kifogyhatatlan merítőháló ilyen szempontból. Viszont a gyakorlatban ez inkább úgy néz ki, hogy összegyűjtök egy 25-30 könyvből álló címlistát. Magyar nyelven elég szűkös a nőtörténet szakirodalma. Úgyhogy általában külföldi antikváriumokból szoktam szép vaskos köteteket rendelni jó előre, mert egy-két hónap, mire megérkeznek. Amerikában, Angliában vagy Európában ez az úgynevezett „herstory” önálló tudomány­ággá kezd válni.

Mi alapján alakul ki egy adott korban a női szépségideál?

Általában ez nagyban tükrözi a társadalomról, a nő szerepéről és a nő helyéről vallott nézeteket. Például a viktoriánus szépség az 1830-as 1840-es években egy sápatag, fehér bőrű, inkább vékonyabb, nagyon törékeny nő. Érdekes, hogy ebben a korban divattá vált, hogy a hölgyek kékes színű festékkel még az ereiket is megfestették. A sápadt és a fehér bőr azt jelképezte, hogy az illetőnek nem kell odakint dolgozni. Innen ered a kékvérű kifejezés is, mert azt gondolták, hogyha valakinek annyira fehér a bőre, hogy még az erei is látszanak, akkor biztosan nemes. Ebben a korban biológiailag is próbálták megmagyarázni, hogy a nőknek támogatásra, védelemre, gyámságra van szüksége, ezért hangsúlyozták a karikás szemeket. A szépség­ideálban tehát tükröződnek a társadalmi elvárások, de a művészetek is. A gótikában például az építészet tipikus jegyei a divatban is megjelentek. Akkoriban a hölgyek még a homlokuk vonalából is kiszedték a hajukat, hogy ezzel is csúcsosabb, ívesebb arcberendezést nyerjenek el, és magasra szedték a szemöldöküket.

Melyik a kedvenc stílustörténeti korszaka?

A szívem csücske a rokokó divat. Főleg a fénykor, az 1740-es évektől az 1780-as évekig. Önmagában a rokokó is nagyon érdekes jelenség, de én azért szeretem, mert ez a divat úgy halmozta a díszítést, hogy nagyon finoman alulról megpedzette a giccs határát. Mégis egy olyan stílus- és művészettörténeti korszakról beszélünk, ami a harmóniát fejlesztette tökélyre, és ellensúlyozta ezt a díszítettséget. A rokokó divat legjellemzőbb megnyilvánulása a korabeli királyi udvarokban figyelhető meg, ahol a korszakok kicsit szabadosabb, libertinus élvhajhász világa tudott teret adni ennek. Többször kérdezték már azt is tőlem, hogy melyik az a korszak, ahová szívesen visszamennék az időben, de erre mindig elmondom, hogy egyik sem. Azért szép ruhák ide vagy oda, egy olyan korban, amiben a női alávetettség magas szintet ért el, ma egyikünk sem akarna élni. Nagyon sok vitát folytattam erről, és eldöntöttem, hogy megírom a Rizsporos hétköznapok második kötetét. Novemberben jött ki A női életutak és mindennapok a történelemben címmel, ami egy elképzelt női életúton vezet végig.

Mi a véleménye a jelenkor divatjáról? Ebben is találunk harmóniát?

Inkább átalakuló időszakot fedezek fel benne, hogyha annál maradunk, hogy egy divattörténeti korszak az adott társadalmat tükrözi. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy a mai nőnek a divatja, az az egyensúlyt kereső nő divatja. Szeretnénk egyszerre esztétikusan, de praktikusan is öltözködni. Én például nagyon szeretem az olyan outfiteket, amelyek tornacipőre épülnek. Ami a tornacipő ellenére tud egyszerre elegáns és kifinomult hatást kölcsönözni a viselőjének. Ugyanis a mai nőnek tényleg arra van szüksége, hogy egy nap sokféle helyen, sokféle szerepben álljon helyt, és ehhez van szükségünk megfelelő öltözetre. A saját öltözködésemben nem vagyok divatkövető. A kutatásaim alapján leszűrtem, hogy mindegyik divattörténeti korszaknak megvolt a maga fénykora. Amikor már kifejlett, de még nem csapott át szélsőségekbe, és az anyagok, minták, formák tökéletes összhangot alkottak egymással. A saját stílusomban erre a harmóniára szoktam törekedni. Amellett, hogy szem előtt tartom, hogy nekem mi áll jól, vagy mi az, ami megfelel a hangulatomnak.

Ön fontosnak tartja a nőnapot?

Jó, hogy kérdezi, mert éppen ma mondtam a barátomnak, hogy ne adjon nekem nőnapra virágot. Úgy gondolom, hogy ez hasonló, mint az anyák napja. Jobb lenne, hogyha az anyákat az emberek és a gyerekek mindennap értékelnék azért, amit a családért tesznek, és ez a hétköznapi viselkedésükben is tükröződne. Azt gondolom a nőnapról is, hogy nem egy napon kell megköszönni, hogy vagyunk és tesszük, amit teszünk, hanem inkább a mindennapokban több megértéssel és egyenrangúsággal honorálni. A magánéletemben én szerencsére ezt megkapom.

Mit tervez a jövőben, hová fejlesztené tovább az írásait?

Ez nagyon aktuális kérdés. Igazából a blogot és a könyveket szeretném megtartani. Most következik a Rizsporos-sorozat harmadik része, ami egy eltitkolt nőtörténelem oldalaival foglalkozik. Mivel a korábbi kötetek mindegyike megáll pont az I. világháború környékén, egyszer szeretnék egy olyan könyvet, ami kifejezetten a nőjogi mozgalmakkal foglalkozik. Egy kicsit helyrerázni a feminizmus fogalmát, mert ma már ez szitokszóként és a férfigyűlölettel szinonimaként használjuk. Szeretném megnézni, hogy ez történelmileg hol indult.

(A borítóképen: Divatosan öltözött, irodában dolgozó nők az Amerikai Egyesült Államokból telefonnal, írógéppel 1929. május 1-jén)

Névjegy

Név: Budai Lotti

Születési hely, idő: Szolnok, 1986. 06. 16.

Tanulmányok: ELTE ÁJK (2005–2011) ELTE BTK (2008–2011)

Szabadidő: jóga, természetjárás, fotózás

Család: befogadott négylábúak sora

Könyvek:

2016.: A Borostyánszemű I–II.

2017–2018.: Ágyas és úrnő I–II.

2018–2019.: A szamuráj lánya I–II., Rizsporos hétköznapok I.

2020.: A szerelem rabszolgái I–II., Rizsporos hétköznapok II.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában