otthon szülés

2021.02.11. 07:00

Minden úgy történt, ahogy ő akarta

Az otthon szülés ma már teljesen elfogadott dolog. Lenner Fanni élt a lehetőséggel.

B. Tóth Erika

Forrás: Olvasónk küldte

A Szamárhát tanyára tartok, egy fiatal természetvédelmi mérnök házaspárhoz. Messziről látszanak a hodályok, ólak, amikben a szürkemarha-állomány telel, bár ez az állat a ridegtartást szereti, ezért szabad kijárása van a természetbe.

„Most van az ellési idő” – mondja Lenner Ádám, az ifjú apuka. Mert igaz ugyan, hogy születés miatt érkeztem hozzájuk, de ezúttal a kisfiuk születéséről szeretnék beszélgetni, aki otthon született. Nem azért, mert nem bíznak az egészségügyben, a kórházi körülményekben, hanem mert Fanni régen így tervezte.

Már este kezdődtek a fájások

A fiatal anyuka zoopedagógusként dolgozott, azt mondja nagyon szereti az állatokat és a természetet. Így az is természetesnek tűnt számára, hogy gyermekének otthon adjon életet. Hiszen régen az asszonyok otthon szültek.

Erre Magyarországon 2011 óta kormányrendelet ad legális keretet. Hosszasan le van írva, hogy milyen feltételek mellett engedélyezett az otthon szülés. Például 18 év feletti, de 40 éven alulinak kell lenni a kismamának. Ezt már Lenner Fanni meséli. Ő nagyon beleásta magát, és tisztában volt a törvény adta lehetőségekkel.

Előre megbeszélve

„Azt is figyelembe kell venni, hogy húsz percre lehet a lakás a kórháztól, ahol van szülészet. Ezért szültem Debrecenben egy barátunk lakásában” – mondja.

Természetesen előre meg volt beszélve a bábával – kettővel –, sőt egy dúlával, és szerencsére az egyik bába orvos is.

„Már este kezdődtek a fájások – kezd bele kisfia születésének történetébe a fiatal anyuka. – Arra gondoltam, nem így terveztem, hogy éjszaka és fáradtan, de ez már nem rajtunk múlott. Elindultunk Debrecenbe a kölcsönlakásba, hiszen sok tennivalónk volt még ott is. A lakást, a szobát át kellett kicsit alakítani, vízhatlan lepedőket terítettünk az ágyra, beállítottuk a szülőkádat, és sorolhatnám. Szóltunk a segítőinknek, ők is indultak, bár mondták, hogy első baba, szerintük van idő.”

„Ádám, (az apuka – a szerk.) talán izgatottabb volt, mint én. Hajnal volt már, mikor a fájdalmak olyan erősek voltak, amit én azelőtt elképzelni sem tudtam. Pedig sokat gondoltam előtte arra, hogy vajon milyen lesz. Az én édesanyám három gyereket szült, viszonylag könynyen, úgy voltam vele, én is kibírom. Szülőkádat használtam, a meleg víz csökkenti a fájdalmat. Nem a hagyományos módon hanyatt fekve kellett várnom arra, hogy a világra jöjjön a kisfiam, hanem úgy váltogattam a testi pozícióimat, ahogy jólesett. Mindenki, az orvos, a bába, a dúla az én kedvemet kereste, minden úgy és akkor történt, amikor én akartam...

Csak megjegyzem, hogy ma már a családbarát szülészeteken is ugyanez a helyzet. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházban is van lehetőség kádban szülni, medicinlabdán ülni vajúdás közben, és ott lehet a hozzátartozó, a férj vagy az anya vagy barátnő.

Az apuka, Lenner Ádám azt mondja nem volt kérdés, hogy ott lesz a szülésnél, az otthon szülésre nem gondolt, de – mint mondja – ha a felesége így érezte magát jobban, akkor neki az volt a dolga, hogy ezt támogassa – mondja mosolyogva. Izgult nagyon, de nem egy tétlen szemlélődő volt, hanem segítő. Masszírozta a felesége hátát, simogatta, biztatta. A jelenléte is adott egy biztonságot a kismamának.

Azt mondja Fanni, az otthon szülésben talán az a legjobb, hogy nem idegenek veszik körül a kismamát, hiszen a jelenlévők a bábát, dúlát is beleértve, régebbi ismerősök.

Harmincöt órás vajúdás előzte meg a szülést. Fanni már nagyon fáradt volt – mondja –, pedig nagyon felkészült, tudatosan készült a szülésre, csak a harmincöt órás fájdalommal nem számolt.

Látták, hogy egészséges

A végén arra gondolt, hogy nagyon szeretne már pihenni, de például félelemérzés nem volt benne. Biztos volt abban, hogy a kisfia rendben és egészségesen meg fog születni. Aztán végre a szülőkádban ülve, guggolva, valóban a világra pottyant – ahogy ő fogalmaz – a kis Ábel. Nem sírt fel rögtön, de senki nem ijedt meg, természetes érzés volt, látták, hogy egészséges, az édesanya mellére fektetve később persze jött a sírás, az ismerkedés a világgal, és szívhangot hallva a megnyugvás.

Ádám azt mondja, élete eddigi legmeghatározóbb élménye volt a szülés. Ahogy kisfiával találkozott a tekintetük a születés utáni pillanatokban, és ölbe vehette, ahogy a felesége szenvedését, majd mosolyát látta, úgy érzi nemcsak a kisfia született meg ott abban a debreceni kis lakásban, hanem egy édesapa is.

(A borítóképen: Lenner Fanni: „Minden úgy és akkor történt, amikor én akartam...)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában