Múltidéző miskolci szerelmek

A szerelem egyidős az emberiséggel. Vágyott érzés, amely állandó témájául szolgál a művészeknek, és legalább egyszer mindenki találkozik élete során az „igazival”. Aki volt már szerelmes, az tudja, hogy nem mindig eufória. Van, hogy bizony szenvedés. Az irodalom és az élet bőven mesél erről. Miskolci szerelmekről kérdeztem Kis József levéltárost, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár igazgatóját.

Hogyan élték ezt meg elődeink? Milyen miskolci és megyei emlékeket őriz a levéltár a szerelemről?

Ma gyorsan a hírek közé kerülhet az ember, ha szerelmének nyilvánosan tanúságát adja és pechjére valaki megörökíti azt. Megbotránkoztató esetek régen is szép számmal akadtak, amelyek híre fennmaradt. Bár nyilvánvaló, hogy a lépték és a mérték korántsem azonos. Ami régen botrány volt, ma már nem feltétlenül az. A XX. század eleji miskolci sajtót átlapozva számos kínos vagy kellemetlen következményekkel járó szerelmi történettel találkozunk. A kor bulvárhírekre éhes közvéleménye körében ezen esetek aztán kaján megjegyzések kíséretében jártak szájról szájra.

Az 1900-as évek elején a miskolci szerelmespárok kedvelt találkahelye volt a Népkert. Ahol az úri fiúk megfelelő távolságot tartva kísérték szívük választottját. Előfordult azonban már akkor is, hogy a szívek vágyakozása néha konkrétabb tettekre sarkallta a hormonoktól túlfűtött párokat. Nem kell komolyabb testi örömökre gondolni, egyszerűen csak elcsattant egy-egy csók. Ezen meghitt érintkezések, főként a szegényebb leányokra nézve, nem ritkán komoly következményekkel jártak, s a szerelmes csókok keserű szájízt hagytak maguk után. Megesett, hogy a rendőrök – miután észlelték a csókot – egy éjszakára „vendégül látták” a kisasszonyt. Nyilvánvalóan a leányokban feslett erkölcsű nőszemélyeket feltételezve.

Ami régen botrány volt, ma már nem feltétlenül tekinthető annak

Kis József

Hogyan élte ezt meg egy akkori leány?

A rendőrök szigorát jól mutatja egy ismeretlen tüzérlegény és egy Juhász Erzsi nevű leány esete. Egy júniusi estén a Népkertbe látogattak, ahol leültek egy padra. Mint arról a korabeli újság is beszámolt „belenéztek egymás szemébe és élvezték a frissen kaszált sarjú megejtő illatát”, mikor egy rendőr törte meg idillikus boldogságukat és bekísérte Erzsit a rendőrségre. A vérig sértett és saját bűntelenségéhez ragaszkodó Erzsi négy koronával fizetett a romantikus találkáért. De Juhász Erzsiék korántsem voltak egyedül történetükkel. 1913 májusában egyetlen este a Népkertből, az Avasról, a Zsolcai kapuból és máshonnan, hat kisírt szemű leányt vittek be egy éjszakára a rend szigorú őrei.

Számos egykor itt élt híres ember kalandjait őrzi a kollektív emlékezet, néhányról a mai napig beszélnek Miskolcon.

Az ismert emberek történeteinek is bőséges irodalma van. Egyik ilyen volt Földessy Géza, aki 1941 és 1948 között miskolci színházigazgató volt, a felesége pedig a Szomszédokból jól ismert Komlós Juci, aki férjét követve szerződött le Miskolcra. 1948-ig éltek együtt Görömböly-Tapolcán. Egyszer aztán Földessy egy tanulmányút ürügyén külföldre utazott, s onnan már nem is tért vissza. Disszidált. Ami akkoriban nem volt ritka. Bár Földessy – aki ezután egy másik nővel élt együtt – 1956-ban megpróbálta nyugatra csábítani feleségét, de Komlós Juci a maradás mellett döntött, így házasságuk véget ért. Nagy Attila miskolci színészre is emlékezhetnek még az idősebbek, aki az 1956-os forradalom idején oroszlánrészt vállalt a konszolidáció, a rend megteremtésében. Ő az akkor Miskolcon játszó Galambos Erzsit vette feleségül 1956 decemberében. Frigyük kérészéletűnek bizonyult, hisz Nagy Attilát 1957. március 9-én a forradalomban vállalt vezető szerepe miatt letartóztatták, majd 12 év börtönre ítélték. Cellájából megüzente Galambos Erzsinek, hogy váljon el tőle, és így is történt. Sok beteljesült és beteljesületlen szerelmi történet volt, de talán a legismertebb románc Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva kapcsolata. Ők 1960-ban egy miskolci színházi próbán találkoztak és szerettek egymásba. Mint ismert, kapcsolatuk – bár nem fogadtak halálig tartó hűséget egymásnak – Latinovits tragikus haláláig tartott.